Milyen lombhullató, feltűnő virágzatot nevelő növényfajok alkalmasak sövény telepítéséhez is? Melyek a legnépszerűbbek közülük? Hogyan gondozzuk az egyes sövénynövény-fajokat?
Ennek a cikksorozatnak az első része hivatott felvázolni a sövénynek szánt növények telepítésével kapcsolatos teendőket, a növények kiválasztásától és felsorolásától egészen a gondozási munkálatokig. A soron következő cikkben részletesen bemutatásra kerülnek a legkedveltebb, pompás virágözönt nevelő lombhullató sövénynövények, úgymint a kerti gyöngyvessző, kerti aranycserje, rózsalonc, kikeleti bangita és a pompás japánbirs.
Kerti gyöngyvessző
A kerti vagy közönséges gyöngyvessző (Spiraea x vanhouttei) széles körben elterjedt, betegségekkel szemben ellenálló, télálló, életerős, viszonylag kevés gondozást igénylő, virágzó lombhullató díszcserje. Nemcsak sövényként nevelhetjük, növénytársításoknak is különleges alkotó- vagy háttérnövénye sűrű ágrendszerével. Elérheti a 1,5-2 méteres magasságot is.
Tavasz végén – nyár elején kezdődik páratlan virágzása, a lágyan lehajló vesszőit szabályszerűen lehúzza a sötétzöld, kerekded formájú levelek közt tömötten növő fehér virágtenger. Meleg tavaszokon (illetve az idei berobbanó tavaszi meleg napoknak hála) már áprilisban elkezdhet virágozni. Kedveli a napos vagy félárnyékos helyeket, árnyékosabb helyre telepítve kevesebb virágot hoz. Talajjal szemben nem igényes, közepes vízigényű növény, de jobban kedveli a humuszban gazdag kerti talajt. A fiatalabb növények rendszeresebb öntözést igényelnek, az idősebbek már bírják a szárazabb nyarakon is huzamosabb ideig.
A gyöngyvessző bókoló ágai
Az elhalt, beteg részek kivágását néhány évente tavasszal, az alakító metszést elvirágzás után minden évben végezzük el, de mivel ennél több gondozást nem igényel, előkertekbe, utcafrontra is ültethető. Értékét növeli magas toleranciaszintje a városi szennyezett levegő iránt. Szaporítható tőosztással vagy dugványozással is, de a faiskolákban a cserjék közt is igen kedvező az ára.
Tavasz végén – nyár elején kezdődik páratlan virágzása, a lágyan lehajló vesszőit szabályszerűen lehúzza a sötétzöld, kerekded formájú levelek közt tömötten növő fehér virágtenger. Meleg tavaszokon (illetve az idei berobbanó tavaszi meleg napoknak hála) már áprilisban elkezdhet virágozni. Kedveli a napos vagy félárnyékos helyeket, árnyékosabb helyre telepítve kevesebb virágot hoz. Talajjal szemben nem igényes, közepes vízigényű növény, de jobban kedveli a humuszban gazdag kerti talajt. A fiatalabb növények rendszeresebb öntözést igényelnek, az idősebbek már bírják a szárazabb nyarakon is huzamosabb ideig.
Az elhalt, beteg részek kivágását néhány évente tavasszal, az alakító metszést elvirágzás után minden évben végezzük el, de mivel ennél több gondozást nem igényel, előkertekbe, utcafrontra is ültethető. Értékét növeli magas toleranciaszintje a városi szennyezett levegő iránt. Szaporítható tőosztással vagy dugványozással is, de a faiskolákban a cserjék közt is igen kedvező az ára.
Kerti aranycserje
Elég nagy a kavarodás az aranyeső-aranyfa-aranycserje körül. A kerti aranycserje vagy aranyfa (Forsythia x itnermedia) növényfaj az olajfafélék (Oleaceae) családjába, azon belül a Forsythia növénynemzetségbe tartozik. Az aranyeső (Laburnum) a hüvelyesek (Fabales) rendjéhez, ezen belül a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjához tartozó nemzetség, ő a kerti aranycserje „nagytestvére”. Sövénynek a Forsythia-fajok alkalmasak, tehát innentől övék a terep.
A kerti aranycserje vagy aranyfa
A gyöngyvesszőtől eltérően a 2,5-3 méterre is megnövő aranycserje alapfaj ágrendszere szigorúan felálló, még tömött virág-és lombkoronája sem készteti hajbókolásra (vannak azonban törpe bokorrá fejlődő, vagy lehajló ágrendszerű hibridjei is). Ezt az áprilisban, a rügyfakadás előtt aranysárga színbe öltöző lombhullató cserjét nyírott és nyíratlan sövényként is nevelhetjük. Nagy előnye, hogy abszolút télálló, igen igénytelen faj: csak sok napfényre van szüksége, talajban nem válogat. Metszésének ideje egyrészt kora tavasszal van az idősebb vesszők eltávolításakor, másrészt a sövényként nevelt aranyfát virágzás után visszavágjuk.
Rózsalonc
Sokféle színű és méretű Weigela-fajta közül választhatunk, ha nyíratlan, bohókás, virágos sövényt szeretnénk nevelni. A Kelet-Ázsiából származó, 1-1,5 méter magasra növő cserjének nemcsak rózsaszín, fehér és piros árnyalatú, intenzív illatú virágai, de egyszínű vagy fehér szegélyű, élénkzöld, tojásdad alakú levelei egyaránt hozzájárulnak a tarkabarka összképhez. Május-júniusban kezd virágozni, de melegebb tavaszokon már áprilisban is kinyílhatnak tölcsér alakú virágai.
A rózsalonc színkavalkádja
A kerti gyöngyvesszőhöz kissé hasonló ágrendszere enyhén lecsüng az ágak növekedésével. Amennyiben a sövényt alkotó rózsaloncok egyike megadja magát, ne essünk pánikba, dugványozással eredményesen szaporítható. Meghálálja, ha a kert napos-félárnyékos szegletébe kerül, talajban azonban nem válogat. Vízigénye közepes, rendszerint a fiatal, frissen telepített növényeket kell gyakran öntözni, illetve tartós nyári melegben. Metszését a virágzása utáni hetekre, általában június-július hónapra érdemes időzíteni. Ügyeljünk az elöregedett ágak eltávolítására is! Kevésbé károsítják kórokozók vagy kártevők.
Kikeleti bangita
A kerti aranyvesszőnél is előbb virágzó kikeleti bangita (Viburnum x bodnantense) a lassan növő, felálló ágrendszerű cserjék közé tartozik. Idős sövények magassága a bangitával elérhetik a 2-3,5 méteres magasságot is, de jellemzően az első 2-3 évben nem, vagy nagyon lassan fejlődik. Sötétbarna, nem ritkán bordó árnyalatú ágai ritkán ágaznak el, így karcsú megjelenést kölcsönöznek a növénynek. Virágzása enyhe telet követően akár február-márciusban megkezdődhet, mely során illatos, a rózsaszín különböző árnyalataiban pompázó virág-pomponokat nevel. Sötétpiros, enyhén mérgező termését csak akkor hozza, ha a közelében egy másik Viburnum-faj virágzó egyede megtermékenyíti. Viszonylag könnyen szaporítható nyár végén vágott félfás dugvánnyal.
Tavaszköszöntő bangita
A rózsalonchoz hasonlóan a napos-félárnyékos, védettebb fekvésű helyet igényli, és meghálálja a jó vízgazdálkodású, tápanyagban dúsabb talajt. Ennek megteremtésére rásegíthetünk a sövény telepítésekor, indítótrágya formájában. Metszését az előbbi versenyzőkéhez hasonlóan virágzás utánra ütemezzük! Nagy gondot okozó kártevője, betegsége nem ismert.
Pompás japánbirs
Nem is lehetett volna találóbb nevet adni ennek a káprázatos virágözönt nevelő, sűrű ágrendszerű távol-keleti lombhullató cserjének. A pompás japánbirset (Chaenomeles speciosa) minden évszakban díszíti valamilyen szerve: az év kezdetén, március-áprilisban hozza fehér, vagy barackszínű, vagy rózsaszínes, esetleg karmazsin színű virágait, kicsivel a bangita után, de a rózsalonc előtt, majd fényes, tojásdad alakú, finoman fogazott levelei, zárásként pedig fogyasztásra is alkalmas sárgászöld termése ad megkapó megjelenést ennek a nyíratlan sövényként kedvelt lombhullató cserjének.
Érdemes minél fiatalabb növényt telepíteni, hogy kellőképpen megszokja a kertünkben uralkodó viszonyokat, így nevel majd később gond nélkül egészséges sövényt. Telepítésénél csak arra kell ügyelnünk, hogy a kikeleti bangitához hasonlóan tápanyagban gazdag(abb), közel semleges ph-tartományú, jó vízáteresztő képességű talajba ültessük, ezt leszámítva igénytelen növény. Tervezhető vele a sövény napos-félárnyékos helyre is. A kezdeti időszakban lassabban nő, nagyobb a vízigénye, de az idősebb növények már gond nélkül elviselik a nyári időjárási szélsőségeket is.
A szemkápráztató japánbirs virágcsokra
Csekély metszését a virágzás utáni hónapokra időzíthetjük, de erőteljes metszésétől óvakodjunk, mert friss virágait az idősebb hajtásokon hozza, így egy erőteljesebb nyiszálással megfoszthatjuk ékességétől. A bangitához hasonlóan félfás dugványról könnyen szaporítható. Ellentétben az előbb felsorolt sövénynövényekkel, betegségeire és kártevőire fokozottan ügyelnünk kell (Pl.: lisztharmat, tűzelhalás). Mivel a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik, érdemes kissé elszeparálni családtagjaitól, és fertőzés észlelése esetén azonnal beavatkozni.
A következő cikk a szintén lombhullató, de más tulajdonságaiért kedvelt sövénynövényekről szól: a legendásan gyorsan növő turkesztáni szilről (Ulmus pumila ’Celer’), az ősidők óta termesztett közönséges mogyoróról (Corylus avellana), illetve a szúrós kedvű japán vérborbolyáról (Berberis thunbergii f. atropurpurea) lesz szó.
A kertészkedéshez türelmet, a szabadidőhöz elegendő időt kívánok mindenkinek!
