A kertben szemet gyönyörködtető örökzöld teleklakóinknak szükségük van a mi segítségünkre a kártevők elleni küzdelemben.
A cikk első részében májustól augusztusig végigvettük a teendőket, amiket meghálálnak télen is zöldellő növényeink. Az egyensúlyi tápanyagellátástól kezdve az öntözésen át a metszésig minden azt a célt is szolgálja, hogy elejét vegyük a kártevők és kórokozók sikeres fertőzésének és kártételének. Amikor ezek az igyekezeteink nem elegendőek, élnünk kell a károsított hajtások eltávolításával vagy a permetezés lehetőségével. Bármilyen módszert is választunk örökzöldjeink védelme érdekében, a dísznövények háztáji védelme esetében is alkalmazhatjuk az integrált növényvédelem elveit.
Az integrált növényvédelem röviden annyit jelent, hogy egy adott helyzetben mérlegeljük az összes rendelkezésünkre álló növényvédelmi módszert, ezt követően egy olyan intézkedés vagy több, összehangolt intézkedés mellett döntünk, amelyek alkalmazásával úgy biztosíthatjuk növényeink egészséges fejlődését, hogy közben a lehető legkisebb mértékben befolyásoljuk a mezőgazdasági-ökológiai rendszereket, csökkentve ezzel a környezetterhelést, valamint elősegítjük a károsítók elleni természetes védelmi mechanizmusokat. Így összehangolva alkalmazunk agrotechnikai módszereket (pl.: területválasztás, tápanyag-utánpótlás, öntözés – megelőző intézkedések), mechanikai módszereket (kapálás, metszés), fizikai módszereket (jellemzően termesztő berendezésben vagy szántóföldi növények védelme esetén) és biológiai módszereket (pl.: természetes ellenségekkel történő populációszabályozás a kártevőknél, kórokozóknál).
Nézzük most májustól augusztusig, hogy ebben a szellemben mit tehetünk a nyári forróságban fenyőink, tujáink, ciprusaink, rododendronunk, babérmeggyünk védelmében a molyok, tetvek, levélbolhák, atkák, szúbogarak károsítása ellen.
Május
- májusban még találkozhatunk az ezüstfenyő-levéltetűvel (Elatobium abietinum)
- túl száraz vagy nedves és huzatos helyen, illetve enyhe telek után veszélyezteti a lucfenyőt és ezüstfenyőt
- kártétele kezdetben sárga foltosodásban, majd az idősebb tűlevelek teljes elsárgulásában nyilvánul meg, a tűlevelek nyár elejére nagy tömegben hullhatnak le
- a levéltetvekre nem jellemző módon az idősebb fás részeken, a fenyőkorona alsó, illetve belső részén jelenhet meg
- a megelőző védekezés legfontosabb eleme a harmonikus tápanyag- és vízellátás
- kémiai védekezés (permetezés) lehetőségével akkor számoljunk, ha a kártevők mennyisége ezt indokolja – tavasszal és ősszel a faágak rázogatásával, alájuk tartott fehér ernyő vagy enyves papírlap segítségével mérhetjük fel a levéltetű hadsereg nagyságát
- permetezni tavasszal márciustól május végéig, ősszel októbertől decemberig tudunk, vegetációs időben engedélyezve vannak III. forgalmi kategóriájú vízben oldódó por állagú, valamint II. kategóriás, folyékony, inszekticid hatású készítmények is – minden esetben kérjük ki tanácsadó vagy kertészeti munkatárs véleményét.
- a lucfenyő-gubacstetvek – kis lucfenyő-gubacstetű (Adelges laricis), sárga lucfenyő-gubacstetű (Sacchiphantes abietis), Zöld fenyő-gubacstetű (Adelges viridis) – elleni védekezés ősszel és tavasszal is lehetséges. A tavaszi védekezési időszak májusban kezdődik, és egészen júliusig nyúlik el.
- lucfenyőn mindhárom fajjal találkozhatunk, vörösfenyőn és duglászfenyőn a kis lucfenyő- és a zöld fenyő-gubacstetű károsít
- a lucfenyő friss hajtásain figyelhetünk meg a kártételük nyomán satnyulást, száradást, a vörösfenyő tűlevelei meggörbülnek, a gubacstetvek által termelt méhviaszon korompenész jelenik meg
- bár a különböző fajok eltérő kinézetű gubacsokat képeznek, általánosan alkalmazható védekezés a zöld gubacsok időben, még felnyílásuk előtt történő eltávolítása – erősen károsított hajtás esetén az egész ág vagy ágrész eltávolítása a legkézenfekvőbb megoldás
- a növényvédő szeres védekezés tavasszal nem eredményes, mivel ekkorra már a kártevő összes, különböző érzékenységű fejlődési alakja jelen van. A peszticides védekezés optimális időpontja októberben van, most tavasztól nyár közepéig a fent említett mechanikai megoldással vethetünk véget a gubacstetvek terjedésének
- Tujafúró vagy tujaaknázó aranymoly (Argyresthia thuiella)
- Tuján és hamiscipruson is károsít
- kártételüket tavasszal a kisebb hajtásvégek sárgulása, majd száradása jelzi. Az elszáradt hajtások a nyár folyamán lehullanak.
- úgy különböztetjük meg a kártételét kórokozók által okozott betegségektől, vagy tápanyag-ellátási problémáktól, illetve tápanyag-egyensúlyi zavaroktól, hogy a moly lárvájának (hernyó) aknázó életmódja miatt a károsított hajtásvégek áttetszőek
- legegyszerűbb védekezési mód a károsított részek tavasszal történő lemetszése – így megakadályozzuk, hogy a károsított hajtásokban a hernyó bebábozódjon, valamint a júniusban kezdődő imágórajzásnak is elejét vesszük. A lemetszett hajtásokat meg kell semmisíteni.
- a rendszeres metszésnek és alakításnak köszönhetően a sövényt alkotó növényeknél nem jelentős kártevő
- permetezés mellett itt is csak indokolt esetben (súlyos kártételnél) döntsünk. A készítmények hatástartamától függően a kezeléseket többször – 2-3 alkalommal – is megismételhetjük
- Selyemfényű puszpángmoly / puszpáng-tűzmoly (Cydalima perspectalis)
- jelentős károkat képes okozni a házikertekben, parkokban is
- a kártételt a moly lárvája okozza. A nőstény a tápnövény leveleire helyezi tojásait, majd az ebből kikelő hernyók először csak hámozgatják, később teljesen elfogyasztják a leveleket.
- felismerésében segít a nagy mennyiségben képződött szövedék és a hajtásokon, leveleken és szövedéken megjelenő szemcsés ürüléktömeg
- a védekezés első lépése, hogy vásárláskor tüzetesen vizsgáljuk meg az egész növényt: ne legyenek rajt összetapadt levelek, rágásnyomok
- a megtámadott növényeken már márciusban megfigyelhető a szövedékképzés és a bábok megjelenése, így egészen mostanáig kell fáradtságos munkával lemetszeni a beteg ágrészeket, eltávolítani a bábokat
- a permetezés mellett döntve érdemes felszívódó növényvédő szereket alkalmazni, tapadásfokozó hozzáadásával, nagy nyomással kijuttatni a sűrű buxusbokrok központi szártengelyéhez is
- a kémiai védekezés többszöri ismétlését indokolja a kártevő évi több nemzedéke és rajzása, de tartsuk szem előtt a növényvédő szerek fenntartható, előírásoknak megfelelő alkalmazását!
- Szúbogarak
- Borókán, hamiscipruson, cipruson, tujákon fordulnak elő
- kártételük tavasszal könnyen felismerhető úgy is, hogy maga a kártevő nem került a szemünk elé
- a kéreg alatt, a fás részekben készített járatok fajra jellemző elhelyezkedésűek, futásúak és kapcsolódásúak: a kis és nagy kéregszú (Scolytus rugulosus és Scolytus mali) járatai csak közvetlenül a kéreg alatt futnak, a púposszú (Xyleborus dispar) járataival a fatest belsejébe is behatol. A borókaszú (Phloeosinus aubei) kártétele messziről szemet szúr: a károsított ágrész elszíneződik, szárad, le is törhet, a kisebb hajtások a növényen lógva maradhatnak. Az általuk vájt lyukaknál gyantafolyás is észlelhető.
- a kis és nagy kéregszúra főként legyengült fásszárúak esetében kell számítani
- kártételüket az ágakon és törzsön megjelenő lyukak jelzik
- egy-egy ág vagy ágrész károsítása esetén ennek a növényi résznek a lemetszésével meggátoljuk a szúbogarak károsítását, súlyos kártétel esetén nem kerülhetjük el a növény kivágását
- a növényeket, ha megfelelő kondíciókban tartjuk, elkerüljük a szúbogarak által jelentett veszélyt. Erre azért van kiemelten szükség, mert a növényvédő szeres védekezés nehezen kivitelezhető, a rajzáskezdet körülményes megállapítása és a rajzás elhúzódása miatt
Június
Ebben a hónapban a legeredményesebb a levéltetvek elleni kémiai védekezés. De lehetőségünk van a dísznövények esetében is az integrált növényvédelem szabályait betartva az agrotechnikai és mechanikai védekezésre is.
- a boróka-pajzstetű (Carulaspis juniperi) elleni védekezést a kártétel észlelésekor azonnal érdemes megkezdeni ebben a hónapban:
- a borókán kívül tuján, cipruson és hamiscipruson is számítanunk kell a megjelenésére
- a fiatal ágakon lévő nőstényeket könnyű felismerni 1-1,5 mm-es, fehér, kör alakú pajzsukról
- kártétele: szívogatás, aminek gyengülés, hajtásszáradás, pusztulás is lehet a következménye
- védekezés: a száradó, pajzstetű-nősténnyel teli hajtások, ágak eltávolítása és megsemmisítése
- a lucfenyő-pajzstetvek közül ezüst- és lucfenyőn találkozhatunk a teknős pajzstetvek családjába tartozó nagy lucfenyő-pajzstetűvel (Physochermes piceae) örvös fenyő-pajzstetűvel (Physokermes inopinatus)
- a hajtások elágazásánál örvszerűen találhatók meg a barna színű pajzsok, a kirajzó lárvák a tűleveleket szívogatják
- a gubacstetvekhez hasonlóan nagy mennyiségű mészharmatot ürítenek
- amíg csak 1-2 ág fertőzött, nem érdemes peszticiddel permetezni az egész növényt, metszéssel eltávolíthatjuk a fertőzött ágrészeket
- növényvédő szeres védekezés elsősorban abban a fejlődési állapotban hatásos ellenük, amikor a lárváknak még nem alakul ki a pajzsuk, így közvetlenül érintkezik velük az inszekticid. Ez az állapot márciusban és júniusban esedékes, így ezekben a hónapokban sikeres a kontakt hatóanyaggal való kémiai védekezés ellenük. Ezzel meg is előzzük a pajzsokból kikelő lárvák rajzását, így elejét vesszük a következő évben fertőző nemzedék elszaporodásának
Augusztus
- Puszpáng-levélbolha (Psylla buxi)
- egyedüli gazdanövénye a buxus
- kártételük szívogatásban és váladéktermelésben nyilvánul meg: a szívogatás hatására a kanalasodó levelek egymásra borulnak, a lárvák által termelt, fehér, viaszos váladék a csúcshajtásokon jelenik meg
- kisebb jelentőségű kártevő Magyarországon, a kémiai védekezés nem indokolt ellene
- Nyár végén elegendő ellenük a mechanikai védekezés: metsszük le és semmisítsük meg a károsított ágrészeket!
Az ültetésen vagy a fajtán is múlik
Ebben az időszakban van lehetőségünk a következő kártevők elleni védekezésre is. Azért kerültek külön felsorolásra, mert az ő esetükben különösen hangsúlyozott a megelőző védekezés szükségessége – akár a fajta kiválasztásáról, a vásárláskori körültekintésről vagy az ültetésről legyen szó.
- Fenyő takácsatka (Oligonychus ununguis)
- fenyőféléken, tuján és borókán károsító, kb. 0,5 mm-es atkafaj
- kedveli a száraz, meleg időszakokat, ilyenkor tömeges felszaporodására számíthatunk
- a kártevő szívogatása nyomán a tű- és pikkelylevelek barnulnak, lehullanak. Jelenlétüket jelzi az erőteljes szövedékképzés is, mely messziről is látszik az örökzöldjeink ágai között
- az ellenük való védekezés alapja a növények megfelelő helyre történő ültetése: kerüljük a déli fekvésű, száraz területeket, gondoskodjunk az optimális talaj-, tápanyag- és vízellátottságról
- a kémiai védekezést nehezíti a sűrű lombszerkezet, másrészt azért sem ajánlott intenzív alkalmazásuk a takácsatkák esetében, mert egy nem-szelektív készítmény csökkenti a hasznos szervezetek számát is, amik segítenének a kártevő gyérítésében
- Puszpángszúnyog (Monarthropalpus flavus)
- egyedüli tápnövénye a buxus
- kártételét a levél fonákán jelzik a kerekded duzzanatok, melyek a levél színén sárgásbarna foltokban nyilvánulnak meg
- a kifejlett gubacsokat áprilisban megvizsgálva láthatjuk a sárga színű, lábatlan lárvákat vagy a már bebábozódott fejlődési alakot
- a legfontosabb védekezési alapelv az ellenálló fajta választása a kertünkben. Egyes kutatások szerint a keskenyebb levelű buxusfajtákat jobban szereti a puszpángszúnyog
- másik lehetőség a sövénynek ültetett növények folyamatos nyírása, vagy a formára vágott növények metszése
A cikkben felsorolt kártevők nem fedik le a teljes állatikárosító-repertoárját az örökzöld növényeinknek. Mivel a kártételek összekeverhetők hiánytünetekkel, kórokozók által okozott betegségekkel, főként a kémiai kezelések megkezdése előtt kérjük ki szaktanácsadó véleményét.
A cikkben feltüntetett saját képeken kívül felhasználtam további képeket Dr. Vétek Gábor és Dr. Nagy Géza Kártevők és kórokozók a kertben c. könyvéből, valamint a Forestry Images, a Nature Diary, a BugGuide, az InfluentialPoints, a Zircikert és a Stadtbaum internetes szakoldalakról származik.
