Kiemelkedően fontos éve ez a hazai mozgalomnak: 1996-ban, 30 évvel ezelőtt hirdették meg hazánkban első ízben a programot. Ezt a különleges évet nyerte meg a kecskefűz.
Az Országos Erdészeti Egyesület mozgalma 1996 óta minden évben megválasztja az év fafaját. A szavazás célja, hogy az adott őshonos fafajt jobban megismerhessük azáltal, hogy a mozgalomnak köszönhetően egy évre előtérbe kerül, és számos tematikus program főszereplője lesz az adott évben. A fafajjal kapcsolatos ismeretterjesztés nemcsak a szakemberek, illetve a kapcsolódó tudományterületek kutatói számára remek lehetőség, de a nagyközönség, a kirándulók és erdőlátogatók, illetve a diákok számára is rendkívüli élményeket és tudást tartogat.
A versenyről
Az Országos Erdészeti Egyesület és az Év Fája Kuratórium szervezésében 2025. november 30-ig szavazhattunk a 2026. Év Fájára. Ez volt a tizenkettedik alkalom, hogy online nyílt szavazással megválaszthattuk a következő év fás szárú nagykövetét, és nem is akármilyen alkalomra: a német mintára indított hazai mozgalom 2026-ban lett 30 éves!
Az Év fája tematikus honlapon szavazhattunk a jelöltekre, a kecskefűzre a hamvas égerre vagy a rezgő nyárra. A kitüntető címért a verseny végig rendkívül szoros volt két fafaj, a kecskefűz és a rezgő nyár között. Összesen 2050 szavazat összesítéséből született az eredmény, amely alapján az első helyet 745 szavazattal a kecskefűz, a második helyet kettő szavazattal lemaradva (743) a rezgő nyár, míg a harmadik helyezést (562 szavazattal) a hamvas éger érte el.
Így 2026-ban, a program indításának jubileumi, 30. évfordulóján az Év fája címet a kecskefűz (Salix caprea) nyerte el.
A nyertesről
Mielőtt nekiindulunk az idei Év Fája programoknak, íme egy rövid összefoglaló a kecskefűzről:
A fűzfafélék (Salicaceae) családjába tartozó kecskefűzről (más néven pálmafűz vagy leányfűz, angolul goat willow, ami tükörfordításban megfelel a magyar névnek) a húsvéti szentelt barka juthat eszünkbe, mivel ez a faj is hozzájárul a tavaszi keresztény ünnepkör díszítéséhez, és szorosan kötődik a hagyományokhoz. Európában, illetve Ázsia középső és nyugati területein honos. A kontinensek dombvidékeitől egészen 2000 méter magasságig vályogtalajokon, erdei vágásokban, erdőszéleken, ligeterdőkben, tölgyesekben fordul elő. Erdei irtásterületeken, töltéseken, kavicsbányákban az elsőként megjelenő fás növények közé tartozik (úgynevezett pionír faj). Nem különösebben igényes, a gyengébb minőségű talajokon is jól fejlődik.
Ez a fűzfaj leggyakrabban 3-5, ritkán 8-10 méter magasra is megnövő, nagy kiterjedésű, gyors növekedésű, de a fák léptékével nézve rövid életű cserje vagy kisebb fa. Fatermetű egyedeivel nagyon ritkán futhatunk össze, mivel évszázadokon keresztül nem kívánatos gyomfajnak tekintették, és sok helyen igyekeztek teljesen visszaszorítani. A kecskefűz az egyetlen őshonos fűzfajunk, amely többletvíz nélkül él. Az alföldjeinken kifejezetten ritka.
A hazai kertekben is évtizedek óta hódít a kecskefűz magas törzsre oltott, csüngő ágú, kb. 1,5-2 méter magas, hímivarú klónfajtája, a Salix caprea ’Klimarnock’ (tévesen Salix caprea ’Pendula’ néven is találkozhatunk vele). Érdekesség, hogy ezt a fajtát kosárfonó fűznek is nevezik, miután vesszői tökéletesen alkalmasak a népi vesszőfonók munkáihoz. Nőivarú csüngőágú változata a ’Weeping Sally’, amelynek barkavirágzata kevésbé mutatós, zöldes színű.
A „megszokott” szomorúfűz lándzsa alakú leveleivel ellentétben a kecskefűz levelei elliptikusak, csaknem kerekdedek, kicsi hegybe végződnek. Fénytelen, olajzöld színű színükön kopaszok vagy elszórtan szőrösek, a fonáki oldalon szürkésen molyhos szőrűek.
Feltűnően nagy, porzós füzérvirágzatai (amit barkának nevezünk, a Magyar Néprajzi Lexikon szerint még cicamacának is) lombfakadás előtt, márciusban és április elején jelennek meg végig a fa ágain. A virágzatok felnyílás előtt jellegzetes, ezüstfehér színűek és prémes szőrözöttség borítja be őket. A nektár, illetve annak édes illata csalogatja a beporzó rovarokat, így a kecskefűz virágai fontos kora tavaszi táplálékforrást jelentenek a rovarok számára.
A római katolikus hitvallás szerint a barka elhárítja a rontásokat, megvédi tulajdonosa házát a vihartól (különösképpen „égiháborútól”, vagyis heves esőtől, villámlástól) és tűztől. Veteményesbe tűzve pedig a terményt is megvédi a jégesőtől, és növeli a hozamot a magyar népi hiedelem szerint. A padláson kígyó és béka elhárítására is felvittek barkaágakat, ezenkívül azonban a házba nem szabadott bevinni, mert a népszokás szerint vonzza a legyeket.
Vigyázzunk a természeti kincseinkre, és ünnepeljük a hazai 30. Év Fáját!
Kapcsolódó cikkek:
