A muskátli, amely mindennapjaink virága, egykor csupán főúri kertekben pompázott, többek között fokföldi muskátlik díszítették Esterházy Miklós herceg üvegházait is.
A virág magyar nevét 1783-ban Benkő József jegyezte fel, hungaris muskáta, illetve illatozó daruorrként. Az arisztokrácia féltett botanikai ritkasága, illetve annak változatai a 19. század második felében már a magyar parasztházak ablakait, tornácait díszítették.
Van, amit a MÁV-nak (is) köszönhetünk
Bármilyen különösen hangzik, de országos elterjedését a MÁV-nak (is) köszönheti. A Magyar Királyi Államvasutak akkoriban egységes típustervek alapján megépített épületeit ugyanis kiegészítő elemként cserepes muskátlival díszítették. Azt pedig nem nehéz elképzelni, hogy a virág innen már könnyűszerrel vándorolt tovább a falusi, mezővárosi portákra, ahol avatott kezek gondozták, szaporították.
Muskátli gondozása júliusban
Így, július hónapban a legégetőbb (időnként szó szerint) kérdés a virág öntözése. Növekedési időszakában valóban bőséges öntözést igényel, de két kiadós vízpótlás között meg kell azt várni, amíg a földje kellően kiszárad. Abban az esetben, ha ezt a szabályt nem tartjuk be, akkor gyökere a sok vízbe „belefulladhat”.
Ezenkívül a túl sok víz a muskátli levelén ödémát okozhat, ez is okozhatja a levelek sárgulását. Intő jel, ha a levelek fonákján beszáradó pöttyök jelentkeznek. Ne aggódjunk, ez nem fertőző betegség, és a vízmennyiség csökkentésével megállítható. Lényeges tudni azt is, hogy a növény jobban kedveli, ha a leveleit nem éri öntözővíz, mert ezzel utat nyithatunk a kórokozók felszaporodásának.
Leginkább a gyengén savanyú kémhatású közeget kedveli a gyökérzete, így az ideális öntözővíz számára a 6,0–6,5 pH értékű kellene, hogy legyen, de ezt sajnos nehéz biztosítani, mivel a hálózati vizek zömében lúgosak.
(Fotó: Muzamil Iqbal/Pixabay)
