Hogyan kerüljük el a metszés időzítésével a fa kiszáradását?

Például a legtöbb nagyobb kertben megtalálható diófa nagyon érzékeny a metszésre, mivel a gyökérnyomás általában olyan erős, hogy a rossz időben végzett metszés következtében a fa elvérzik. Kivételt csak az elhalt ágak jelentenek, amelyektől az év bármely szakában meg lehet (és érdemes) szabadulni.

A metszés helyét már nem javasolják a hozzáértők bekötözni, becsomagolni, de még fasebkezelővel lekenni sem, a legjobb, ha hagyjuk, hogy a sebek természetes módon gyógyuljanak. A megfelelő időben végzett metszés a nedvedzést is minimalizálja.

Mi a gyökérnyomás?

A folyamat a növényben a vizet és a tápanyagokat szállító szövetekben keringő nedvesség nyomása miatt következik be. A vízfelvétel passzív transzporttal történik, mivel a víz számára a sejtfal és a sejthártya szabadon átjárható. Feltétele, hogy a gyökérszőrök sejtplazmájának ozmotikus nyomása nagyobb legyen, mint a talajoldaté. A gyökér bőrszöveti sejtjei aktív transzporttal ionokat, elsősorban káliumionokat vesznek fel a környezetükből, így alakul ki a víz beáramlásához szükséges ozmózisnyomás-különbség.

A farész hajszálcsövekként viselkedő vízszállító elemeiben gyorsan áramlanak az oldatok a zöld növényi részek felé.

Mitől „véreznek” a növények?

A fákból akkor folyhat ki a bennük keringő nedvesség, amikor megsérülnek, vagy ha rossz időben metszik meg. Ez a jelenség lehet látványos, de néha csak egészen enyhe is, ilyenkor a törzs éppen csak egy kicsit foltosnak tűnik.

Normális esetben a lombhullató növények ősszel és tél elején kevesebb nedvességet tartalmaznak, hiszen a keringésük leáll, amikor elveszítik leveleiket és nyugalmi állapotba kerülnek. Sok lombhullató fát és cserjét a legjobb nyugalmi állapotban metszeni, és a nedvedzés ilyenkor minimálisra csökken. Késő télen és kora tavasszal újraindul a keringés, és a tavaszra készülve vizet és cukrot szállít a rügyekhez, amelyek ettől megduzzadnak. Egyes fák és cserjék esetében, mint a szőlő, a nyír és a dió, már nagyon korán beindul ez a folyamat. Ezeket a növényeket különösen veszélyezteti a tavaszi metszés.

Mi a teendő, ha a fa nedvedzik?

Nincs kialakult módszer a nedvedzés megállítására, és a legtöbb esetben a folyamat teljesen ártalmatlan. A metszés helyének bekötése nem ajánlott, mivel jobb, ha a sebbe levegő jut, és hagyjuk, hogy az természetes módon gyógyuljon.

Már a fasebkezelők alkalmazását sem minden esetben javasolják a szakemberek, mivel ez is nedvességet zárhat be és elősegítheti a gombafertőzések kialakulását. Ehelyett a kertészekkedőknek azt tanácsoljuk, hogy nézzék meg az egyes fák, cserjék és kúszónövények metszésének ajánlott időpontját. Ez minimálisra csökkenti a nedvedzést.

A következő növények különösen hajlamosak arra, hogy metszés után nedvet eresszenek, ezért fokozottan figyeljünk arra, hogy csak az ajánlott időben végezzük el a metszést.

• Acer (juhar): A japán juharokat (A. palmatum és A. japonicum) lombhullás után, de még január előtt kell metszeni; a közép-kínai, pennsylvaniai és rőterű juhart (pl. A. davidii, A. pensylvanicum, A. rufinerve) késő nyáron.
• Betula (nyír): Ha nem muszáj, ne metsszük; egyébként nyár végén és tél közepén lehet rá sort keríteni.
• Carpinus (gyertyán): A nyár végétől a tél közepéig lehet metszeni.
• Juglans (dió): Augusztus végén – szeptember elején ajánlott.
• Laburnum (aranyeső): Metszés nyár végén, tél közepe előtt.
• Magnólia (csak lombhullató, tavasszal virágzó típusok): Nyár elején–közepén.
• Morus (eperfa): Ősztől tél elejéig.
• Populus (nyárfa): Késő nyáron vagy kora ősszel, kivéve a P. x candicans (fehér tarka levelű nyáfa) és fajtái, amelyek késő télen is metszhetők, és általában nem véreznek.
• Tilia (hárs): Nyár közepétől tél közepéig metsszük.
• Vitis (szőlő, ehető és díszfajták): Őszi lombhullástól tavaszig, de legideálisabb, ha télen, decembertől végezzük. Ha a szőlő fagytól veszélyeztetett fajta, akkor fagymentes időben, kora tavasszal, rügyfakadást megelőzően. Az elfagyott részek eltávolítására is fontos odafigyelnünk!