Mikor vihetjük ki a belső térben áttelelt jukkát a szabadba? Hogyan hozzuk rendbe, ha elkövettük vele szemben a legnagyobb hibát, a túlöntözést?
A pálmaliliomnak is nevezett jukka igazán univerzális dísznövény, hiszen a lakásnak éppúgy dísze lehet, mint az udvarnak. Ha mély, jó vízáteresztő-képességű edénybe helyezzük, abban a jó idő beköszöntével ki is tehetjük a szabadba. Ügyeljünk arra, hogy magas a fényigénye, sőt a közvetlen napsütést is elviseli, de a manapság gyakori perzselő forróságokban azért „menekítsük” kissé árnyékosabb helyre.
Télen a jukka kevesebb öntözést igényel, tavasztól őszig viszont már ne fukarkodjunk a vízzel. Jól viseli a száraz levegőt, ám ha a meleg időben lezuhanyoztatjuk, azért hálás lesz, már csak azért is, mert ezzel a kártevők, fertőzések ellen is részben védelmet nyújtunk számára. Ha túlöntözzük, akkor a törzse rothadni kezd, a levelei pedig lekókadnak. A növény a pajzstetvekre érzékeny, de egyébként meglehetősen „strapabíró”.
A jukka megfelelő gondozása:
Mikor lehet a szoba melegéből a szabadba költöztetni? A szabály általános: érdemes megvárni vele a fagyosszenteket (május közepét), erre a pár hétre már legyünk vele türelmesek. Ha úgy adódik, akár a szabadföldben teleltetést is kibírja, ám ilyenkor célszerű nagyjából 20 cm vastag mulcsréteget a töve köré helyezni, hogy ezzel a „kabáttal” védjük a fagyok ellen.
Tavasszal érdemes tápoldattal segíteni az életre kelését, illetve fokozatosan szoktassuk a fényhez és az emelkedő hőmérséklethez. Ha öreg, száraz leveleket találunk, azokat távolítsuk el. Az öntözést reggelente végezzük el, így a nedves talajban a nagyobb forróságokat is kibírja napközben. Amennyiben jól érzi magát a számára kitalált helyen, ezt új levelekkel fogja meghálálni. Ne aggódjunk, ha a jukka a szabadban lassabban nő, általában ez jellemző rá, de július-augusztusban fehér színű, liliomszerű virágokkal fog megajándékozni bennünket.
Így hozzuk rendbe a túlöntözött jukkát:
