A kalászos gabonáknak – akárcsak szinte minden szántóföldi kultúrának – megvannak a maguk kártevői is. Ezek némelyike képes lehet arra, hogy akár a termés döntő hányadát is megsemmisítse.
Ilyen veszélyes károsító pl. a gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides), a kalászosok vírusos megbetegedéséért felelős levéltetvek és mezei kabócák és sajnos ebbe a csoportba tartoznak a kalászosok vetésfehérítő bogarai (Oulema spp.) is.
Gyakori, de válogatós bogarak
A vetésfehérítő bogarak igen sok faja él hazánkban. Gyakori jószágok, amelyek igazság szerint szinte minden egyszikű növényen képesek táplálkozni és károkat is okozni. Magyarországon a leggyakoribb faj a veresnyakú árpabogár (Oulema melanopus), de gyakorta társulnak hozzá más, rokon fajok is. E kártevők elnevezésében a nyak színe valójában az előtor színére utal, amely általában vagy pirosas, vagy pedig kék színű.
Felszívódó, acetamiprid hatóanyagú rovarölőszer az eredeti, japán gyártótól.
A részletekért KATTINTSON a képre!
A gabona neve ugyanakkor megtévesztő, mivel általában azt a kalászost nevezik itt meg, amelyről a fajt leírták. sajnos mindegyikük oligofág, szinte minden egyszikű növényen megélnek.
Tápnövények és fajtakülönbségek
Bár ezek a bogarak csak fűféle növényeket fogyasztanak, de óhatatlanul különbséget tesznek az egyes gabona fajok, sőt az egyesfajták között is. Az édesebb, kevésbé szőrözött levél felszínű fajokat kimondottan kedvelik.
Éppen ezért az étlapjukon a zab és az árpa igencsak előkelő helyen szerepel. Egyes búza fajtákat is nagyon kedvelnek, így pl. a csak gyengén szőrözött levelű Capo fajtát nagyon kedvelik.
Életmód és imágók kártétele
Valamennyi vetésfehérítő fajra jellemző, hogy évente csak egyetlen nemzedéket nevelnek és imágó alakban telelnek át a talaj felső rétegében. Már kora tavasszal, márciusban megjelenhetnek az imágók, de tömeges jelenlétükre a gabonákban csak április hónapban kell számítani.
Az imágók érési táplálkozásuk során hosszú, 1-2 mm széles csíkokat rágnak a levéllemezbe, teljesen átlyukasztva azt. Ez az első kártételük akár súlyos is lehet. Főleg akkor, ha valamilyen ok miatt a gabona növekedése lelassul. Ekkor a bogarak által elfogyasztott fitomassza mennyisége könnyedén meghaladhatja a napi növekményét és az állomány lassacskán „eltűnik”.
Lárvakártétel és tünetek
A bogarak párosodása után, általában április végétől megkezdődik a kártevők peterakása. A kikelő lárvák a levél felszínén rágcsálnak, hámozgatnak, miközben a levél ellentétes oldalán levő epidermiszt meghagyják. Ez kiszáradva kifehéredik. Erről a tünetről kapta ez a kártevő csoport a nevét is.
A lárvák kártétele általában sokkalta súlyosabb, mint az imágóké és meglehetősen hosszú ideig, 4-5 hétig is eltarthat. A lombozat pusztítása után a kártevők bábozódni húzódnak, majd a jövő tavasszal megjelenő imágók még a nyár elején kb. egy hétig ismét megjelennek a szántóföldeken, hogy táplálkozhassanak. Ekkor már a gabonák sokszor túl szárazak a számukra, de a növekedésben levő kukorica levelein akár súlyosabb pusztítást is okozhatnak.
Védekezési nehézségek
Korábban a vetésfehérítő bogarak, de főképp a lárvák ellen a gazdálkodók a védekezést könnyedén megoldották azzal, hogy egy szintetikus piretroid hatóanyagú készítménnyel folytattak kezelést a legelső, a lárvák jelenléte nyomán kialakuló károsítások időszakában. Ez a technika meglehetősen olcsó volt, de napjainkban már sajnos nem igazán eredményes.
Mikor és mi ellen védekezzünk?
Célszerűbb az inszekticides védekezést az imágók ellen, azok párosodási időszakában foganatosítani. Ekkor már a peterakásért felelős nőstények is jelen vannak, másrészt a bogarak ebben az időszakban már kevésbé hajlamosak nagyobb távolságokra migrálni. Az imágók elleni védekezés azért is előnyösebb, mert ezzel teljes mértékben kiküszöbölhető a lárvák által okozott, általában sokkal súlyosabb kártétel.
Rezisztencia és új megoldások
Nehezíti a védekezést, hogy az elmúlt években a szintetikus piretroidok szinte nyakló nélküli alkalmazásának eredményeként ezek a kártevők igen masszív, szinte valamennyi piretroid hatóanyagra kiterjedő rezisztenciát építettek fel. Éppen ezért ezekkel a hatóanyagokkal hazánkban már alig lehet eredményes védekezést folytatni ellenük.
Más inszekticid hatóanyagok, mint pl. a flupiradifuron alkalmazása nyújtja itt a megoldást. Ez viszont mindenképpen nagyobb költségekkel jár, mint a korábbi, piretroidokkal végrehajtott kezelések. Viszont még mindig jóval nagyobb értéket tudunk megmenteni egy ilyen kezeléssel, mint amennyibe az adott kezelés kerül.
A képek a szerző felvételei.
