Mint a legtöbb kertész, lelkesen gyűjtöm a különlegességeket. Most ősszel is sok újdonság landolt a kertben, mint például a csengőbojt, mely egy nálunk is évelő dísznövény. Nézzük mit érdemes tudni róla!
A csengőbojt (Enkianthus) az erikafélék családjába tartozó kisfa vagy cserje. Főleg a Himalájában és Japánban őshonos, de dísznövényként szinte az egész világon elterjedt már, főleg ebben a mérsékelt égövben.
Érdekessége, hogy viszonylag kevés fajból áll, alig 12-15 faja ismert. A mi klímánkon lombhullatóként elsősorban jellegzetes virágzatával díszít. Krémfehér vagy rózsaszín csengő alakú kis virágai fürtökbe rendeződve, kecsesen bókolnak a hajtásokon.
Kissé fogazott levelei csomókban állnak az ágakon, ezzel is érdekes megjelenést kölcsönözve a csengőbojtnak.
Milyen igényei vannak a harangozó csengőbojtnak?
Míg faként nevelve szabadföldben eléri a 2-2,5 méteres magasságot, addig dézsában nevelve jóval kisebb fa nevelhető az enkiantuszból. Elsősorban a félárnyékos helyet kedveli, mint a naposat, így ha erre is odafigyelünk, akkor lombozata is a legszebb formáját fogja mutatni.
Érdekessége, hogy ez a növény is a savanyú talajt kedvelők táborát gazdagítja. Tehát, ha vacillálunk, hogy vajon a kertünkben jól fogja-e érezni magát, akkor viszonyításként a rhododendronokat, hortenziákat, áfonyát vehetjük alapul.
Talajsavanyításra természetes módon a tűlevelű örökzöldekkel van a legnagyobb esélyünk, tehát ha fenyőfélék környezetébe ültetjük, akkor várhatóan a csengőbojt is jól fogja érezni magát.
Túlönzötni nem kell, de a savanyú talaj mellett a jó vízáteresztő, nyirkos talajt kedveli. Olyan kertekbe ajánlott, ahol a légköri páratartalom is megfelelő egy magashegyi növénynek. Mivel nagyon lassan növekszik, így metszeni sem kell.
Hogyan szaporítjuk az enkiantuszt?
Eredeti élőhelyén magról szaporítják, nálunk inkább félfás dugvánnyal érdemes a nyár folyamán. Ehhez célszerű plusz gyökereztető hormont használni, hiszen pont a lassú növekedés miatt a lassú gyökeresedéssel is számolnunk érdemes.
Már a gyökeresedéskor teremtsük meg a kellő feltételeket: savanyú talaj és kiegyenlített talpmeleg, ezzel is biztosítva a sikeres gyökérnövekedést.
ÉRDEKESSÉG: E. cernuus f. A rubens (lelógó vörös enkianthus) elnyerte a Királyi Kertészeti Társaság Kerti Érdemdíját. A Királyi Kertészeti Társaságot 1804-ben alapították az Egyesült Királyság vezető kertészeti jótékonysági szervezeteként.
Kiemelt kép: Pexels
