A ribizli metszésénél könnyű abból kiindulni, hogy ami bevált az egyik bokornál, működni fog a másiknál is. A vörös és fehér ribizli azonban más korú termőrészeken hozza a termését, mint a fekete, ezért a metszésük sem lehet azonos.
A különbség különösen fontos a szüret utáni időszakban, amikor már jól látható, mely részek teremtek, és milyen erős új hajtásokat nevelt a növény.
Nem a bokor formája az elsődleges
A ribizli metszésének alapja annak ismerete, hogy mely hajtásokon várható a következő évek termése. A vörös és a fehér ribizlinél a virágrügyek az előző évben fejlődött hajtások tövén, valamint az idősebb fás részek rövid termőnyársain is kialakulnak. A vázágak ezért több éven át termőképesek maradhatnak.
A fekete ribizli ezzel szemben elsősorban a fiatalabb vesszőkön terem jól, így ennél a fajnál gyorsabb hajtásváltásra van szükség. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem érdemes pusztán azért visszavágni egy hajtást, mert hosszúra nőtt. Sokkal fontosabb a korát, helyzetét és várható termőképességét figyelembe venni.
A vörös és fehér ribizli idősebb termőfája is értékes
A vörös és fehér ribizli bokrát célszerű úgy fenntartani, hogy különböző korú, jól elhelyezkedő vázágak alkossák. A túl sűrű bokorbelsőben romlanak a fényviszonyok, a hajtások egymást árnyékolják, ezért az idősebb, rossz helyzetű vagy gyengén fejlődő ágakat fokozatosan el kell távolítani. Nem cél azonban az összes idősebb rész kivágása.
A vörös és fehér ribizli idősebb fás részein kialakuló rövid termőrészek még több évig értékesek lehetnek. A kifejlett bokornál nagyjából nyolc-tíz, egymástól megfelelő távolságra álló főág adhat jól áttekinthető, nyitott szerkezetet.
A szüret után már könnyebb eldönteni, hol indokolt a beavatkozás. Elsősorban a besűrűsödött, egymást keresztező, sérült vagy kedvezőtlen irányba növő részeket érdemes eltávolítani. Az erős, fiatal hajtások közül viszont meg kell hagyni azokat, amelyek később átvehetik egy-egy elöregedő vázág szerepét.
A fekete ribizlinél gyorsabban kell cserélni az öreg vesszőket
A fekete ribizli más metszési rendszert kíván. A növény a fiatalabb fás részeken adja a legjobb termést, ezért a bokor fenntartásakor folyamatosan helyet kell teremteni az új tőhajtásoknak. Az idős vesszőket vastagságuk és sötétebb kérgük alapján általában könnyű elkülöníteni a fiatal, világosabb hajtásoktól.

Kifejlett bokroknál évente az idős vesszők mintegy negyedét–harmadát lehet tőből eltávolítani. A cél nem a bokor erős visszacsonkolása, hanem az, hogy mindig legyen elegendő fiatal, erőteljes vessző. A fekete ribizlinél 6–10, a talaj közeléből induló, jól elhelyezkedő főhajtásból álló nyitott bokorszerkezetet tartják megfelelőnek.
Az erős fiatal vesszők visszavágása rendszerint éppen az ellenkező eredményt hozza, mint amit a termesztő szeretne: a leendő termőfelület egy részét távolítja el. Az öreg részek ritkítása ezzel szemben fényt és helyet biztosít az új hajtások fejlődéséhez.
Fiatal bokornál még a váz kialakítása a feladat
A telepítés utáni metszésnél még nem a termőegyensúly fenntartása, hanem az erős bokorszerkezet kialakítása a cél. Vörös és fehér ribizlinél az első években néhány erős, megfelelő irányba növő hajtásból érdemes felépíteni a vázat, majd fokozatosan kialakítani a nyitott bokorformát.
A fekete ribizli telepítés utáni kezelése ettől eltérhet. Nyugalmi időszakban ültetett növényeknél erőteljesebb visszametszéssel serkenthető az új, tőből induló hajtások képződése. A későbbi években viszont, ha a növekedés megfelelő, már elegendő a gyenge és rossz helyzetű hajtások eltávolítása, amíg a bokor el nem éri a termőkort.
Az elöregedett bokrot sem feltétlenül kell kivágni
Az évek óta metszetlen ribizli belsejében sok sötét kérgű, idős ág halmozódhat fel, miközben az új tőhajtások száma csökken. Ilyenkor a teljes bokor egyidejű erős visszavágása helyett célszerű fokozatosan megújítani a növényt. Az elöregedett ágak egy része tőből eltávolítható. Ha azonban egy idősebb ágon alacsonyabban erős, fiatal oldalhajtás fejlődött, az öreg részt erre is vissza lehet metszeni. Így a már meglévő fiatal hajtás folytathatja a vázág szerepét.
Erősen elöregedett bokornál ugyanakkor a regeneráció lehetősége attól is függ, képes-e még megfelelő számú erős új hajtást nevelni. Ha az ifjítás után sincs számottevő új növekedés, a növény cseréje hosszabb távon indokoltabb lehet.
A metszés időpontját is a ribizli típusa határozza meg
A vörös és fehér ribizlinél a fenntartó metszés egy része nyáron, a szüret után is elvégezhető, a fő ritkító metszésre pedig a nyugalmi időszak szintén alkalmas. A fekete ribizlinél a téli, nyugalmi állapotban végzett ritkítás bevett gyakorlat. Nyári metszéskor nem célszerű hőségnapra időzíteni a nagyobb beavatkozást.
Az erősen vízhiányos növényt szintén fölösleges további terhelésnek kitenni. A vágásokat mindig éles, tiszta eszközzel kell elvégezni, a vastagabb idős ágakhoz pedig metszőolló helyett ágvágó vagy metszőfűrész lehet szükséges.
Képek: Pixabay.
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!