A hideg idő beköszöntével a legtöbb kertbarát dilemmába ütközik: mi történik, ha nem visszük be a leandert? Vajon kibírja a telet a szabadban, ha jól védjük?
A válasz röviden: elméletben igen, de csak nagyon speciális körülmények között. Nézzük, mikor és hogyan van reális esélye a túlélésre.
Fagytűrés – mi az a határ, amit még elvisel a leander?
A leander fagytűrése gyenge: a gyökérnyak és a hajtások már -3 °C körül károsodhatnak, -5 °C alatt pedig a legtöbb növény elpusztul. Néhány fajta, például a halvány rózsaszín, egyszerű virágú típusok, kicsit edzettebbek, de -7 °C alatt már ezek sem maradnak életben.
Ha viszont a növény védett, déli fekvésű fal mellett áll, ahol a fal hőt sugároz vissza, és a szél sem éri, esélye lehet arra, hogy a gyökere tavaszig megmaradjon – főleg enyhébb teleken. Az elmúlt években a klímaváltozás miatt egyre gyakoribbak a fagymentesebb telek, így néhány leander valóban túléli a kertben, de ez mindig kockázatos vállalkozás.
Takarás, mint utolsó védelem – így érdemes próbálkozni
Ha nincs lehetőség a teleltetésre, a legfontosabb a növény védelme a hideg és a nedvesség ellen. A leander leggyakrabban nem a fagy miatt pusztul el, hanem azért, mert a hideg, átázott földben a gyökerei elrothadnak.
A sikerhez:
- Válasszunk déli fekvésű, szélvédett helyet, lehetőleg házfal vagy kerítés tövében!
- A tövét vastagon takarjuk mulccsal, levelekkel, fenyőkéreggel vagy szalmával! Ez legalább 20-30 cm magas réteg legyen.
- A föld feletti részt takarjuk be fagyvédő fátyollal, esetleg több réteg jutazsákkal, de ne légmentesen! A szellőzés fontos, különben befülled és berothad.
- Az edényt, ha dézsás növényről van szó, állítsuk hungarocell lapra vagy téglákra, hogy ne érintkezzen közvetlenül a fagyos talajjal!
- Ne öntözzük télen, csak ha a talaj teljesen kiszáradt, enyhébb napokon!
Ha a hajtások tavasszal elfagynak, de a gyökér megmarad, újra kihajthat. Ilyenkor a leander a következő évben valószínűleg nem fog virágozni, de idővel megerősödik.
Mikor van értelme megpróbálni?
Kint tartani a leandert csak enyhébb teleken, védett mikroklímában (például a Balaton-felvidéken vagy városi belső kertekben) érdemes. Ha nyílt, huzatos, alföldi fekvésű kertben próbálkozunk, a pusztulás szinte biztos.
Sokan alkalmazzák a „félmegoldást”: a növényt novemberben beássák a földbe a dézsájával együtt, majd vastagon takarják. Ez néhány fokkal javítja a hőmérsékleti viszonyokat, és enyhe teleken megmentheti a gyökeret. Ugyanakkor fontos tudni: ha egyetlen éjszakán -8 °C alá süllyed a hőmérséklet, a leander nagy valószínűséggel elpusztul.
Mit tegyünk tavasszal a kint teleltetett növénnyel?
Március végén, amikor elmúltak az erősebb fagyok, a takarást fokozatosan el kell távolítani. Ha a hajtások elfagytak, erősen vissza kell vágni őket, és várni, hogy a gyökér újra sarjadjon. Jó vízáteresztő, friss földbe érdemes átültetni, és tápanyaggal erősíteni.
A túlélés után viszont ne várjunk gyors virágzást – a leander először a gyökérzetét és lombját regenerálja, a virágok többnyire csak a következő szezonban jelennek meg.
Képek: Pixabay.
