A dugványozás az egyik legpraktikusabb növényszaporítási mód a magvetés mellett. Viszonylag egyszerű is, így kezdő kertészek számára is hamar sikerélménnyel járhat. A dísznövények jó része dugványozással szaporítható, egyesek viszonylag gyorsan, mások lassabban hoznak gyökereket.
Mi a dugványozás előnye?
A dugványozott növények hamarabb válnak erőssé a magról neveltekhez képest. Gyorsabban is fejlődnek, mert ha úgy vesszük egy komplett fejlődési ciklussal előrébb is járnak a magvetett társaikhoz képest. Így előbb is teremnek, előbb is virágoznak, mint vetett társaik.
A dugványozás másik előnye, hogy pontosan ugyanaz lesz belőle, mint az anyanövény (anyanövény: amiről a dugvány származik). Így megspórolunk egy csomó kísérletezést is az ápolás tekintetében, mert pontosan ugyanarra lesz szüksége, mint amely tőről levágták. A fajtákra vonatkozó szelektálásnál a faiskolai gyakorlat is előszeretettel alkalmazza ezt a szaporítási módot, mert így könnyebben tudják leszaporítani az előnyös tulajdonságokkal rendelkező példányokat. (Előnyös tulajdonság lehet a bőtermés, időjárásállóság, valamire rezisztencia, nagy termésméret vagy épp egy szép lombkoronaszín…)
Míg sok növény képtelen maggal szaporodni vagy nagyon nehezen szaporítható magról, addig dugványról rengeteget lehet szaporítani. A hibrid fajták is ilyenek: főleg ezeknél a fajtáknál jelent meg a dugványozás nagyüzemi szinten.
Mit is jelent a dugványozás általánosságban?
Még mielőtt szót ejtenék a félfás és fás vagy épp lágyszárúak dugványozási eltéréseire, nézzük meg az alapokat. Mit is jelent valójában a dugványozás, mint technológiai folyamat?
A dugványok kis szárdarabok fajra jellemzően rügypárokkal és kis levelekkel, ha le akarjuk egyszerűsíteni. A dugványokat mindig egészséges növényekről lehet metszeni és fajra jellemző a dugványok mérete is.
A dugványokról le kell választani az alsó leveleket és nagy levelek esetében a gyakorlatban mindig harmadoljuk a levelek méretét. Így kevesebb lesz az elpárologtatott vízmennyiség és kisebb esély van arra, hogy a dugvány kiszárad a gyökeresedés előtt. A fás dugványok esetén az alsó, vágott véget finoman le is szokták hántani, hogy nagyobb felületen látszódjon a kambiumszöveti rész.
A nagyon friss, zsenge dugványnak valókat érdemes egy éjszakára pihentetni, hogy a vágási felületek beszáradhassanak.
Kényes növényeknél és lassan gyökeresedőknél gyökereztető hormonporokat használunk. Ilyenek például az örökzöldek dugványozása is.
A dugványozáshoz jó minőségű talajkeveréket kell készítsünk. A jó közeg folyamatosan nyirkosan tudja tartani a dugvány alsó, vágott részét a talajban, ezzel is serkentve a gyökerek kialakulását. Dugványozáshoz érdemes a különbözőbb kerti talajokat, magházföldeket és komposztos keveréreket kerülni, mert rengeteg felesleges kórokozót vihetünk is rá a gyökeresedő növényünkre. A dugványok szervezete ilyenkor még nem képes megbírkózni a kórokozókkal, így inkább tőzegmohából, homokból és perlitből keverjünk dugványozásra való keveréket. Fontos viszont az is, hogy jó vízáteresztő és szellőző legyen a kevert közeg, mert a pangó vízben állást sem szereti a növények egy jó része. Bár kétségtelenül egyes fajok pont vízben gyökereznek jobban (fikuszok, szobai futókák, monsterák, füge, …), de alapvetően inkább talajkeveréket használjunk.
A következő részben a dugványok különféle módjait fogjuk taglalni.
