A selyemkóró (Asclepias syriaca) a meténgfélék (Apocynaceae) családjába tartozó növény, Észak-Amerika keleti síkságain őshonos. Magyar nevét a magvain lévő lágy, selymes szőrökről kapta, de hívták vaddohánynak is, mivel másfél méter magasra is megnő, átellenes levelei pedig nagyméretűek. Egyesek papagájvirágként is ismerik.
Angol nevét (common milkweed) annak köszönheti, hogy a növény minden része bőségesen tartalmaz enyhén mérgező tejnedvet. Vízszintes, gyorsan fejlődő gyökerei segítségével hatékonyan foglalja el azokat a degradált területeket, ahol nem talál erős versenytársakra. A különálló egyedeknek látszó hajtásai valójában klónok, melyeket a föld alatt tarackszerű gyökerek kötnek össze. A gyökereken kívül széllel terjedő magvaival is sikeresen foglalja el a számára kedvező élőhelyeket. Az érett magok augusztustól szabadulnak ki a 8-11 centiméter hosszú, szarv alakú termésekből. Júniustól augusztusig virágzik, illatos virágait, melyek színe a fehérestől a rózsaszínen át a vörösig változhatnak, rovarok porozzák be, nektártermelése bőséges.
Magyarország mai területén, a Dunántúlon már Richard Pococke angol utazó megfigyelte, amikor 1736-37-ben hazánkba látogatott. A növény ezek után még hosszú időn keresztül nem szabadult ki a kertekből, hiszen következő magyarországi adata 1855-ből származik. Intenzív termesztését a XIX. század hetvenes-nyolcvanas éveiben kezdték meg, ekkor elsősorban textilipari célból, de a méhészek is tudatosan ültették. Az 1940-es években újra próbálkoztak termesztésével, de a növény rostja nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
A többszöri telepítés megtette a hatását, a selyemkóró napjainkban az egyik legelterjedtebb idegenhonos özönnövény hazánkban. Elsősorban a laza talajú bolygatott gyepeket, nyílt felületeket kedveli, de a szántókon, gyümölcsösökben is megjelenik. Legjelentősebb állományai az Alföld homokos talaján nőnek. Mivel a selyemkóró bőségesen termel nektárt, a méhészek szívesen legeltetik méheiket a nagyobb állományok mellett. A növény kiváló minőségű, sajátos ízű mézet ad. A selyemkóró tömeges jelenléte ugyanakkor jelentős károkat okoz a gazdáknak és a természetvédelemnek. Az egyik legnagyobb probléma, hogy bár elsősorban amúgy is zavart, degradált élőhelyeken jelenik meg, jelenléte hosszú ideig akadályozhatja az élőhely regenerálódását, ezért kaszálással és vegyszeres irtással próbálják visszaszorítani a növényt.
Egyik alkalommal Kormárom-Esztergom megyében való utazásunk során lettem figyelmes a gabonák között kibúvó selyemkóróra. Mind a táblák szélén, mind a tábla közepén, ahogy a fényképemen is látszik, egy foltban voltak jelen. Egyelőre még magasságát illetően maximum has magasságú, de ez ennél nagyobb is lesz. Most fordul virágzásba lassan. Érdekes volt látni, hogy bár feltételezem a növényvédelem, azaz a gyomirtás biztosan megtörtént az adott területen, mégis, hogy sikerült ennek a növénynek „kivédenie”? A gyomok többsége (pl. csattanó maszlag) a tábla szélén van jelen, ez viszont a tábla közepén bent növekszik egy foltban… Érdekes látványt nyújt. Ebben az esetben kifejezetten a még le nem aratott gabona táblákon volt feltűnő.
Forrás:
https://mttmuzeum.blog.hu/2018/06/06/egy_amerikai_noveny_a_magyar_pusztakon
