A lucerna sokoldalúan használható, pillangós virágú szálas takarmánynövény, amely a legnagyobb termést adja egységnyi területről. Nagy fehérjetartalma miatt népszerű, zöldtakarmányozásra, szénakészítésre és erjesztéses tartósításra (szenázs, szilázs) egyaránt alkalmas. Ipari feldolgozása újra növekszik, lucernalisztként, pelletként és granulátumként az abraktakarmányokban is megjelenik. A sokoldalú felhasználás mellett említést érdemel még a lucerna vetése és vetőmagtermesztése
A kukorica után második legfontosabb takarmánynövényünk alkalmazkodóképessége miatt sok helyen sikerrel termeszthető, de nem szabad elfelejtenünk, hogy tápanyag és vízigényes növény. Eredményes telepítéséhez és rendszeres kaszálásához mély termőrétegű, jó vízgazdálkodású, középkötött és tápanyagban gazdag talajokra van szükségünk. Nagyon fontos továbbá a talaj kémhatása, ami az egyik legfontosabb tényező a sikeres lucernatermesztésünkben.
Amikor a lucernáról beszélünk, általában a kékvirágú lucernára (Medicago sativa) gondolunk. Most sincs ez másként, de a legnagyobb vetésterületű lucerna mellett olyan fajok is előfordulhatnak, mint a tarkavirágú vagy a komlós lucerna.
A gyökérgümők már a fiatal gyökérágakban létrejönnek, a talaj minőségétől függően ritkábban vagy sűrűbben helyezkednek el. A Rhizóbiumok a közömbös vagy a gyengén lúgos kémhatású talajokon fejlődnek megfelelően. 6,5-nél alacsonyabb pH-értéknél a gümőképződés gyengül, az 5-nél savanyúbb talajokon gyakorlatilag elpusztulnak a baktériumok. Pedig a gyökér élettanilag nagyon fontos része a gümő, segíti a tápanyag raktározást, a bokrosodást és az újrasarjadást. A rizóma tartalék tápanyagainak feltöltődése a zöldbimbós állapotban kezdődik és a virágzás kezdetéig tart. Ez a kaszálások számában és időzítésében játszik döntő szerepet. Egy növendék vegetatív fejlődése 32-38 nap. A kaszálások száma 4-6 között mozog, a telepítés idejétől, az időjárástól és a lucerna biológiai igényétől függően. A növény vízigénye növendékenként eltérő.
Korábban a szakirodalom a nyár végi telepítést csak az ország csapadékosabb, dunántúli területein javasolta. Az utóbbi évek rendkívüli tavaszi aszályai miatt azonban ez az elképzelés megdőlni látszik. A nyár végi telepítés összességében már biztonságosabb, mint a tavaszi. A nyár végén, augusztus második, harmadik dekádjában vetett lucerna szépen begyökeresedik még a tél beállta előtt és a következő évben már teljes termést adhat, szemben a tavaszi vetésűvel. A nyár végi telepítésnél a gyomosodás veszélye is kisebb. A pillangósokra jellemző keményhéjúság miatt előfordulhat vontatott kelés, ez ellen nagyobb vetőmagnormával védekezhetünk. Általában gabona sortávra, 15-20 kg/ha mennyiséggel (10 millió/ha csíraszám) vetjük.
A lucerna évelő kultúra, nyár végi telepítésénél jő előveteményei a kalászosok és a repce. Ha nyár végén kedvezők a csapadékviszonyok a talajmunkákhoz, a tarlóhántást követően az azonnali lezárással egybekötött szántással kezdjük az alapozó munkát. Az aprómorzsás, ülepedett magágyba sekélyen, de egyenletes mélységben kerüljön a lucernamag. A szántást a vetés előtt legalább 3-4 héttel végezzük el. A munkaműveletek kivitelezésének minősége különösen fontos, mivel lucernatermesztésünk sikerességét több évre megalapozhatja.
A sikeres lucernatelepítés legfontosabb záloga a megfelelő minőségű, aranka és vírusmentes, fémzárolt vetőmag, szaporulati foktól függetlenül. A fajtakérdésre természetesen ennél a kultúránál sem legyinthetünk. Tanulmányozzuk a fajtaleírásokat, sok hasznos információhoz juthatunk. A magas szárazanyag hozam és fehérjetartalom mellett fontos a megfelelő levél-szár arány, a kaszálási forduló, a legfontosabb betegségekkel és kártevőkkel szembeni ellenálló képesség és a jó áttelelési osztály. A hazai adottságokra és időjárási viszonyokra szelektált Szarvasi AS-1 és Szarvasi AS-3 nem véletlenül tartozik a legnépszerűbb kékvirágú lucerna fajták közé.
A lucerna egyik legrégebbi felhasználási módja a zöldetetés, szálasan vagy szecskázott formában. A kérődző állatoknak azonban puffasztó hatása miatt csak előfonnyasztás után adható. Éppen ezért tartósításának leggyakoribb módja a természetes szárításon alapuló szénakészítés. A lucernát kedvezőtlenebb szén-nitrogén aránya miatt a nehezebben erjeszthető anyagok közé sorolták, de az erjesztéstechnológia fejlődésével a természetes erjedőképesség nagymértékben javult. Egyre népszerűbb szilázs és szenázs alapanyag a lucerna a minőségi takarmány-termesztésben és tartósításban.
