A víz kérdése sokak szemében talán a zen kertek témakörébe illik bele, pedig a víz jelenléte a kertben ökológiai értelemben is egy nagyon fontos dolog.
Amikor azt mondom, hogy ökológiai értelemben is fontos dolog, akkor minden olyan tényezőt figyelembe veszek, ami miatt a nyílt víz ugyanúgy fontos, mint egy csobogó, egy esőkert része vagy akár egy vízgyűjtő is.
Esővíz gyűjtése a kertben
Most, hogy az „esővíz értékesebb az aranynál” is, az esővíz gyűjtése rendkívül fontos. Egyrészt EC és pH szempontjából az egyik legjobb víznek minősül, másrészt az öntözésre a legkiválóbb megoldás.
Ha tápanyagokat is kell az öntözővízbe tennünk, akkor fontos, hogy az EC ne legyen nagyon magas. Mivel maga az EC azt jelenti, hogy mennyi oldott anyag van a vízben (nagyon leegyszerűsítve), így ha “üresebb” a vizünk, akkor több tápanyagot lehet benne feloldani, ami a növényeink szempontjából fontos.
Esővizet gyűjthetünk a talajba süllyesztett tárolóban is ugyanúgy, mint a felszínen. Akár egy IBC-tartály is praktikus lehet mennyiségben a tetőről lefolyó vizet összegyűjteni, hiszen sok országrészben alig van csapadék a nyári időszakban. Ilyenkor ezekhez a tartalékainkhoz tudunk hozzányúlni.
Szabad vízfelületek haszna
A szabad vízfelületekből sokfélét kialakíthatunk. Ez lehet a kerti tavunkon lévő felület, de ugyanígy ide tartozik például egy madáritató, lepkeitató is.
Ha nagy a szabad vízfelület, akkor azzal számolni kell, hogy nagy lesz a párolgás is. Ez egyrészt előnyös, ha a közvetlen helyi mikroklímára gondolunk. Sokszor egy nagy felületű kerti tó is javítani tudja az amúgy aszályos légkört helyileg.
A kis vízfelületek azért izgalmasak, mert a méheknek, hasznos rovaroknak, lepkéknek is szükségük van az ivóvízre. Emellett a madarak is szívesen beleisznak a kisebb vízfelületekbe, főleg, ha le tudnak ülni a tál szélén vagy egy nagyobb kavicson.
Rovarok és madarak itatására is az esővíz lenne a célszerű, de ha az nincs, természetesen a csapvíz vagy kútvíz is megfelelő. Egy valami nagyon fontos, hogy soha sem kell ízesíteni a vizet. Egyesek javasolják a cukrot, de ne csalogassuk oda a cukros vízzel az állatokat, mert akkor nem a virágokból fogják a számukra fontos szénhidrátot (és más anyagokat) összegyűjteni. A vizet ne virágszíneket mutató edénybe tegyük (ne legyen citromsárga, piros, fehér), hanem inkább a zöld vagy tájba illeszkedő színeket válasszuk.
Milyen a jó víz?
Ha van módunk, akkor esővízzel öntözzünk, hiszen az esővíz szokott a legjobb, legtisztább lenni. Tisztelet a kivételnek persze, amikor homokkal és sárral érkezik szaharai por formájában.
Ezen kívül a kútvízzel öntözésre és a csapvízzel öntözésre hívnám fel a figyelmet, hogy bár a legtöbben ezzel öntöznek, nem feltétlen jó a növényeknek. A kútvíz sokszor igen hideg. Gondoljunk bele, hogy egy nyári hőségben a jéghideg vízzel megöntözünk egy növényt, az akár sokként is érheti.
A csapvíz is lehet túl hideg, de ott a magas klórtartalom lesz főleg az izgalmas. Sok növény klórérzékeny (pl az orchideafélék a szobanövényeknél).
A csapvíznél és a kútvíznél mérjünk EC-t és pH-t, mert nagyon félrecsúszhat a tápanyagozás is. Ugyanígy beindíthatja a részleges vízcserénél a tó algásodását is, ha nem megfelelő a vizünk pH-ja.
