A családi gazdálkodás jelene és jövője

Nos, az elmúlt bő tíz év gyakorlata igazolta, hogy a családi gazdaságokra – erre a gazdálkodási formára – megalapozott, valóságos igény van. A szaporodó, és egyre eredményesebben működő gazdaságok láttán arra lehetett következtetni, hogy szakmapolitikai értelemben sikertörténetről van szó. Ennyi év távlatából kijelenthető, hogy azok az előnyök, amelyekkel a családi gazdaságokat helyzetbe hozták, és amivel a gazdálkodók szinte kivétel nélkül éltek is, előbbre vitték a magyar mezőgazdaságot. Ezzel párhuzamosan 2014 elejére pedig befejeződött az állami földek bérbeadásának pályázatos programja is, amelynél a kormányzat részéről folytatódott a családi gazdaságok további helyzetbe hozása azzal, hogy kedvezményezettek voltak és földszerzési lehetőséghez juthattak. A szaktárca statisztikai számokkal megtűzdelt beszámolóiból kitűnt, hogy a „600.000 hektár mezőgazdasági besorolású állami termőföld legnagyobb részét 2010 előtt hatszázan bérelték. A folyamatos pályáztatás következtében több ezer családi gazdaság jutott művelhető földterületekhez. A 2014-ben hatályba lépett új földforgalmi törvény és a ’Földet a gazdáknak!’ program sikerének köszönhetően ez a folyamat tovább folytatódott, amit a támogatáspolitika is segített. 2014 és 2020 közötti időszakban a kisüzemek fejlesztését pedig összehangolt támogatási eszközrendszer szolgálja. A kisgazdaságok 2015-től bevezetett egyszerűsített támogatása jelentősen csökkentette ugyan a kisüzemek adminisztrációs terheit, de ma már látható, hogy talán mégsem eléggé…”

A családi gazdaságok segítésének hatására 2010 óta jelentős mértékben eltolódott a földhasználat aránya az egyéni gazdaságok és a gazdasági szervezetek között. A cégek részesedése csökkent, az egyéni gazdaságoké nőtt a statisztikai adatok szerint. Míg 2010-ben az egyéni gazdaságok aránya 53,3% volt az országos mezőgazdasági területek tekintetében, addig 2017-re már 59%-ra nőtt. A kormány – a kisgazdaságok, a parasztpolgári réteg megerősítésére épülő – agrárpolitikáját visszaigazolják az elmúlt években elért eredmények. Ennek bizonyítéka, hogy 2010 óta másfélszeresére nőtt az agrárium kibocsátása és az agrárexport, és több mint hetvenezer új munkahely jött létre az ágazatban. Mindezek az eredmények persze elégedettséggel tölthetik el az ágazat szereplőit, de a töretlen fejlődési irány minden gazdálkodó számára – így a családi gazdálkodók számára is – továbbra is nyilvánvaló. A fejlesztéseket és beruházásokat szükségszerűen erőltetni el, hiszen a közgazdasági környezet állandó változása és a versenyhelyzet ezt követeli meg, ami egyre nagyobb kihívásokat jelent.

Küszöbön álló reformok, a családi gazdálkodásban

A családi gazdálkodási modell immár tizenhét éve működik, és mára, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy egy ideje már jogi, pénzügyi és egyéb szempontok miatt is feszegeti működési határait. Számos trükközés, működési zavar, technikai akadály jelzi, hogy változtatásra van szükség, amely szigorúbb kereteket, jobb átláthatóságot és engedményeket, előnyöket is tartalmaz. Szó nincs arról, hogy a családi gazdaságok ideje lejárt volna, csak a fejlődési folyamat megkívánja a megújulást, a hasznos módosítások bevezetését. A családi gazdasági modell ugyan sok előnnyel rendelkezik, de mára – 2019 tavaszára – az fogalmazódott meg, hogy torzulttá vált, és egy megfoghatatlan, adózási és egyéb más szempontok alapján méltatlan helyzetet eredményező működési formává alakult. Az idei tavasz folyamán viszont megérett a változtatás szándéka, amely a gazdák, az érintettek véleménye, iránymutatása alapján indul útjára új tervekkel, és amelyet a Nemzeti Agrárkamara (NAK) karolt fel. Ez azt jelentené, hogy a családi gazdaságok új formában működhetnek majd tovább. A családi mezőgazdasági vállalkozás (csmv) nevet adták az új vállalkozási formának, amely a tervek szerint már jogi személyiséggel lesz felruházva. A családi gazdaság ugyanis jelenleg egy adózási kategória, nincs cégformája, és magánszemélyek együttműködéséről szól. Olyan speciális cégforma lenne tehát üdvözítő, amit kizárólag mezőgazdasági tevékenység folytatására lehet használni. Ugyanakkor, előírás lenne a közeli hozzátartozói státus a résztvevők között, és olyan szigorú szabályokat kell/kellene követni, hogy ne lehessen a nagyobb cégeket „szétírni” ilyen csmv-kre. Ennek az egyik fontos része, hogy a most meglévő, a családi gazdaságokra jellemző adókedvezményt át lehessen emelni a csmv keretei közé. Ez azt jelenti, hogy százmillió forintos nettó árbevételig a jogalkotó mentesíteni kívánja a vállalkozásokat a társasági adó megfizetése alól, amelybe a kapott támogatás nem számítana bele. Egyébként ezt most is tudja egy olyan családi gazdaság, amely vezetőjének kellően nagyszámú hozzátartozója van.  Egyéni vállalkozóként mindenképpen lehetne továbbra is folytatni mezőgazdasági tevékenységet, megmaradna az őstermelői kategória is, de őstermelő tényleg az lehetne, aki csak a „felesleget” viszi a piacra. Lenne tehát a csmv és lenne mellettük kft., rt., bt., és persze szövetkezet is. A legfőbb cél a családi gazdasági rendszer átalakítása úgy, hogy az valóban átlátható legyen. Ma például, egy hét tagú családi gazdaság egyik tagja bemegy a bankba, hogy egy fejlesztéshez hitelt szeretne felvenni, akkor bekérik az adóbevallását. Nem a családi gazdaságét, hiszen az nem is vállalkozás és nincs is bevallása. A bank ekkor azt mondja, hogy ez sajnos kevés alapot biztosít a fejlesztéshez. A bankban alapvetően bürokratikus viszonyok uralkodnak, és nem biztos, hogy van hozzáértő ember, aki átlátja, hogy ez az egy hetede csak az egész családi vállalkozás bevallásának. Nem is beszélve az adott családi gazdaság esetében a hét adóbevallásról, a hétszeres adminisztrációról, és a minden hatóságnál szükséges hétszeres ügyintézésről. A reformjavaslat tehát mindenképpen komoly bürokráciacsökkentést jelentene mindenkinek. Ha a jövőben, egy egységként jelenne meg az egész, akkor sokkal gyorsabban lehetne hitelezni, ami a gazdaságpolitika fejlődése szempontjából is előrelépést jelentene. Gyakorlatilag egy szinte új vállalkozási formát jelent a csmv, amely egy tisztulási folyamat kezdete lehet, hiszen ma aligha tudja valaki megmondani, hogy hány valódi szereplője van a magyar mezőgazdaságnak…

További érvek a csmv-k mellett

A szervezeti forma változtatása, az átláthatóság megteremtése mellett, az a másik cél, hogy életképes, művelhető területek jöjjenek létre. A birtokkoncentráció, ha szeretjük, ha nem, szinte gyorsvonati sebességgel és folyamatosan halad. Mindenki tapasztalhatja, aki a mezőgazdasággal valamilyen kapcsolatban áll, hogy a családi gazdaságok is jellemzően egyre nagyobb területen gazdálkodnak. Kimondatlanul is működik a korábban is sokat emlegetett gazdasági törvényszerűség, miszerint „a nagy halak megeszik a kis halakat”. A piaci folyamatok nyelvére lefordítva, aki nem bírja a versenyt, feladja, és egy sikeresebb lép a helyére. Kidolgozás alatt van azonban egy olyan ösztönző rendszer, amely a meggyengült családi gazdaságokat önkéntes összefogásra készteti, amely révén érdekeiket együtt, közösen érvényesíthetnék, ha megjelennek a piacon. Régóta példálózunk azzal az igazsággal, hogy könnyebb több ezer tonna terményt eladni, mint néhány százat. Tömeg kell ahhoz, hogy jobb árat tudjanak elérni a gazdák, tömeg kell ahhoz, hogy olcsóbban tudjanak inputanyagot beszerezni, mert ezzel tudják saját versenyképességüket fenntartani. Ezek persze nem vadonatúj gondolatok, hiszen a szövetkezés több formája már nagyon régen megjelent a magyar gazdálkodók körében is, csak a magyar gazdavirtus, a szövetkezés pejoratív felhangja, a megegyezésre való mérsékelt hajlam, a sokszor indokolatlan gyanakvás, sok mindennek útját állta. Talán a generációváltás – ami napjainkban is zajlik a magyar mezőgazdaságban – tompítja azokat a sztereotípiákat, amelyek évtizedek óta gátolják az együtt gondolkodást, az összefogással történő előrelépést a mezőgazdasági termelés/terményértékesítés területein belül.

A generációváltás új esélyei

A mezőgazdaságban történő generációváltás nem egy választható kategória, sokkal inkább szükséges törvényszerűség, amelynek segítése az éppen regnáló szaktárca kötelessége és az ágazat folyamatos működésének feltétele. Éppen ezért az ügymenetet segítendő, a NAK és az AGRYA az agrárium vonzóvá tétele és a generációváltás elősegítése érdekében létrehoztak egy külön kamarai osztályt „Fiatal Gazda és Innováció” elnevezéssel, valamint elindították az Egyetemi Fiatal Gazda Klubokat, amelyekben szakmai előadásokat tartanak az érdeklődő fiatalok számára. Mindezek mellett 2019 ősztől folytatódik az „Így neveld az álmaidat” vállalkozói készségfejlesztői program fiataloknak, valamint az „Apró léptékkel program” a kisléptékű mezőgazdasági termelés iránt érdeklődő fiatal termelők számára. Az immár negyedszázados múltra visszatekintő AGRYA és a NAK kapcsolat legfontosabb célja a nemzedékváltás elősegítése az agráriumban, mivel Magyarországon az egyéni gazdálkodók 31%-a 65 év feletti, és csupán 6%-a 35 év alatti. A helyzet 2000-2010 között sokat romlott, a 35 év alatti gazdálkodók aránya 2,1%-kal csökkent ebben az időszakban. Folyik tehát az érdemi kommunikáció a jövő vállalkozó szellemű gazdálkodóival, de számos nyitott kérdés van, amit a fiatalok követeléseként is aposztrofálhatunk. Ilyen a fiatal gazdák gyors földhöz jutásának lehetősége, a bürokrácia mérséklése, a jogszabályi változtatások felgyorsítása, a támogatások elnyerésének nagyobb esélye, a könnyebb hitelhez jutás stb. Ugyanakkor, a fiatal gyakorló gazdákat az időjárási szélsőségek, a terményár-ingadozás és a szakképzési rendszer hiányosságai is foglalkoztatják, amelyek kivédésének lehetőségeit tevékenységük legfontosabb nehezítő körülményeinek tekintik. Helyesen ismerik fel, hogy a mezőgazdasági termelés óriási kockázatviseléssel jár, ezért alaposan megfontolandó minden gyakorlati lépés, még az indulás előtt. Ezeket az anomáliákat a kormányzat, illetve a kamara is felismerte, így több intézkedés és javaslat is született a felvetések kezelésére. A fiatal gazdálkodók boldogulását eddig is több támogatási forma segítette, mint például a vidékfejlesztési program és a „Földet a gazdáknak program”, mely utóbbinál a földtulajdont szerző 30.000 magyar földműves 40%-a 40 év alatti fiatal gazda volt. Az időjárási szélsőségek egy részét csökkentő jégkármérséklő-rendszer kiépítése és üzemeltetése is szimpatikus lehet a fiatalok számára, akik alapvetően optimisták, amit bizonyít az is, hogy a fiatal gazdák 93%-a tervezi a gazdasága bővítését.

Bíztató jövőkép

A családi gazdaságok továbbfejlesztett változata már zömmel a fiatal gazdagenerációt szolgálja majd, akik iránt töretlen a bizalom. Részben a vállalkozói kedvük, de még inkább a magasabb szakmai képzettségük miatt. Köztük nagyon sok felső és középfokú végzettségű fiatal van, akik együtt lüktetnek a mezőgazdaságba berobbant technikai és informatikai forradalommal, akiket már a gazdálkodásban nem a kegyetlen fizikai munka valósága fogott meg, sokkal inkább annak kiváltása a korszerű eszközökkel. Komoly szakmai programok törekednek a kétoldalú kommunikáció kialakítására, így a fiatalok egyenesen szakértőktől tájékozódhatnak többek között a földügyekről, az adóügyekről, a közös agrárpolitikáról, az információtechnológiai megoldásokról és újításokról. Örvendetes, hogy a kommunikáció azért jöhet létre, mert a feltörekvő generáció szakmai igényszintje magasabb, képzettsége pedig alkalmas az új ismeretek közvetlen befogadására. A családi gazdálkodás jövőjének kulcsa ennek a fiatal generációnak a kezében van, amennyiben a mindenkori kormányzat kiszolgálja őket az induláshoz, ill. a folytatáshoz szükséges javakkal, támogatásokkal és észszerű intézkedésekkel.