A dóziscsökkentésre adott gyakorlati válaszlehetőségek a gyomirtásban 

Az európai uniós hatóanyag felülvizsgálatok végkimenetele – elsősorban a végfelhasználók érdekeit szem előtt tartva – nem kizárólag negatív vagy abszolút pozitív lehet; előfordul, hogy az relatíve pozitív eseményként fogalmazódik meg. Ez az érzés döntően akkor érhető tetten, amikor a felülvizsgálat során a hatóanyag elbírálása pozitív, de annak – az eddigi gyakorlattól eltérően – a hektáronként kijuttatható maximuma oly mértékben csökken, hogy ez a negatív változás eredményezheti az adott hatóanyag önálló felhasználásának korlátait. Magyarul; bár lehetséges lenne a hatóanyag használata, de nincs mellette érv, gazdasági és szakmai eredmény, s ezért válik kereskedelmileg inaktívvá az adott hatóanyagot tartalmazó termék/termékek köre. Ilyen tartalmú döntésekre készülve került vizsgálat alá néhány olyan megvalósítható eljárás, anyag és módszer; amelyekkel ezek a hatások ellensúlyozhatók a gyakorlatban már rövid- vagy középtávon. Ezek közül – a teljesség igénye nélkül – az alábbiak jelenthetnek ilyen esetekben gyors/relatíve gyors megoldást.

1. Kombinációk (gyári és tank) kialakítása engedélyezett és a már említett felülvizsgálaton pozitív elbírálással átesett komplementer és/vagy specialista hatóanyag/hatóanyagokkal.

A komplementer kiegészítés azt jelenti, hogy a dóziscsökkenéssel járó gyomspektrum-veszteséget kompenzáljuk; míg a specialista kiegészítés akkor szükséges, amikor a spektrumszélesség ugyan még kellően kedvező marad, de egy-egy speciális képesség (pl. galaj elleni hatás) romlik a dóziscsökkentéssel.

Hátránya, hogy nagyfokú szakmai ismeretet igényel ez a munka, és nem biztos, hogy minden esetben van/lesz megfelelő molekulapartner. További hátrány gyári keverékek előállítása esetén a nagyobb idő- és költségigény.

2. Sávpermetezés engedélyeztetése és kivitelezése.

Ebben az esetben ugyanis – sávszélesség kérdése – akár tartható is a sávra kijuttatott hatóanyag-mennyiség a változás előtti teljes területre való kijuttatás mennyiséggel megegyezően. Ez is egy ígéretes megoldás – ismert végkimenetellel – a gyommentesítés szempontjából leginkább kritikus sorok tisztántartására. Hátránya, hogy az évelők előretörése prognosztizálható, ugyanis a sorköz kezeletlen marad, így a föld alatti szaporító képletek ezekkel a kezelésekkel elérhetetlenek maradnak. A sorköz csak mechanikailag művelhető, az évelők ellen pedig indokolt – amennyiben ez lehetséges – a tarlókezelés. További hátrány az engedélyeztetés és a gépészeti adaptáció idő- és erőforrásigénye.

3. Arányos, de még hatékony vízmennyiség csökkentése a koncentráció megtartása érdekében.

A módszer lényege, hogy a csökkentett hatóanyag-tartalomhoz a gyakorlati vízmennyiséget is csökkenteni kell. Természetesen ennek az eljárásnak is vannak korlátai, de az elsődleges vizsgálataink alapján – amelyek kizárólag állomány-gyomirtásban voltak vizsgálva – van relevanciája a metódusnak. A vizsgálatok alapján a hatékonyságra az alábbi tényezők voltak a legnagyobb hatással (a felsorolás nem jelent sorrendiséget):

1. a herbicid hatásmódja,
2. a célnövény morfológiai adottságai, kifejezetten annak levélanatómiájától és felszínének fiziko-kémiai tulajdonságaitól függött az eredményesség,
3. végezetül, de nem utolsó sorban a célirányos adjuválás segítette a kitűzött cél elérését.

Hátrányként említendő, hogy még nagyon kevés információnk van erről a formálódó technológiáról, ezért még közel sem üzembiztos eljárás a gyakorlat számára.

4. Egyértelműen a hatáskörünktől legtávolabb lévő, de eredményes beavatkozási lehetőség a célirányos adjuvánsok fejlesztése és azok mielőbbi alkalmazása kompenzációs céllal.

Ezen az úton van olyan ígéretes fejlesztésünk, amely bizonyítható módon képes korrigálni a hatóanyag csökkentésből eredő hatékonyságvesztést. A vázolt szituációban az említett adjuváns, illetve a speciális fejlesztésű adjuvánsok egyidejű alkalmazása során a hatékonyság az 1. pont kombinációival egyenértékűek; azzal az eltéréssel, hogy itt a teljesítmény fokozását nem másik hatóanyag teljesítményéből nyerjük. Ezzel a módszerrel elkerülhető a segítő molekula hiányából adódó hatékonyságvesztés. Hátránya az eljárásnak a – termelő szemszögéből nézve – a hatáskörön kívüliség, a specializáció/uniformitás kérdésének összehangolása és természetesen az idő, valamint a pénz.

Mindezen módszerek kombinációi is adnak gyakorlatias és egészen gyors választ a vázolt kihívásra, így talán megnyugtatóbb lehet az a hír, amikor arról értesülünk, hogy valamely herbicid hatóanyag/termék az uniós felülvizsgálat után is elérhető marad a hazai piacon esetleges dóziskorlátokkal, s ezért alkalmazását, felhasználását újra kell gondolni a hatékonyság fenntartása érdekében.