A csávázás elsősorban a szaporítóanyaggal terjedő, annak felületén, vagy belsejében elhelyezkedő, illetve a talajból támadó, talajlakó károsítók ellen irányul. Ugyanakkor a kezelés hatásos lehet a talajszint fölötti növényrészeket károsító szervezetek (pl.: gabonafélékben lisztharmat, repcében nagy repcebolha) ellen is a kelést követő korai fenológiai állapotokban. Ez tulajdonképpen egy megelőző védekezési módszer, ugyanis a termesztés megkezdése, a kártétel megjelenése előtti védelemben részesítjük a termesztett növényt.

A csávázás, ellentétben az állománypermetezésekkel, illetve általános talajkezelésekkel, hatékony és környezetkímélő növényvédelmi megoldásnak tekinthető. A csávázás során a vetőmagra kis mennyiségben viszik fel a hatóanyagot, így a területegységre juttatott szer mennyisége nagyságrendekkel kisebb, mint az említett egyéb kezeléseknél. Ugyanakkor ez a mennyiség ‒ a kultúrnövény legsebezhetőbb fejlődési szakaszában ‒ megfelelő védelmet nyújt, mert a csíranövényben vagy annak közvetlen közelében található.

A csávázószerek gyakran nem önálló hatóanyagokat, hanem ezeknek kombinációit tartalmazzák (pl.: kórokozók és kártevők ellen is ható készítmények, illetve kontakt és felszívódó hatóanyagok), amelynek célja egyrészt a hatásspektrum szélesítése, másrészt, például a kórokozókban, esetlegesen kifejlődő rezisztencia megelőzése. Ez utóbbival kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy az alkalmazott csávázószer hatóanyagával a csávázott kultúrában állományvédekezést nem javasolt végrehajtani a rezisztencia kockázata miatt.

A csávázószerben található kontakt hatóanyagok a magvakat körülvevő nedves talajba diffundálódva védő réteget képeznek a mag és a fejlődő kis csíra körül. A szakma ezt gyakran nevezi kelésvédő hatásnak. Ugyanakkor ezek a hatóanyagok közvetlenül el is pusztítják a szaporítóanyag felületén elhelyezkedő kórokozókat és kártevőket. A felszívódó hatóanyagok a fejlődésnek indult csíranövénybe penetrálnak, annak belülről biztosítva védelmet. A felszívódó hatóanyagokkal érhető el a kelést követően a növények korai védelme a különböző károsítókkal szemben.

A csávázás minősége és hatékonysága

A jó minőségű csávázott vetőmag kulcsfontosságú a biztonságos felhasználás szempontjából. A vetőmag-kezelési technológia szakszerű alkalmazásával elérhető, hogy a szer megfelelően tapadjon a vetőmaghoz, és minimális legyen a ledörzsölődés, leporlás. A néhány éve több országban is észlelt méhpusztulásos eseteket összefüggésbe hozták a nem megfelelő minőségű csávázott vetőmagról a vetés során leváló, rovarölő hatóanyagot tartalmazó por hatásával. Ezért a hatóság legtöbb esetben előírja, hogy a vetőmag bevonása kizárólag speciális vetőmagkezelő létesítményben történjen, ugyanis itt szabványok szerint, a leporlódás ellenőrzése és minőségbiztosítás mellett történik a csávázás.

A rovar- és gombaölő csávázószerek engedélyokirataiban feltüntetik a vetés során betartandó intézkedéseket. A kockázatok csökkentése már a vetés előtt kezdődik azzal, hogy a vetőmagos zsákok felbontása, illetve a vetőgépek feltöltése közben is kerülni kell a porral való érintkezést. A vetőmagos zsák alján esetlegesen előforduló port nem szabad a vetőgépbe tölteni. Szeles időben is kerülni kell csávázott vetőmag vetését.

A por elsodródásának veszélyével elsősorban a szívólevegős pneumatikus vetőgépek esetében kell számolni. Ezért ezeket a vetőgépeket porelvezető adapterrel (deflektor) kell felszerelni. Ez a csőrendszer a vetőgép ventilátoránál kifújt levegőt s benne a csávázott magvakról leváló port a talajra vezeti, megakadályozva a csávázószert tartalmazó szilárd részek elsodródását közeli – esetleg virágzó – növényállományra. Ez a műszaki megoldás is a biztonságos, a környezeti terhelést minimálisra csökkentő növényvédelmet szolgálja

A madarak, vadon élő emlősök védelme érdekében figyelmet kell fordítani a vetés mélységére, hogy a csávázott vetőmag talajjal teljesen be legyen fedve, különösen a táblák szélein és a sorok végén. Vetés után a lehető legrövidebb időn belül az esetlegesen talajfelszínre kerülő kezelt magvakat össze kell gyűjteni vagy talajjal takarni.

Ugyancsak össze kell szedni az üres vetőmagos zsákokat, és a maradék vetőmaggal együtt ártalmatlanítani kell.

A felszíni vizek védelme érdekében a csávázott vetőmagvak vetésénél biztonsági távolságot (puffer zóna) is előírhat a hatóság, ill. ha szükséges, a talajvíz védelmére is hozhatók felhasználási korlátozások.

A csávázás károsítók elleni hatékonysága függ a talaj állapotától (pl.: a vetőágy előkészítés minősége, a talaj nedvességtartalma), a vetés minőségétől (vetés ideje, mélysége, gépbeállítás), illetve magának a csávázásnak a minőségétől. A talajnedvesség mellett a talaj hőmérsékletének különösen az utóbbi időben csávázásra is ajánlott biopreparátumoknál van nagy jelentősége a hatékonyság tekintetében.

Jó védő hatást csak a szaporítóanyag felületére egyenletesen felvitt és arra jól tapadó csávázószertől várhatunk. Éppen ezért a csávázást a nagy vetőmag forgalmazók speciális berendezéssel, általában csávázó üzemekben központilag végzik.

Csávázás kórokozók ellen

A legtöbb csávázószer gabonafélékben használható fel elsősorban üszöggombák, Fusarium fajok, hópenész, valamint vetőmaggal is terjedő foltbetegségek (pl.: szeptóriás levélfoltosság, pirenofórás levélfoltosságok) ellen. Az újonnan engedélyezett készítmények nagy része a már bevált hatóanyagokat (tebukonazol, difenokonazol, fludioxonil stb.) tartalmazza. Az utóbbi években a karboxin mellett a szukcinát dehidrogenáz inhibitorok (SDHI) újabb generációinak képviselői (fluxapiroxad és szedaxán) is megjelentek a csávázószerek hatóanyagaként. Napraforgóban, a peronoszpóra elleni kezelésnél általánosan használt mefenoxam mellett a fludioxonil, karboxin és tirám hatóanyagokat tartalmazó készítményeket elsősorban fehérpenész és alternáriás betegségek ellen használják. Repcében kevés a szintetikus hatóanyagokat tartalmazó engedélyezett csávázószer.

A csírakori betegségek ellen a tirám és a karboxin engedélyezett. A burgonya vetőgumó kezelésére szintén csak a tirám, illetve karboxin használható fel. Cukorrépában, a csírát károsító gombák sokfélesége miatt, eltérő gombacsoportok ellen ható hatóanyagok engedélyezettek (pl.: propamokarb, himexazol, tirám). A kertészeti kultúrák alapvető csávázó hatóanyaga a tirám, amely mellett a karboxin szintén több kultúrában felhasználható. Örvendetes hír, hogy a kiskultúrás kiterjesztések a csávázószereket is érintik. A mefenoxam és fludioxonil hatóanyagok például számos kiskultúrában (spenót, hagymafélék, gyökérzöldségek stb.) kaptak engedélyt.

A szintetikus csávázószerek mellett egyre gyakrabban találkozhatunk olyan biopreparátumokkal (pl.: Streptomyces griseoviridis, Pythium oligandrum), amelyek csávázás formájában is felhasználhatóak. Ez utóbbi készítményeknél, ahogy arra már korábban is tettünk utalást, a megfelelő hatékonyság elérése érdekében különösen fontos a jó minőségű csávázás és a biológiai hatás kifejtéséhez szükséges talajállapot (talajhőmérséklet és -nedvesség) biztosítása. Szintén említésre méltó, hogy a növényvédelmi célra használható, nem engedélyköteles anyagok (egyszerű anyagok) közül többet (pl.: háztartási ecet, hidrogén-peroxid, mustármag por) fel lehet használni csávázással kórokozók ellen.

Gyakoriak azon kórokozók (pl.: napraforgó peronoszpóra kórokozója), amelyek ellen szinte kizárólag csávázással védekezhetünk. Más betegségeknél (pl.: gabonafélék fuzáriumos betegsége) a csávázás elmaradása súlyos fertőzéshez és kártételhez vezethet.

Fontos megjegyezni, hogy csávázással nem minden talajból fertőző kórokozó ellen lehet védekezni. Példaként a napraforgó hamuszürke szárkorhadását okozó Macrophomina phaseolina hozható fel. Hiába a hatékony gombaölő szerrel végzett magkezelés, a kórokozó nagy hőigénye miatt a fertőzés időpontjára a növényi szövetekben a csávázó hatóanyag mennyisége már hatékonysági szint alá csökken. Gyakori tévhit, hogy a felszívódó szerek a már fertőzött magvak belsejében elhelyezkedő gombaképleteket elpusztítják, mentesítik a magot a fertőzéstől. A hatóanyagok a fejlődő csíranövénybe felszívódva fejtik ki védő hatásukat, akadályozzák meg annak fertőzését. Vetés előtt nem képesek elpusztítani a kórokozót a szaporítóanyag belsejében.

Csávázás talajlakó és fiatalkori kártevők ellen

Mind a szántóföldi, mind a kertészeti kultúrákban fellépnek olyan kártevők, amelyek a talajban élnek és a csírázó növények, valamint a fiatal növényállomány gyökérzónában található részeit veszélyeztetik. A legtöbb gondot a pattanóbogarak lárvái, a drótférgek és a cserebogarak lárvái, a pajorok okozzák. Az említett fajok kártételi jelentősége kultúránként eltérő. A nagy csíraszámmal vetett gabonafélékben általában kisebb, míg a jelentősen kisebb tőszámú kapáskultúrákban nagyobb terméskiesést képesek okozni. A talajlakó és fiatalkori kártevők elleni hatásos védekezés egyik módja a vetőmagcsávázás. Ez a célzott növényvédelmi eljárás kisebb környezetterheléssel jár a talajfertőtlenítéshez képest.

A talajlakó és fiatalkori kártevők elleni védekezés hatásos technológiai eleme volt számos kultúrában (pl. kukorica, napraforgó, őszi káposztarepce) a felszívódó hatású, neonikotinoid hatóanyagú vetőmagcsávázás.

Legújabb „neos” szigorításról

Az Európai Unió Bizottságának 2013. év májusában megjelent 485/2013/EU számú végrehajtási rendeletének hatályba lépését követően nagymértékben beszűkült a méhekre csávázószerként felhasználva is kifejezetten kockázatosnak ítélt három neonikotinoid, az imidakloprid, a tiametoxam és a klotianidin, hatóanyag valamelyikét tartalmazó csávázószerek felhasználási köre, ami igen nehéz helyzetbe hozta a termelőket. Különösen három nagy kultúrát, a repcét, a napraforgót és a kukoricát érintette érzékenyen a fenti hatóanyagokat tartalmazó csávázószerek használatának visszavonása.

Az idei évben az Európai Unió Bizottsága újabb végrehajtási rendeleteket adott ki: ezúttal hatóanyagonként külön-külön rendeletben írta elő további szigorításokat. Az imidaklopridra vonatkozóan a 783/2018/EU; a klotianidinra a 784/2018/EU; a tiametoxamra a 785/2018/EU rendeletet adták ki. A három rendelet a további felhasználhatóság és a határidők tekintetében lényegében megegyezik, amelynek megfelelően 2018. december 19-ig lehet felhasználni az imidakloprid, a tiametoxam és a klotianidin hatóanyagok valamelyikét tartalmazó növényvédő szereket, így a csávázószereket is. A kezelt magokat 2018. december 19. után kizárólag állandó helyű zárt termesztőberendezésben lehet elvetni és tovább nevelni. A kezelt magokból kelt növényeket teljes életciklusuk alatt zárt termesztőberendezésben kell nevelni.

A korlátozás alá eső neonikotinoid hatóanyagokon kívül jelenleg mindössze három kontakt (cipermetrin, metiokarb, teflutrin) és két felszívódó hatóanyagú (ciántraniliprol, tiakloprid) rovarölő csávázószer engedélyezett. A talajlakó kártevők elleni védekezés mellett vadriasztás céljára is használható a vetőmagcsávázás, pl. kukoricában a fácánkár elhárítására a ziram hatóanyagú csávázás engedélyezett.

Csávázószerek engedélyezése, speciális címkézési előírások

A vetőmagokra vonatkozó uniós jogszabályok megengedik a vetőmagok szabad áramlását a Közösségen belül, ugyanakkor a növényvédő szerek forgalmazása és felhasználása ‒ beleértve a csávázószereket ‒ engedélyhez kötött.

Ezért a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló uniós jogszabály (1107/2009/EK Rendelet) mindkét szempontot figyelembe véve úgy rendelkezik, hogy a vetőmagot csak abban a tagállamban lehet egy adott csávázószerrel kezelni, ahol a készítmény engedéllyel rendelkezik, viszont a legalább egy tagállamban engedélyezett szerrel kezelt vetőmagvak szabadon forgalmazhatók és felhasználhatók minden tagállamban.

A csávázószerek engedélyezésénél, a növényvédő szerekre vonatkozó követelmények mellett, speciális szempontokat is figyelembe kell venni. A csávázás műveleténél elsősorban a csávázást végző expozícióját kell vizsgálni. A vetésnél a legfontosabb kockázati tényezőt a csávázószer leporlódása jelenti a csávázott magról, így ennek a hatásait is vizsgálni kell az emberi egészségre és a környezetre. A kockázatértékelés alapján az engedélyező hatóság kockázatcsökkentő intézkedéseket ír elő külön a csávázásra és a kezelt vetőmagvakra.

A rendelet előírja, hogy a csávázott vetőmagvakat tartalmazó csomagolóanyagon a hatóanyag(ok) és a csávázószer neve mellett a biztonsági óvintézkedésekre, ill. kockázat csökkentő intézkedésekre vonatkozó előírásokat is fel kell tüntetni.

A csávázott terményekre, azok tárolására, csomagolására vonatkozó általános előírásokat a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet szabályozza.

Csávázási technológia alkalmazásakor a növényvédő szer mennyisége a legtöbb esetben jelentős mértékben csökkenthető a hagyományos szabadföldi technológiákhoz viszonyítva, ami a felhasználó mérsékeltebb expozícióját, valamint mérsékeltebb környezeti terhelést eredményezi. Ugyanakkor látni kell, hogy a vetőmagkezelés és a vetés technológiájának színvonala nagyon fontos az alkalmazás sikere és biztonságossága szempontjából.

Dr. Ripka Géza, Dr. Bleicher Edit, Dr. Kelemen Mária
NÉBIH Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság, Budapest