Dísznövényből haszonnövény lett a facélia

A facélia név a köztermesztésben immár közel ötven éve ismert növény ismert és használt neve lett. Észak-Amerikából származik, rövid tenyészidejű, de kiváló talajgazdagító, lágyszárú növény. Már a múlt század első felében is ismerték ezt a kiváló mézelő növényt Magyarországon, elsősorban a kertészek és a méhészek, de szerény mértekben történő magtermesztése valójában csak a méhészek kiszolgálására irányult, ami nem volt nagy tétel. Itt-ott az országban feltűnt kisebb területeken a lila fűzérvirágzatú növény, köztermesztésbe azonban érdeklődés és piac hiányában nem kerülhetett be. Talán nem is gondolt arra senki, hogy valaha nagyüzemi méretekben is termeszthető lesz, és jelentős exportlehetőséget rejt. Így volt ez egészen a ’70-es évek derekáig, amikor a facélia sorsa fordulatot vett azzal, hogy külföldi partnerek köszöntek be az akkori Vetőmag-termeltető Vállalathoz a céltermeltetés igényével. Nyugaton ugyanis, már felfedezték a facélia hasznosításának többféle módját és lehetőségét. Elsősorban zöldtrágyanövényként vetették, de szőlőültetvények köztes növényeként, méhlegelőként, valamint zöldtrágya keverékekben is helyet kapott. Magyarország pedig legendásan jó vetőmagtermesztő országként volt nyilvántartva Nyugat-Európában, így aztán semmi kivetni való nem volt abban, hogy egy növényfajjal több volt a céltermesztett növények listáján. Jómagam, a cikk szerzője, akkoriban éppen a fent említett vállalat területi képviselőjeként foglalkoztam – számos más növényfaj mellett – a lassan „felfutó” facélia termeltetésével, hovatovább annyira megkedveltem, hogy a vetőmagtermesztő szakmérnöki dolgozatom témájául is ezt választottam. Gödöllőn, a diplomavédésemen, a vizsgabizottságban ülő tanárok/szakemberek (akkor érdekes módon mindenki bejött a terembe), szokatlanul nagy érdeklődéssel hallgatták a köztermesztésben még alig ismert növényről összeszedett és megtapasztalt információimat. Udvarias kérdéseikből kiderült, hogy sokkal inkább a termesztéssel kapcsolatos további részletek álltak érdeklődésük középpontjában, mintsem a vizsgáztatás szándéka vezérelte őket. A facélia hazai nagyüzemi vetőmag-termesztése a ’80-as években aztán visszavonhatatlanul megkezdődött és a változó külföldi, ill. hazai igényeknek megfelelően a mai napig tart.

Misztifikált magtermesztés

A növény élettanának megismerése időt vett igénybe, és kezdeti gyakorlatlanság rányomta bélyegét az első magtermesztési próbálkozásokra. Egyre többen foglalatoskodtak a technológia alakításán, finomításán kiváltképpen azok a termelők, akik elsőként kaptak szerződéseket. Persze, féltették, óvták is azokat az ismereteket, amelyeket a facéliával kapcsolatban felfedeztek, és adaptálták a növényt a helyi környezeti és termőhelyi viszonyokra.

A facélia hazai termesztésének kezdeti időszaka Győr-Sopron megyére korlátozódott, azon belül is Mosonmagyaróvár térségére. Kevés híja volt annak 1984-ben – ugyan az előkészületek megvoltak –, hogy Mosonszolnokon a helyi szövetkezeti székhellyel, nem alakult meg a Facélia Termesztési Rendszer. Kidolgozott technológia állt akkor már rendelkezésre, és a környező termelőszövetkezetek aktivitása is példás volt a cél érdekében. Aztán jött a meglepetés, miszerint a termelés területi nagyságrendjét nem lehetett növelni, sőt a korábbi év felhalmozott készletei miatt csökkenteni kellett. Ez azt jelentette, hogy csak a korábban szerződéshez jutott szövetkezetek termelhették a facéliát, ami akkoriban kiváltságnak számított, és némi misztikum is övezte a termesztés fontos részleteit. Úgy tűnt, hogy kezdők talán nem is képesek megtanulni a magtermesztés fortélyait, a kulcsszó pedig az „odafigyelés” volt. Hogy ez mit takart, azt persze később – a rendszerváltozás után – mindenki megtapasztalta vagy a saját kárán, vagy ellesve másoktól a fogásokat. A termesztés leginkább neuralgikus pontja mindig is az idővel való versenyfutás volt, amelyet csak nagy gépkapacitással lehetett megnyerni. Ebből volt főképpen hiány, és akinek várni kellett a bérmunkában dolgozó rendrevágó gépekre, vagy a kombájnra, az eleve vesztes volt.

Tény, hogy a facélia magtermesztése minden évben rejtegetett/rejteget meglepetéseket, és nagyot lehet hibázni, ha valaki csak félvállról veszi a munkát, és az ipari növényeket övező biztonságérzettel fog hozzá. Akkoriban a gyakorló főagronómus az érdeklődőknek csak annyit mondott, hogy amikor a facélia magjának érése elkezdődik a füzérekben, akkor érdemes „fejőszékre ülni a tábla szegletében” és figyelmesen várni az optimális érési állapotot, amikor a rendre vágást meg lehet kezdeni. Egyedül talán az Afalonnal folyó, és számos kísérlet után általánossá vált gyomirtás volt megoldott, a többi technológiai elem nem nagyon volt publikus, és ismert a kívülállók számára.

A titkok feltárultak

A rendszerváltozás után is folytatódott a facélia iránti külföldi kereslet, azonban a földterületek tulajdonviszonyai megváltoztak, és sok magángazdaság is beszállt a facélia termesztésébe. Konszolidálódott a területi nagyságrend is, amely országosan 5-7.000 ha körül alakult és nagyjából ennyi ma is. A féltve őrzött titkokat nem tartogathatták tovább a korábbi kedvezményezett termelők, így mindenki – aki szerződéshez jutott – belekóstolhatott a facélia termesztésébe. A korábban 300-400 kg/ha közötti kiválónak hitt nagyüzemi termésszinteket pedig egyre több termelő lépte át. Ez úgy sikerülhetett, hogy a korábbi technológiai ajánlásokat felülvizsgálták és korszerűsítették. Sokan kezdtek „játszani” a vetőmag mennyiségével, a vetésidővel, a vetésmélységgel, a sortávolsággal, de hamar világossá vált mindenki számára, hogy a gyommentes, kellőképen fejlett vegetáció, a megfelelő növénytakarás a gyommagoktól mentes, jó magtermés alapja. A gyommagtól mentesség azt jelenti, hogy a vadrepce – bár a csigatriőrrel szépen tisztítható lenne, ha lenne ilyen „gép” még forgalomban –, a hasonló méretű keserűfű beérő magjai, vagy a libatop zöld tokos magjai ne kerüljenek a facélia közé, mert eltávolításuk szinte lehetetlen, és akár kizáró tényező is lehet a felvásárlásnál. A többi bekerülő gyommag síkrostával még tisztítható ugyan, de az átvételnél egyáltalán nem mindegy a bonifikáció mértéke…

A siker egyik titka, hogy vastag rendet lehessen vágni, legalább 15 cm-es tarlómagassággal, ami az utóérő fűzérvirágzatból kipergő érett magokat fenntartja, nem engedi a földre esni. Persze a rendre vágás időpontja is nagyon lényeges, mert a füzér első harmadában, ha barnul a mag, akkor már vágni kell, hiszen példás utóérés zajlik a füzérben, különösen, ha nagy a vegetáció, és marad felélhető „erő” a növényegyedekben. Mondhatni, hogy a többi termesztéstechnológiai elem már szinte kínálja magát, hiszen mivel aprómagról van szó, természetesen aprómorzsás, jól előkészített magágyat kell készíteni. A tápanyag-visszapótlásra csak azért nem térek ki, mert azt rutinszerűen közepes adagokkal végzik a termelők. A facélia szerencsére bírja a szárazságot, nincs kártevője, sőt kórokozója sincs, ami azt jelenti, hogy a már említett gyomirtáson kívül más növényvédelmi munkát/költséget nem igényel.

A profi termelők ezen felül különös gondot fordítanak a kombájn beállítására is, hiszen ellenkező esetben egy rossz szélbeállítás vagy pontatlan rostaméret-választás jelentős pazarlást okozhat, és az értékes mag a földön marad, ahonnan azt felszedni már teljesen reménytelen próbálkozás.

Jó jövedelemtermelő

A facéliatermelők mára eléggé zárt közösséget alkotnak, és az országban több kisebb térségben is fellelhetők. A szerződéses nagyságrend nagyjából minden évben konstans, ahogyan mára a termelők köre is szinte ugyanúgy. Ami változott, az a facélia termesztésének a fegyelme. Aki szerződést kap, ma már tudja, hogy jelentős nyereségre tehet szert, ha kiszolgálja a növényt. Napjainkban nem ritka az 500-600 kg/ha termésszint a gyakorlottabb, jobb termőhellyel rendelkező termelőknél, sőt akár lényegesen meg is haladhatja ezt. Tudni kell, hogy a felvásárlási ár az utóbbi tíz évben, viszonylag nagy szórást mutatva 50-90.000 Ft/100 kg között volt (jelenleg 75.000 Ft/100 kg körül van), és minden bizonnyal ebben a zónában marad is. A költségek felületes vizsgálódása során az is kiderül, hogy hektáronként 70-90.000 Ft termelési költséget számolnak a termelők, nem túl gazdag erőállapotú – gyakran csak 10 Ak alatti – kedvezőtlen vízgazdálkodású földeken termelve a növényt, ahol az egyéb haszonnövények termése is általában szerény. Azért lehet ilyen alacsony költségszinttel kalkulálni, mert kevés vetőmaggal kell számolni, nincs mechanikus gyomirtás, csak egyszeri permetezés, továbbá kórokozó és kártevő ellen nem kell védekezni. Viszont a vetések felügyelete, méhek telepítése, a rendre vágás pontossága, a felszedés/cséplés optimális időpontjának megválasztása valóban „odafigyelést” igényel. Azt a fajta „odafigyelést”, amely harminc évvel ezelőtt olyan misztikusan, sokat sejtetően hangzott el az akkori legnagyobb gesztor-jelölt termelőtől. Mindent meg lehet tanulni tehát, még a facélia eredményes termesztését is, ahogyan ezt számos példa bizonyítja azóta. A versenyképességét illetően pedig el kell mondani, hogy átlagos évben a 10 t/ha kukoricaterméssel abszolút „pariban” van, de ha kedvező viszonyok között terem, akkor 100-150.000 Ft/ha-ral nagyobb jövedelmet hoz.

Van jelene és jövője

A facélia olyan növény, amelyet valamikor régen vázavirágként, majd később méhlegelőként ismertek és szerény méretekben vetettek is Magyarországon. Hogy ez a korábbi dísz- és mézelő növény az ismeretlenség homályából kilépve jelentős jövedelemtermelő haszonnövénnyé léphetett elő, abban óriási szerepük van azoknak a szakembereknek, akik meglátták a facéliában a lehetőséget. Akik időt és energiát áldoztak, kísérleteket folytattak annak érdekében, hogy egy „alap termesztéstechnológia” álljon rendelkezésre. Mára – ezt a múlt generációhoz, sorolható szakember gárdát – felváltotta egy újabb érdeklődő és többnyire a magánszektorban tevékenykedő termelői réteg, akiket a szakmai kíváncsiság, az értő kezek szorgalma mellett, éppúgy érdekel a facélia és annak eredményes termesztése. Ennek visszaigazolása, hogy a facélia termesztésének további „finomhangolása” ma is beszédtéma a már említett – szerződéshez hozzáférő – termelői körökben, és ennek az érdeklődésnek köszönhetően a facélia szinte az ismeretlenségből a legjobb jövedelemtermelő növények közé verekedte fel magát. Szívesen termelnék többen is, hiszen a kedvezőtlenül változó klimatikus viszonyok között is megállja a helyét. Jól tűri a szárazságot és a gyengébb adottságok mellett is képes nyereséget termelni. A felvevőpiac azonban korlátozott, és nagyjából ismert a nyugat-európai igény, amit évente felhasználnak. Ma is fennáll a veszélye annak, hogy ha nagyon jó termés van, akkor a következő évben mérsékelt mennyiségre kötnek szerződést a külföldi partner cégek.