Szeptember során kiültethetjük a már megerősödött téli salátafélék, áttelelő káposzták palántáit. Az üvegházban azonban tovább folytatható a vetés. A salátákon kívül sor kerülhet a rukkolára, fehér és piros retekre. Az üvegházban elültethetjük az előző hónapban felnevelt brokkoli, mángold, kínai kel, saláta, káposzta, pakcsoj, spenót és zöldhagyma, illetve a fűszerek közül a koriander, petrezselyem és kapor palántáit. Az első hideg éjszakán próbaképpen fűtsünk be, hogy még a tél beállta, a komolyabb fagyok előtt megtaláljuk és kijavíthassuk a fűtési rendszer esetleges hibáit.
A hónap döntés elé állítja a fűthető zárt termesztőberendezések gazdáját: mi történjék a még fejlődő, termést hozó növényekkel? Tartsa őket, reménykedve a további növekedésben, vagy inkább adjon helyet az új vetéseknek és palántáknak azért, hogy a tavaszi kerti szünetben, amikor már fogyatkoznak a betárolt termények, de az újonnan vetett növények még nem elég nagyok, akkor legyen friss zöldség a család asztalán? Ha van lehetőségünk, válasszuk mind a kettőt: hagyjunk keveset a még termőkből, de inkább adjunk teret és lehetőséget a tavaszra kifejlődőknek is. Sokáig ne halogassuk a döntést, mert a napok egyre rövidülnek, és ha most két hetet tépelődünk, akkor a túl későn elvetett fiatal növények nem lesznek elég erősek az átteleléshez.
Árnyékos területek kiváló talajtakarója az örökzöld leveleivel és apró, piros vagy fehéres bogyóival díszítő kúszó fajdbogyó (Gaultheria procumbens), melyet akár most is ültethetünk. A kúszó fajdbogyó a savanyú, tápanyagban viszonylag gazdag, tőzeget is tartalmazó talajok, a hűvösebb, párás levegőjű vidékek növénye. A nyirkos környezetet gyakran örökzöldek vagy lombhullató cserjék alatt találja meg. Meszes talajokon, száraz környezetben nem él meg. Ültetéskor az egyes tövek között 45 cm-t érdemes hagyni. Gyomlálásra csak az első évben lesz szükség, mert ahol jól érzi magát, terjed és vastag takarót képez. Ekkor már a szárazságot is elviseli. A legkeményebb teleken sem fagy ki. Magról szaporítása a türelmes kertészek tevékenysége. A mostanában érő, általában legfeljebb 2 cm átmérőjű bogyókból kinyert magokat 4-10 héten át ki kell tenni a fagy hatásának, majd kezdődhet a csíráztatás. A feltétlenül savanyú kémhatásúra kialakított vetőágy legyen komposzt és tőzeg keveréke. A magokat erre a felszínre kell elhelyezni, majd jól szellőző, árnyékos helyen, 20 oC-on várni. A csírázás akár 2 hónapig is eltarthat. A vetőágyat tartsuk nyirkosan. Locsolni áztatott fokhagymalével érdemes, a bakteriális eredetű csírakori kidőlést megakadályozandó.
A bogyók nyersen és főzve is ehetők, de a szedéssel érdemes az első fagyokat megvárni. Egyes vélemények szerint a bogyók íze semleges, mások a kórházi terek fertőtlenítőszagát vélik felfedezni aromájukban. Készíthető belőle lekvár, mártás, melyet vadhúsok és sültek mellé kínálhatunk. Valójában inkább a szalicilát-tartalmú levél és a növényben termelődő illóolaj az, amiért a kúszó fajdbogyót nagyra értékelik: gyulladás-, és puffadáscsökkentő, összehúzó, tonizáló és vizelethajtó hatású. Az olaja külsőleg alkalmazva hatásosnak ismert reumatikus panaszok, ülőidegzsába, izomfájdalmak esetén. A kúszó fajdbogyó használata számos előnye ellenére csakis gondos ellenőrzés mellett ajánlott, mert túladagolása a máj és a vese károsodásával járhat. Várandós anyák nem fogyaszthatják.
Metsszük meg a leandereket! Ellenőrizzük a metszőollók élét és tisztaságát. A metszés nem bonyolult, de érdemes megtervezni. Képzeljük el a bokor kívánatos alakját: lehet, hogy azt szeretnénk, hogy ne nyúljon annyira a magasba, hanem legyen tömöttebb, vagyis alacsonyabb szinten is több elágazást képezzen. Kezdjük a beteg és elhalt ágak eltávolításával. Lehet, hogy ekkor derül ki, hogy a szabályos alakú bokorban „lukak” éktelenkednek. Bátran vágjuk vissza az ágakat a szárcsomók (a levelek, oldalhajtások eredési pontja) felett, mert a metszés új ágak és elágazások képzésére serkenti a növényt. Így tudjuk sűrűbbre nevelni a bokrot, és új hajtásokkal megtölteni a megüresedett tereket, ám egyidejűleg, tehát egy metszés során soha ne távolítsunk el többet, mint a bokor teljes mennyiségének egyharmada. Mivel a leander fő díszítőértékét a virágok adják, a metszés másik célja a virágzásra képes hajtások számának növelése. Ez a feladat szerencsére egybeesik az előzővel, az elágazások számának növelésével, mivel a leander a virágfürtöket az új hajtások végén hozza. A munka végeztével gondosan szedjünk fel minden levelet a földről! A metszést egész hónapban végezhetjük, hogy a növény teleltetés előtt még ismét erőre kapjon.
Ha van vörösfenyőnk a kertben, akkor az ősszel, a tűlevelek természetes lehullását megelőzően narancsos aranysárgára színeződik. Aggodalomra az adhat okot, ha a szín sötét, barnás tónusú. Ez ugyanis gombás fertőzés jele lehet. A kórokozó az esetek zömében a Mycosphaerella laricina. A vörösfenyő kóros levélhullását okozó gomba tüneteit ősz elején a legkönnyebb észrevenni, éppen erről a nem szokványos színről. A betegség egyébként már tavasz végén és nyáron is mutatkozik: a tűlevelek végén barnás csíkok jelennek meg, melyeken apró, fekete pontok formájában a mikroszkopikus méretű gomba termőtesteinek tömegét is megfigyelhetjük. A betegségre nagyobb az esély, ha csapadékos a tavasz és a nyár, tehát az idén is lehet számítani rá, illetve, ha a vörösfenyő sűrű telepítésben, más fák közelében, széltől túlságosan védett helyen nő. A levéltetvek jelenléte szintén rizikófaktor, mert ugyan nem terjesztik a betegséget, de a szívogatások nyomán a gomba könnyebben megtelepszik a tűleveleken. A Mycosphaerella okozta kóros levélhullás az idősebb fák esetében esztétikai probléma, a fa életét nem veszélyezteti. Az egészen fiatal csemetéket azonban a betegség elpusztíthatja.
Ha szeretnénk a jól bevált, jól termő ribizli és köszméte (egres) bokrainkat megsokszorozni, a fás dugványozáshoz most vághatjuk le az érett vesszőket. Ezeket a bokrokat azért kell most dugványozni, mert rügyei tavasszal már korán kihajtanak, addig nem várhatunk. Erős, egészséges, egyenesen növekvő vesszőket válasszunk. Mivel könnyen legyökeresedik, a ribizli hajtása egész hosszában alkalmas dugványozásra. Tisztított metszőollóval daraboljuk fel a vesszőt. A kívánatos dugvány hossza 18-22 cm, alsó metszlapja ferde, a rügy alatt nem egészen fél centivel található.
A dugványozás számára a veteményes egyik üres sora is alkalmas. A felásott talajba húzzunk ásóval árkot, és oda helyezzük olyan mélyre a vesszőket, hogy csak a legfelső 1-2 rügy látsszék ki. A talaj tömörítésével biztosítsuk, hogy a vesszőket szorosan vegye körbe a talaj. Ha kifejezetten agyagos a kertünk talaja, akkor válasszunk ki egy külön helyet, ahol a talajt homokos kerti földre cseréljük le. A talajcsere elegendő, ha a dugványozási sávra korlátozódik. A végső lépés a talaj feltöltögetése. Ezzel akadályozhatjuk meg a dugványok kiszáradását. Tartsuk nedvesen-nyirkosan a talajt. A dugványozás sikerességéről tavasszal fogunk meggyőződni: a legyökeresedett vesszők kihajtása erőteljesebb.
Nem minden, a kertünkben előforduló, első látásra szokatlan lény kártevő. A szeptember végéig imágó (kifejlett) alakban látható nagy tolvajpoloska (Himacerus apterus) például a hasznos rovarok népes csoportját gyarapítja. Ez az állat a tolvajpoloskák (Nabidae) családjába tartozik, teste megnyúlt, feje és csápjainak íze hosszúkás, szeme nagy, szárnya viszont igen rövid. Füves-fás területeken, gyepes szegélyekben, gyümölcsösökben gyakori. Más források azt említik, hogy elsősorban ligetes-bokros fenyvesekben található meg. A mezőgazdasági tevékenységgel együtt járó bolygatást, gépesítést nem tolerálja. Zsákmányállatai között elsősorban a fás szárú növényeket és lágyszárúakat károsító atkák, levélbolhák és levéltetvek szerepelnek. A nagy tolvajpoloska tojás alakban telel át. Évente egy nemzedéke van, a kifejlett állat és a juvenilis alakok is ragadozók. Feljegyezték a fajról, hogy nagy szerepe van a gyümölcsösök hatékony kártevő-mentesítésében, ezért ismerjük fel, és vigyázzunk rá!