Kora őszi meleg, szokatlanul aktív repcekártevők

A nyár folyamán Európa nagy részén tombolt a hőség. A meleg egyes előrejelzések szerint októberig folyamatosan mérséklődik, de térségünkben a hőmérséklet továbbra is az átlagos felett alakult. Ezt támasztja alá a szeptember 14-én, Budapesten mért 29 °C-os napi maximum hőmérséklet. Egyes prognosztikák szerint a meleg októberig is kitarthat. Összességében a hőmérséklet általában 1-3 °C-kal meghaladja a sokéves átlagot hazánkban és Európa több országában egyaránt.*

Ezzel párhuzamosan a nyár végén Magyarország nagy felületét érintő esőzések zömében feltöltötték a talaj vízkészleteit. Így a repce vetését megelőző talaj-előkészítési munkálatok feltételei optimálisan alakultak 2018-ban. A korábbi évek tapasztalatainak ellentmondóan – e háttérjelenségeknek köszönhetően – többek döntöttek a forgatásos alapművelés, vagyis a vetőszántás alkalmazása mellett, hiszen a felszínre hozott rögök átlagosnál könnyebben elmunkálhatóvá váltak. Az őszi káposztarepce vetési munkálatai ennek köszönhetően szeptember első hetére lezárultak, illetve a szeptember közepére a növényállományok zöme elérte a 2 lombleveles állapotot (1. kép).

1. kép: Szeptember közepére két lomblevélpáros állapotot elért repcetábla Rácegres (Somogy megye) határában

A fent vázolt, ideálisnak tekinthető termesztési feltételeket, azonban részben beárnyékolja az őszi káposztarepce állati károsítóinak táblaszintű szokatlanul aktív jelenléte. Természetesen a meleggel párosult, kellően nedves környezet a fitofágok felszaporodásának is kedvezett. A kialakult kártevő helyzethez úgymond „ugródeszkát” biztosított a nagy felületen szereplő keresztes virágú másodvetemények jelenléte, melyek erre az időszakra érték el generatív fejlődésük zenitjét (2. kép). E több helyen megfigyelhető, kiugró egyedszámú megjelenés a továbbiakban jelentősen veszélyezteti a repce őszi egészségügyi állapotát, sikeres áttelelésének esélyeit.

2. kép: Fehér mustár, olajretek másodvetemény csúcsvirágzásban szeptember közepén, Igal (Somogy megye) határában

Szinte minden ismert őszi kártevő nagy egyedszámban képviseltette magát fejlődő tápnövénye szántóterületein. Közöttük is a leglátványosabb volt a repcedarázs (Athalia rosae) kis repcenövények felett, nagy számban repkedő imágóinak jelenléte. A korábbi évekhez képest szokatlanul nagy egyedszámban láthatók e tojást rakni szándékozó (3. kép), vagy a már tojást rakott, elpusztult imágók (4. kép).

3. kép: A repcedarázs imágója tápnövénye felületén

4. kép: A tojásrakást követően elpusztult repcedarázs imágó

A faj harmadik nemzedéke által rakott tojásokból kikelő álhernyók kezdetben az emberi szem számára szinte láthatatlanul aknáznak, majd stádiumot váltva a fejlődő repcét kezdetben vázasítják, végül súlyos esetben tarrá rágják. A faj fejlődése, stádiumváltása meleg időben gyorsan bekövetkezik. Így a potenciálisan gazdasági vészhelyzetet kiváltó károsító jelenlét hirtelen kialakulhat.

A repcedarázs mellett a földibolhák (Phyllotreta spp.) táblaszintű kártételei is manifesztálódtak már erre az időszakra. A kártevők jelenlétéről az imágók közvetlen felfedezése (5. kép) mellett kiválóan árulkodik az általuk kialakított kárképek (6. kép) sűrű előfordulása. E kárképek szélsőséges esetben a párleveles repcenövény pusztulását, mérsékeltebb esetben a fejlődő növény vízháztartási problémáit generálják.

5. kép: Földibolha imágó repcelevélen

6. kép: Földibolhák súlyos kártétele juvenilis repcenövényen

A nagy repcebolha (Psylliodes chrysocephala) érési táplálkozó, tojást rakni kész imágóit (7. kép) sem kell tüzetesen keresgélni a repcetáblákon, hiszen azok is nagy egyedszámban települnek be a fejlődő tápnövényük állományaiba (különösen, az említett másodveteményként vetett zöldtrágyanövények aláforgatását követően).

7. kép: A nagy repcebolha imágója

A levéllyuggató imágók mellett a levélnyélbe helyezett tojásokból fejlődő lárvák hordoznak veszélyhelyzetet a repce télbevonuló rozettás állapotára. A télen lárva alakban a növényben tartózkodó és táplálkozó állatok tápanyag-szállítási rendellenességek kiváltásán keresztül a tápnövényének kifagyását okozzák.

Végül az észak-európai repcetermesztő területek legveszélyesebbnek aposztrofált repcekártevője mellett sem mehetünk el, amely az elmúlt éveket figyelembe véve egyre előkelőbb pozíciót vív ki hazánk repcekárosítónak sorában is. A kis káposztalégy (Delia radicum) tojás rakásra kész nőstényei (8. kép) is rendkívül aktívak e meleg időszakban.

8. kép: A kis káposztalégy imágója

Az általuk a növény gyökérnyakára helyezett tojásokból fejlődő nyüvek közvetlenül a gyökérzetre vonulnak. Szívogatásukkal a gyökér tápanyag- és vízfelvevő funkciót rontják, mely a növény csökkent fejlődésében, majd téli kifagyásában lesz tetten érthető. A kialakított képet tovább súlyosbítja, hogy kártételét követően a repcetermés mennyiségét súlyosan veszélyeztető Phoma lingam által kiváltott feketelábúság is „szövődményként” megjelenik.

E figyelmeztető jelek mindenképpen kémiai válaszlépés megvalósítását sürgetik. Szerencsés helyzetben van az a termelő, aki idén ciantraniliprolos csávázószerrel kezelt vetőmag beszerzése mellett döntött, hiszen e gyökéren keresztül jól transzlokálódó készítmény védelmet nyújthat az érintett kezdeti fejlődés időszakában. E hatóanyag meggátolja a rovarok izmainak összehúzódását és így leállítja a legkülönbözőbb fejlődési alakok táplálkozását. Így azonnal megszünteti a további kártételt, annak ellenére, hogy a kártevők még aktívnak tűnhetnek. Ennek hiányában a piretroidos kezeléseken túlmenően, tartamhatást biztosító szerves foszforsav-észterek (klórpirifosz) állományszintű bevetése is szükségszerűvé válhat.

*A kézirat az októberi lapszámunk nyomdába adása idején érkezett, így abba már nem kerülhetett be.

Fotó: A szerző felvételei