Őszibarack karcsú orsó

Az árutermelő ültetvényekben régóta a nyitott koronaformák dominálnak világszerte, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne központi tengelyes, orsó koronaformákat is kialakítani az őszibarackból. Ennek egyik változata a karcsú orsó. Előnye, a nyitott koronaformákkal szemben, hogy kisebb a helyigénye, így nagyobb állománysűrűségű és korábban termőre forduló ültetvényt létesíthetünk. Hátránya, hogy nagyobb a beruházási költsége, valamint, hogy a fák kialakítása és fenntartása több és gondosabb kézi munkát igényel.

A hagyományos, félintenzív, nyitott koronákkal kialakított ültetvényeknél intenzívebb megoldások iránti igény hazánkban az 1980-as években merült föl az őszibarack termesztők részéről. Ekkor Franciaországban már voltak kísérleti ültetvények, amelyekben orsó koronákkal próbálkoztak. Dr. Timon Béla több alkalommal is ellátogatott ezekbe az ültetvényekbe, fölvette a kapcsolatot a francia kollégákkal, és igyekezett ellesni a szakmai fogásokat. Az ő ösztönzésére kezdődött el nálunk az intenzív őszibarack művelési rendszerek fejlesztése. Az első kísérleti ültetvény 1986-ban létesült Szigetcsépen, amelyben sok fajtát, többféle alanyon, többféle koronaformával próbáltak ki. Ezek között szerepelt a karcsú orsó is. A minta a korábban az intenzív almatermesztés számára kidolgozott faalak volt, de mivel az őszibarack sok szempontból más faj, nem lehetett egy az egyben átvenni az ott alkalmazott módszereket. Ráadásul a fajták között is nagy különbségek vannak, ezért nemcsak a fajra, hanem azok fajtáira kellett adaptálni a karcsú orsó kialakításának és fenntartásának munkafolyamatait. A kísérleti ültetvényben szerzett tapasztalatok alapján Dr. Timon Béla először az 1992-ben megjelent könyvében írta le az őszibarack karcsú orsó alakító és fenntartó metszésének lépéseit, valamint a művelési rendszer részleteit hazai viszonyokra adaptálva.

A karcsú orsó koronaforma kialakítása

Mivel az őszibaracknak a fejlesztés időszakában nem voltak, és ma sincsenek gyenge növekedést biztosító alanyai, ezért a karcsú orsó kialakításának részleteit is a hagyományos, erős növekedést biztosító vadőszibarack és keserű mandula alanyokon kellett kidolgozni. A javasolt térállás 4,5 x 2 méter. A továbbiakban néhány rajzzal illusztrálva szeretném bemutatni a koronaforma kialakításának legfontosabb alapelveit, egy átlagos növekedési erélyű és standard koronahabitusú alany-fajta kombinációt feltételezve, megjegyezve, hogy ettől eltérőek is vannak.

Az őszibarack ültetvényeket leggyakrabban szabad gyökerű koronás oltványokkal telepítjük, ezek ültetése ősszel javasolt. Ültetés után alaposan beöntözzük és felkupacoljuk az oltványokat, majd a csúcsukig vastagon beburkoljuk azokat csomagoló papírral, a téli kiszáradás elkerülése érdekében. Az első metszési műveletet tavasszal végezzük. A törzsmagasság 40-50 cm, efölött kiválasztunk három jó állású, azonos erősségű oldalelágazást és ezeket fele hosszúságúra visszametsszük. Ezekből indítjuk a vázkarokat. A többi oldalelágazást tőből eltávolítjuk. A központi tengelyt alkotó vezérvesszőt is fele hosszúságúra vágjuk vissza (1. ábra).

1. ábra Első év tavaszán a kiválasztott koronavesszőket fele hosszúságúra visszametsszük, a többit tőből eltávolítjuk

Indításkor tehát egy középerős visszametszést végzünk a megmaradt koronavesszőkön (2. ábra).

2. ábra Az oltvány az első évi tavaszi metszés után

Az alakító metszés során azonban a továbbiakban inkább a ritkításon lesz a hangsúly, és nem annyira a visszametszéseken. A megfelelő koronaszerkezet kialakítása érdekében nagyon fontos a nyári metszés, akár több alkalommal is, az első években. Hozzá kell tennünk, hogy a téli időszakban a későbbiekben, termő korban sem szabad metszeni a fákat, a gutaütést okozó kórokozók fertőzési veszélye miatt. A telepítés utáni első tenyészidőszakban erős hajtásnövekedés indul el, ha az oltványok egészségesek, jó kondíciójúak, és a technológiában minden műveletet (öntözés, gyomtalanítás, tápanyag-ellátás, növényvédelem) gondosan végzünk. Ha nem nyúlunk a koronához, akkor az őszibarack kissé bokor jellegű habitusa miatt ebből a hajtásrendszerből egy sűrű gömbkorona alakul ki, ami nem jó számunkra. A nyári zöldmetszés során tehát az a feladat, hogy a kívánt koronaforma vázszerkezetét alkotó elemek növekedését biztosítsuk. A központi tengely vezérhajtásának konkurenseit távolítsuk el. Ha túl sok másodrendű hajtás nőtt rajta, azokból is ritkíthatunk. Mindhárom vázkar végén egy lapos szögállású vezérhajtást válasszunk, azok konkurens hajtásait távolítsuk el (3. ábra).

3. ábra A fa az első évi nyári metszés előtt

Július és augusztus hónapban több alkalommal is érdemes elvégezni ezeket a műveleteket, hogy fokozatosan kialakuljon a kívánt koronaszerkezet. A rajzokon a hajtásrendszert csak vázlatosan, levelek nélkül ábrázoltuk, a jobb áttekinthetőség érdekében. Támrendszert sem rajzoltunk a fák mellé. Szélvédett termőhelyen nincs is igazán szükség rá. Az első években esetleg egy bambuszrúdhoz kötözhetjük a központi tengelyt. Szeles helyen viszont csak egy erősebb támasz biztosítja azt, hogy a fák központi tengelye függőlegesen növekedjen. A 4. ábrán az első nyáron a zöldmetszés utáni állapot látható.

4. ábra Az első évi nyári metszés után

Ha a nyári időszakban gondos munkát végeztünk, a következő tavasszal nincs teendőnk. Ha valami elmaradt, márciusban, közvetlenül a rügyek kihajtása előtt egy-két vesszőt levághatunk, de télen semmiképpen ne metsszük a fákat. Annál fontosabb viszont a zöldmetszés a következő nyáron is, az előző évihez hasonló elvek alapján, akár több alkalommal is elvégezve. A központi tengelyt tovább neveljük függőlegesen, vezérhajtásának konkurenseit eltávolítjuk. A vázkarokon stabil elágazásokat alakítunk ki, mindegyik elágazás végén lapos szögben álló vezérhajtással. A vázkarok végső szögállása a vízszinteshez képest 30 fokos legyen, bekalkulálva a későbbi gyümölcsberakódás hajlító hatását is. Az alakító metszés során, és később a fenntartó metszés során is, a vázkarok helyes szögben tartását sokszor kikönyököltetéssel oldjuk meg. Ez azt jelenti, hogy a vázkar elágazás végén nem a valódi vezérhajtást vagy vezérvesszőt hagyjuk meg, hanem annak lapos szögben álló konkurensét (5. ábra).

5. ábra A fa a második évben, a nyári metszés előtt

Arra viszont vigyázni kell, hogy a vázkarok sohasem hajoljanak a vízszintes alá. Ha a nyári műveleteket jól csináltuk, kezd kialakulni a kívánt koronaszerkezet (6. ábra).

6. ábra Második évi nyári metszés után

A következő tenyészidőszakban gondos zöldmetszéssel tovább folytatjuk a korona kialakítását (7. ábra).

7. ábra Harmadik évben, a nyári metszés előtt

A központi tengelyen nem nevelünk erős elágazásokat, azon csak hajtások és egyéves vesszők vannak, kellőképpen kiritkítva. A három vázkar elágazásai fokozatosan megerősödnek, arányosan kitöltik a teret, egymást nem árnyékolják (8. ábra).

8. ábra Harmadik évben, a nyári metszés után

A negyedik évre a fa eléri a kívánt méretét, és teljes termést ad (9. ábra).

9. ábra A negyedik évben már teljes termés van a fán

Ez a művelési rendszer, amit itt bemutattunk csak egy a sok közül, a többitől való megkülönböztetés érdekében szokás „klasszikus, alsó vázkaros karcsú orsó”-nak is nevezni. Kialakításának legfontosabb lépéseit mutattuk be vázlatosan egy átlagos növekedésű alany-fajta kombinációt egy átlagos hazai termőhelyen elültetve. Negyedik évben fordítottuk termőre a fát. Erősebb növekedés esetén már a harmadik évben jelentős termést szüretelhetünk, és egy igazán intenzív ültetvényben ezt ki is tűzhetjük célként. Figyelni kell azonban, hogy a fa vázszerkezete mennyi termést bír el, és csak annyit szabad meghagyni. Az alakító metszés befejeztével, a termőkorban, 4,5 x 2 méteres térálláson, maximum 3 méter magas orsó fáink vannak az ültetvényben, amelyeken 40-50 cm-es törzsmagasság fölött három jól kialakított vázág és egy erős központi tengely alkotják a vázszerkezetet (1. kép). Ezen a vázszerkezeten termő korban minden évben szálvesszős fenntartó metszést végzünk, és kézi gyümölcsritkítással állítjuk be az optimális gyümölcsterhelést. A fák kúp alakúak, a lombozat jó fényellátottságú, a gyümölcsminőség egyenletes.

1. kép Termő korú őszibarack karcsú orsó fák egy kísérleti ültetvényben

A hazai művelési rendszer kísérletek eredményeként a karcsú orsót bátran ajánlották hazai ültetvényekbe is, és már az ezredforduló előtt több ilyen üzemi ültetvény létesült különböző termesztési körzetekben, elsősorban a Balaton környékén és Budapesttől északra. Az alakító metszés során a fajták eltérő tulajdonságait figyelembe kell venni. Fontos, hogy a központi tengely és a vázkarszint egyensúlyát megteremtsük és fenntartsuk a későbbiekben is. Vannak olyan „bokor természetű” fajták, amelyeknél a vázkarszint túlságosan megerősödik, a központi tengely pedig elgyengül. A feltörő habitusú fajtáknál viszont pont fordítva van, dominánssá válik a központi tengely és legyengül a vázkarszint. Gondos és szakszerű metszéssel azonban minden fajtából jó koronaszerkezetet alakíthatunk ki.

Előnyök és hátrányok

Mit tud ez a művelési rendszer és mit nem tud? A hagyományos, félintenzív, nyitott koronájú ültetvényekkel szemben ez egy intenzív művelési rendszer, korábban termőre fordul, és többet terem. Beruházási és fenntartási költsége viszont nagyobb. Ki kell számolni, hogy megéri-e. A nagy kézi munka igény miatt csak akkor létesítsünk ilyet, ha van elegendő és hozzáértő munkaerő a metszés, a kézi gyümölcsritkítás és a szüret elvégzéséhez. A fák kis mérete miatt a legtöbb művelet földről elvégezhető, de a fölső rész eléréséhez alacsony állványra van szükség. Sok helyen probléma manapság, hogy nincs elegendő munkaerő, ezért egyre nagyobb igény van a kézi munkák géppel való kiváltására. Az itt vázolt művelési rendszer műveletei azonban nem gépesíthetők, és ez manapság a további terjedésének a fő korlátja. Ahol a gépesítés a cél, ott nem ilyen ültetvényeket létesítenek, hanem olyanokat, amelyek magas, keskeny és függőleges falakkal határolt lombfalat hoznak létre, amelyen a gépi metszés és termésritkítás elvégezhető, a szüret pedig önjáró platformokról történik.

Fontos kérdés az is, hogy hány évig tartható fenn gazdaságosan a karcsú orsó őszibarack ültetvény. Erre vonatkozóan már hazai tapasztalatok is vannak, amelyek egybevágnak a külföldiekkel, és azt mondják, hogy 15-20 év egy ilyen ültetvény kifutása. Ez kb. fele a félintenzív, katlan és váza koronájú ültetvények élettartamának, de ha ezalatt az idő alatt bőségesen behozza a ráfordításokat, akkor megéri vele foglalkozni.

Fotó és ábra: A szerző felvétele és rajzai