A fehérjenövények termesztésének ösztönzésére bevezetett támogatásokkal e növénycsoportok az átlagon felül dotált kultúrák közé tartoznak. Dolgozatomban a 2018. évi hazai szójatermesztési eredmények rövid bemutatására vállalkozom, az eddigiektől némileg eltérő formában.

Időjárási helyzetkép

Általános vélekedés alapján a szója – néhány fenofázisában – érzékenyebb az időjárási körülményekre, mint egyéb termesztett kultúráink. Éppen ezért érdemes néhány gondolatot szentelni 2018. évi időjárására. Az Országos Meteorológiai Szolgálat havi, negyedévi elemzéseit böngészve azt olvashatjuk, mi magunk is megtapasztaltuk, az elmúlt tavasz (egyebek mellett a szója vetésének és gyomirtásának ideje) átlagos csapadékú, ám annál melegebb volt. Április és május hónapokat jelentős csapadékhiány jellemezte. Ennek következtében a szójavetések hiányosan, majd az érkező csapadékot követően esetenként kétszeresen-háromszorosan keltek, ami több okból sem kívánatos. Az elhúzódó kelésekből adódó fejlődésbeli különbségek szélső esetben akár a betakarításig is megmaradtak. A vetést követő száraz periódusok egynémely herbicid hatáskifejtését is gátolták, ami további költséges gyomirtási beavatkozásokat követelt a gazdáktól.

Június és július hónapban az átlagosnál melegebb volt, júniusban igen sok csapadékkal – ami jótékony hatással volt a szója fejlődésére –, míg a júliusban hullott eső mennyisége átlagosnak nevezhető.

Augusztus nagyszámú hőségnappal telt, az eddig ismert negyedik legmelegebb augusztus volt.

A szója fejlődése során a legtöbb vizet a virágzás – hüvelykötés –, magtelítődés időszakában igényli. E fenofázisok jellemzően június, július, illetve augusztus első felére esnek. Amennyiben ez idő alatt hullott (vagy öntözött) csapadék mennyisége eléri vagy meghaladja a 160-180 mm-t, akkor általában terméskilátásaink ígéretesnek mutatkoznak.

Szeptember és október hónapokban száraz és meleg időjárás uralkodott, amely a szója érése számára kedvezett, majd az aratást és annak zavartalan befejezését segítette.

Az 1. táblázatban a Bóly Zrt. sátorhelyi meteorológiai mérőhely csapadék és hőmérsékleti adatait mutatjuk be. Az adatok nagyrészt megfelelően reprezentálják a hazai szójatermesztésben meghatározó szerepet betöltő Baranya megye időjárási körülményeit. Természetesen azzal a bevezető gondolattal, hogy „tájak, kistájak, határrészek időjárásában akár szélsőséges eltérések is tapasztalhatóak”.

1. táblázat Csapadék- és hőmérsékleti adatok (Sátorhely, 2018)

A szélsőségesnek is minősíthető időjárási körülmények (elsősorban a meleg, illetve annak hőségnapokban megnyilvánuló nagy száma – Sátorhelyen 50! nap) dacára az elmúlt év szójatermesztési eredményét sikeresnek tekinthetjük.

A vetésterület és a terméshozam alakulása hazánkban

Az utolsó öt év vetésterületének alakulását – megyei bontásban –a 2. táblázatban foglaltuk össze.

2. táblázat A szója vetésterülete Magyarországon megyei bontásban (2014-2018)

A 2018. évi területi adatokat kiegészítettük a megyei termésadatokkal, ami további összevetésre, elemzésre kínál lehetőséget. A kiemelt fehérjetámogatás első évében – 2015-ben – a vetésterület nagyságrenddel emelkedett, majd némi csökkenést követően 2018. évben kismértékben meghaladta a 60.000 hektárt. Az eredmények, adatok értelmezése, csoportosítása, azokból következtetések levonása kínálja magát. Gondolataimat a következőkben osztom meg az olvasóval, azzal a szándékkal, hogy tanulságaink – ha lesznek – hozzájáruljanak a fehérjeprogram (a szójatermesztés), általában a gazdálkodás színvonalának emeléséhez. A megyék vetésterületi sorrendjében – évtizedek óta – Baranya megye áll, mellette Vas, Bács-Kiskun, Zala és az utóbbi években Győr-Moson-Sopron képviselik a hazai szójatermesztés bázisát. Jelentős a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei termesztés –ahol az utolsó év kivételével – eredményes szójatermesztés folyik. Továbbra is csekély szerepet játszik Heves, Pest, Szabolcs-Szatmár és Jász-Nagykun-Szolnok e növény termesztésében.

A terméshozamokat értékelve Baranya, Vas és Bács-Kiskun megyék a meghatározóak, ami a számokat tekintve azt jelenti, hogy a vetésterület 52 százalékán (31.196 hektár) termett az összes 2018. évi termés (ami 174.115 tonna volt) több, mint 58 százaléka (101.256 tonna).

Az egy hektárról betakarított termés sorendje a következő: Baranya 3.500 kg, Bács-Kiskun 3.180 kg és Tolna megye 3.169 kg. Ezen eredmények, figyelemmel a terület nagyságokra, igen jónak minősíthetőek. A hazai szójatermesztésben évtizedek óta kitüntetett szerepű Baranya és Bács-Kiskun megyék termelési eredményei mögött – a természeti adottságok mellett – hosszú évek termesztési tapasztalatai és szakmai kvalitások állnak.

Régiók szintjén – az eddigiek ismeretében nem meglepő módon – Dél-Dunántúl (Somogy–Tolna–Baranya) Nyugat-Dunántúl (Győr-Moson-Sopron–Vas–Zala) és Dél-Alföld (Bács-Kiskun–Békés–Csongrád) szójatermesztésünk kitüntetett területei. 2018. évben az előző három régió a vetésterület 84 százalékát (50.582 hektár) és az összes termés 88 százalékát (153.148 tonna) szolgáltatta.

A mezőgazdasági kormányzat által deklarált kívánatos területnövekedés – amely 100.000 hektárt céloz – eléréshez a megyei régiós termesztési adatok, eredmények megalapozott szakmai támogatást nyújthatnak.

Kitekintés a közép-európai országokba

A 2018. évi szója termésátlag – 2016. évi után – a magyar szójatermesztés második legjobb eredménye. Ennek okán érdemes összehasonlítást tenni néhány környező – szomszédos ország, illetve néhány EU ország hasonló adataival (3. táblázat).

3. táblázat Az EU-28 néhány állama és Szerbia szójatermesztési adatai (2014-2018)

Termőterület és hektáronkénti hozam tekintetében Olaszország termelése karakteresen kimagaslik, természeti adottságai (Pó-völgy, öntözés magas aránya, termelési tradíció) és lehetőségei kiegyenlített termelés feltételeit teremtik meg.

Termőterületet nézve Szerbia, Románia, Franciaország jelentős termelőnek számítanak, Szerbia és Franciaország termelési szintje öt év átlagot tekintve hasonlít, utóbbi termelése kiegyenlítettebb. Ugyancsak a termőterület szempontjából közelíti egymást Horvátország, Magyarország és Ausztria. Déli szomszédunk adottságai a miénknél egy fokkal kedvezőbbek. A mi Baranyánk folytatásának tekinthető horvát Baranya, a horvát Szerémség a fő szójatermő területek, továbbá a Duna-Dráva-Száva folyók völgye. Termelési színvonaluk magas, kiegyenlített.

A mi szójatermesztési adottságaink viszont kedvezőbbek, mint Ausztriáé. Mégis, nyugati szomszédunk hozamai – az utóbbi öt évben is – rendre magasabbak és kevésbé hektikusak, mint a miénk.

Úgy vélem a hazai szójatermesztők és általuk szójatermesztésünk egészének előnyére válna a szomszédok termesztési gyakorlatának részletekre kiterjedő szakmai elemzése, és azok hasznosítható elemeinek, fogásainak technológiába emelése, felhasználása.

Magyarországon több fehérjekérdés területén tevékenykedő szakmai szervezet működik. Ugyan nem programadási szándékkal, de felvetem, hogy közülük valamelyik akár tevékenységének zászlajára is tűzhetné e gondolat felkarolását.