Zöldítési tapasztalatok

Az EU szándéka – és a teljesítés anyagiakhoz való mellérendelése – mindenki számára ismert ma már, azonban a vélemények a termőhelyi viszonyok különbözősége ismeretében meglehetősen eltérőek. Még mindig inkább az uniós előírások mozgatják a piacot, semmint a gazdák tudatos döntése. Ugyanakkor a talajok nyári takarása, gyommentesen tartása, hovatovább a nitrogénnel dúsítása vagy a tömörödöttség csökkentése és a fonálférgek gyérítése legalább annyira fontos cél lehetne, mint a támogatások elnyerése. Azt látni viszont, hogy a még mindig mozgásban lévő zöldítési gyakorlat nem jutott nyugvópontra, hiszen a klímaváltozás következtében előálló aszályos – mondhatjuk mediterrán – éghajlati anomáliák újabb és újabb megoldhatatlan feladatok elé állítják a gazdálkodókat. Természetesen nem kötelező érvényű a zöldítés végrehajtása, de akkor a területalapú támogatás jelentősen csökken, és ezt senki nem akarja veszni hagyni. A növénytermesztés jövője, a földek termőképességének fenntartása azonban több törődést igényel egész éven át, mint csak a célirányos haszonszerzés. Erről a napjaink égetően fontos kérdéséről beszélgettünk Dr. Nagy Ida növényvédő, vetőmag-gazdálkodási szakmérnökkel, aki napi kapcsolatban áll a gazdálkodókkal, és pontosan látja milyen vehemenciával, illetve ellenérzésekkel állnak a zöldítés gyakorlatához.

A támogatás kötelez

A magyar termelők többsége alföldi területen gazdálkodik, viszonylag jó talaj- és éghajlati viszonyok között, és az ő hangjuk hangosabb, az elégedetlenségük az EU előírásaival szemben messzebbre hallatszik, mint azoké, akik eddig is használtak takarónövényeket és pozitív a véleményük. A zöldítés gondolata és gyakorlata viszont nem ilyen természeti és csapadékviszonyok között született meg, hiszen Nyugat-Európa nagy részén a domborzati viszonyok és éghajlati tényezők sokkal inkább megkövetelik a következetes talajtakarást. Részben a talajfelszín eróziója – különösen az 5% feletti lejtés fölött – részben a vízgazdálkodási szempontok, részben pedig a talaj termőképességének megtartása miatt.

Az EU tagállamaiban a gazdálkodás támogatást élvez. A gazdálkodás nem piaci alapú megközelítése azt jelenti, hogy az egyes kultúrákból származó nyereség mellett a támogatás is része a bevételeknek. A támogatásért cserébe viszont az EU szakmai elvárásokat is támaszt a tagállamokkal szemben, sokkal nagyobb környezettudatosságot követelve meg a gazdálkodóktól. Ez elsősorban a talajok termőképességének fenntartását célozza, segíti a biodiverzitás megőrzését és fenntartását, a színes és változatos határkép kialakítását. Egy pusztán piaci alapú gazdálkodás esetén nem biztos, hogy ezek a szempontok érvényesülnének, egyik másik csekély termőképességű földterület (bérlemény) biztosan műveletlen maradna, a gazdálkodás érdemi bevétel nélkül érdektelenségbe fulladna. Nem véletlen, hogy a földbérleteknél is működik az „árukapcsolás”, vagyis a jobb mellett a gyengébb földek is elkelnek.

A zöldítés gyakorlata egyébként mindenhol eredményesen folytatható lenne, ha azt jól, körültekintően és a szakmai követelményeknek megfelelően végeznék. Ahol ez így van, ott az adott termőhelyre adaptáltan választják a zöldítéshez leginkább alkalmas növényfajokat, hiszen mindegyik zöldtrágyanövénynek mások az igényei, más-más ökológiai körülmények között fejlődnek „rendeltetésszerűen” és takarják a talajt. A talaj önmagát természetesen is képes trágyázni, amit gyomosodásnak nevezünk, és garantáltan nem marad fedetlenül egyetlen terület sem. Ökológiai másodvetés esetén ez a folyamat irányított módon történik, céltudatosan megválasztott vetőmagkeverékkel. Egyszerű magyarázattal élve így néz ki ez a dolog – mondja Nagy Ida – hozzátéve, hogy a legnagyobb jelentősége ennek a munkának a lejtős, erózió-veszélyes domborzati viszonyok mellett van igazán. Ugyancsak így van ez síkvidéki körülmények között az alacsony szervesanyag-tartalmú, rossz víz- és tápanyag-gazdálkodású talajokon, de a jó talajokon a talajtermékenység megtartása is fontos szempont.

Fontos a jó növényválasztás

A lényeg a megfelelő zöldtrágyanövény kiválasztása, a zöldítési gyakorlat technikája/kivitelezése és az időpont helyes megválasztása. Amennyiben a félvállról vett, csak az előírások által vezérelt kötelező munka folyik, akkor állnak elő a rossz tapasztalatok a termelők számára. Ugyanolyan törődést igénylő növények ezek is, akár a nagy ipari növények, hiszen vannak igényeik, el kell helyezni abba a növényváltási sorba, amelyikbe szakmailag beleillik. Lényeges szempont, hogy a zöldítési céllal vetett állományt meg kell semmisíteni, amikor a megfelelő fejlettségi állapotot eléri. Nem szabad engedni az állományt túlfejlődni, mert akkor jogosan lehet mondani, hogy az állomány kiszárítja a talajt. Nem lehet megvárni a zöldtrágyanövény túlfejlődését, különösen a termésképződést, ahogy néhány esetben tapasztalható. A cél, hogy minél alacsonyabb cellulóztartalom mellett minél nyersebb állapotban forgassák be a talajba. Sajnos a Kárpát-medence klimatikus viszonyai között számítani kell az aszályos évekre, kevesebb az olyan évjárat, amikor csapadékbőség a jellemző. A talajművelésben mindenképpen törekedni kell a víz megőrzésére, amihez persze megfelelően korszerű erő- és munkagépek is szükségesek. Nem biztos, hogy mindenhol és minden körülmények között az ivóvíz minőségű vízkészleteinkből származó öntözés jelenti a megoldást – nem mintha olyan nagy fejlesztések történnének ebben az irányban –, sokkal inkább a vízkészletek megőrzése lenne üdvözítő. Ebbe a sorba illik a zöldítés is, amelynek gyakorlata akadozva ugyan, de halad előre. Akinek jó tapasztalatai vannak egy jól előkészített és időben elvetett zöldtrágyanövény állománnyal, azt később már nem kell győzködni. Zöldtrágyázáskor „csak” három alapvető szakmai kérdésben kell tudatosan dönteni. Elsősorban a másodvetésnek 60 napon át a táblán kell maradnia, de az utána következő kultúra elvetését nem gátolhatja. Másodsorban az így meghatározott vetésidőhöz illeszkedjen a másodvetésű fajok fejlődési erélye, hogy időben kellő zöldtömeg fejlődjön. Harmadsorban pedig a „keverékcsomagban” szereplő fajoknak jó legyen az előveteményhatása az utánuk következő kultúrára. A június végén lekerülő őszi árpát még sikerrel követheti a Magyarországon legnépszerűbb és legolcsóbb mustár–olajretek páros, amely csodákra képes. Szeptemberben pedig a zöldtrágya bedolgozását akár egy újabb kalászos követheti a vetésforgóban, ami így jó előveteményhatást tud érvényesíteni. Fontos szerep jut az időbeni vetésnek, különben kicsúsznak az időből az ősziek vetésével. Ha csak tavasszal készülünk újabb főnövényt vetni, ráérősebb is lehet a zöldtrágyavetés, és a növénypaplant egészen az első fagyokig a táblán hagyhatjuk. Ebben az esetben az augusztus közepén elvetett vetőmagkeverékek hozzák a legnagyobb zöldtömeget. Ezek egész télen át is takarhatják a talajfelszínt.

Az ökológiai másodvetésben vethető fajok listáján jelenleg 32 faj szerepel, a gyakorlat azonban lassan emeli be az újabb fajokat, jellemző növények a mustár, olajretek, facélia, pohánka, bíborhere, bükköny fajok, négermag, meliorációs retek. Folyik a tapasztalatgyűjtés, hogy kinek, hol, melyik faj válik be. Ezek a fajok nagy variációs lehetőséget biztosítanak, ha a termelőnek van türelme egy szakemberrel együtt gondolkodva kiválasztani a legjobb megoldást. Az EFA kötelezettség teljesítése szántóföldön meghatározó részben az ökológiai másodvetésekkel teljesül, további kisebb részben a pillangósokkal – többnyire szójával – egy kisebb hányad pedig ugaroltatással, ugarvetéssel – zárta le a beszélgetést Nagy Ida.

Változások mindig vannak

A rendeletbeli változások kitérnek a forgatás nélküli talajművelésre, továbbá az ökológiai gazdálkodásban résztvevő szántóterületekre. Az éghajlat és környezet szempontjából előnyös mezőgazdasági gyakorlatokra nyújtandó támogatás igénybevételének szabályairól, valamint a szántóterület, az állandó gyepterület és az állandó kultúrával fedett földterület növénytermesztésre vagy legeltetésre alkalmas állapotban tartásának feltételeiről szóló 10/2015. (III. 13.) FM rendelet (zöldítési rendelet) változott 2018. december 7-től. A módosítás révén az ökológiai másodvetés alkalmazása esetén a talajba forgatás mellett lehetősége van a gazdálkodóknak arra, hogy amennyiben forgatás nélküli talajműveléssel gazdálkodik, úgy a másodvetést beforgatás helyett csak a talajba dolgozzák. Fontos még jobban figyelni a parlagfű-fertőzöttségre majd a vegetációs időszakban, hiszen amennyiben a gazdálkodó területére közérdekű védekezést rendelnek el, úgy az a területalapú támogatásra nem lesz jogosult.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Felmentés egyes esetekben

Az Európai Bizottság tartós európai aszályhelyzetről megfogalmazott állásfoglalásából akár az is kikövetkeztethető, hogy az idei év igen szélsőséges időjárására tekintettel az unió felmentést adott a zöldítés feltételeinek teljesítése alól. Azonban ez nem teljesen igaz. Az Európa-szerte tapasztalható időjárási szélsőségek következtében az EB valóban engedélyezi az érintett tagállamoknak (Dánia, Észtország, Finnország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Portugália és Svédország), hogy a zöldítési előírások közül két előírás esetében átmeneti felmentést kaphassanak azok teljesítése alól. Tekintettel arra, hogy az érintett tagállamokban az aszály leginkább a takarmánybázist veszélyezteti, a felmentés lehetőséget ad arra, hogy a terménydiverzifikációs előírás és az EFA-kötelezettség alapján figyelembe vett parlagterületeket takarmánytermesztésbe vonhassák, pótolva így a hiányzó takarmánymennyiséget. Tekintve, hogy a parlagra vonatkozó pihentetési időszak hazánkban minden évben augusztus 31-ig tart, valószínűleg a most felmerülő igények esetén sem lenne értelme erre vonatkozóan elkezdeni a felmentési folyamatot, mivel mire döntés születne, lejár a kötelező pihentetési időszak. A zöldítési előírások betartása alóli mentesülés tehát nem általános érvényű sem az előírások, sem az érintett tagállamok vonatkozásában. Már a korábbi években is bevett gyakorlat volt az, hogy közvetlen és vidékfejlesztési támogatásokra vonatkozó előleg összegének megemelését kezdeményezhette a tagállam meghatározott esetekben. A megemelt előfizetési szándékot a tagállamoknak 2018. július 27-ig kellett bejelenteniük, melyet Magyarország megfelelő indokokkal alátámasztva meg is tett. Az emelt összegű előleg továbbra is 70% a közvetlen támogatások, illetve 85% a vidékfejlesztési intézkedések esetében, tehát nincs szó még további emelésről. Az előleg kifizetése szokásos módon október 16. és november 30. között történik. Ahogy az EB a hivatkozott állásfoglalásban közölte, augusztus 31-ig kéri a tagállamokat, jelezzék, ha a szélsőséges időjárás olyan mértékűre fokozódott, hogy az a sokéves átlagtól jelentősen kedvezőtlenebb körülményeket teremtett a mezőgazdaságukban. A beérkezett jelzések alapján a bizottság mérlegeli majd, hogy szükséges-e további lépéseket tennie a helyzet kezelése érdekében. Jelenleg is folyik annak felmérése, hogy hazánkat mennyire érinti országosan az aszályhelyzet.

Összefoglalva a zöldítési tapasztalatokat – messze a teljesség igénye nélkül – a hazai termelők becsülettel végzik ezt a felvállalt kötelezettséget. Ízlelgetik, próbálgatják a legjobb megoldást megtalálni, ha már egyszer pénz jár érte. Igaz, hogy Magyarországon nem minden termelési körzetben, térségben okoz osztatlan elégedettséget, hiszen a magas termőképességű síkvidéki területeken hosszú évtizedek óta működőképes és eredményes gazdálkodás folyt, még piaci alapokon is. Ma viszont élni kell mégis a felkínált lehetőséggel, még akkor is, ha többletmunkát, nyári munkacsúcsot okoz, az egyébként is terhelt időszakban. A környezetkímélő szemlélet, a talajok termőképességének fenntartása pedig kötelesség az utókor számára, és ennek az egyik módja a következetes zöldítés.