A kapor régóta ismert a népi gyógyászatban mint sokoldalú gyógynövény. Teáját hagyományosan vízhajtóként alkalmazták, és különféle emésztési panaszok (például puffadás, hányinger) enyhítésére, sőt álmatlanság és étvágytalanság ellen is bevetették.
Antimikrobiális hatása a fokhagymáéval vetekszik, ezért régen sebek fertőtlenítésére is használták. Szoptatós kismamáknál a kaportea serkentheti a tejképződést, a benne található vegyületeknek pedig tumormegelőző tulajdonságot is tulajdonítanak. Bár e hagyományos felhasználások közül nem mindet támasztja alá tudományos kutatás, a kapor számos értékes hatóanyagot tartalmaz, amelyek hozzájárulhatnak az egészséghez.
A friss kapor kiváló antioxidáns forrás: különösen sok benne a C-vitamin, amely vízben oldódó antioxidánsként védi a sejteket a káros szabadgyököktől. Levelében és magjaiban flavonoidok, terpenoidok és tanninok találhatók – ezek a növényi vegyületek gyulladáscsökkentő, szívvédő és antimikrobiális hatásúak lehetnek. A kapor A-, B- és E-vitaminokban is gazdag, ásványi anyagai (pl. kalcium, magnézium, cink) pedig hozzájárulnak a csontok egészségéhez és az immunrendszer támogatásához.
Kulináris felhasználása
A kapor illatos, friss aromája a konyhában is rendkívül sokoldalúan kihasználható. Fűszernövényként a leveleit használjuk (frissen vagy szárítva), de a magja is értékes ízesítő. Az egyik legismertebb alkalmazása az uborkás ételek fűszerezése – gondoljunk a kovászos uborkára, amely elképzelhetetlen kapor nélkül.
Magyar konyhánk kedveli a kaprot például tökfőzelékben, kapros túrós lepényben vagy uborkasalátában is. Ízvilága kiválóan harmonizál a gombákkal, burgonyával és tojásos ételekkel, a túróval pedig – akár édes, akár sós formában – verhetetlen párost alkot.
Emellett remek fűszere a halételeknek (a skandináv konyhában a lazac mellé gyakran párosítják), és joghurtos mártásoknak, például a görög tzatziki is aligha készülhet nélküle. Darált vagy egész kapormaggal savanyúságokat, pácokat, kenyereket és leveseket is ízesítenek. A friss kaprot érdemes a főzés végén az ételhez adni, hogy megőrizze aromáját; szárítva vagy fagyasztva is eltehetjük, bár illatából így veszthet valamennyit.
Kerti felhasználása
Nemcsak a tányéron, hanem a kertben is hasznunkra lehet a kapor. Egynyári növény lévén könnyen termeszthető: magról vetve gyorsan kikel, és kevés gondozást igényel. Kedveli a napfényt és a jó vízelvezetésű, tápdús talajt, és akár 1 méter magasra is megnő laza, ernyős lombozatával.
Fűszerkertünkben érdemes helyet szorítani neki, mert erős illata számos kártevőt távol tart. Például a tapasztalatok szerint a kapor jelenléte védelmet nyújt a sárgarépa gyökértetű, levéltetvek és egyes káposztalepke-hernyók ellen, sőt a meztelencsigákat is ritkábban látni a közelében. Virágzó ernyői odavonzzák a beporzó rovarokat, valamint a hasznos katicabogarakat, amelyek segítenek féken tartani a levéltetű-populációt. Ültethetjük például uborka, hagyma vagy bab mellé társnövényként, hogy élvezzük rovarriasztó hatását.
Ne vessük túl közel bizonyos növényekhez: a kapor és a sárgarépa hajlamosak egymást keresztezve elrontani egymás ízét (ugyanez igaz az édesköményre is), ezért ezeket tanácsos távolabb ültetni egymástól. Ha hagyjuk a kaprot magot érlelni, a következő évben akár magától is kikelhet a kertben, így folyamatosan élvezhetjük friss hajtásait.
Egyéb felhasználási lehetőségek
A kapor illóolajait – amelyek fő komponensei a karvon, limonén és dillapiol – nemcsak otthon, hanem az iparban is hasznosítják. Az élelmiszeripar mellett a gyógyszer- és kozmetikai ipar is gyakran alkalmazza a kapor kivonatait: antibakteriális és aromaterápiás tulajdonságai miatt megtaláljuk például szájápoló termékekben, illatszerekben és nyugtató hatású olajkeverékekben is.
Képek: Pixabay.
