Bicske, hecsedli, és csipkenye. Ismerősek ezek a szavak valahonnan? Esszük-e vagy isszuk ezeket? Ehetjük és ihatjuk is, de most októberben a legfontosabb teendőnk az, hogy gyorsan megszedjük a szükséges mennyiséget a fagyok beállta előtt. Ugyanis téves hiedelem az, hogy a csipkebogyónak (Mert mi más is lehetne?!) jót tesz a fagy, a dér. Amint pedig rendelkezünk a szükséges mennyiséggel, miénk a döntés, készülhet tea, likőr, lekvár belőle.
Az egykor a szögesdrót őseként is hasznosított vadrózsa (Rosa canina) álbogyótermése ugyanis valóban valódi kincs, célszerű elraktározni belőle. Az, hogy igen gazdag C-vitaminban, számos gyümölcsre, zöldségre elmondható, a csipkebogyó azonban bőven túltesz rajtuk, a citromhoz viszonyítva is jóval, mintegy tízszer többet tartalmaz.
Ezentúl, fajtól függően, 14 g/100 g cukrot, 3,5 g/100 g pektint, 5 g/100 g alma- és citromsavat, 4 g/100 g fehérjét, karotinoidokat, B1-, B2-, E-vitaminokat és ásványi anyagot, pl.: magnéziumot. Érdemes hát szedni, raktározni.
Csak tiszta forrásból
Mielőtt a raktározás lehetséges módjait számba vesszük, rögzítsük, hogy – mint minden esetben – itt is csak tiszta helyről szabad gyűjteni. Lefordítva: gépkocsiforgalomtól távol eső, illetve vegyszermentes területekről. A gyűjtés ideje szeptemberben kezdődik, akkor, mikor a bogyók élénkpirosak lesznek. Csak az egészséges, élénkpiros, kemény terméseket célszerű gyűjteni.
Szedjük , hasítsuk, szárítsuk
A leszedett bogyókat – lehetőség szerint – minél hamarabb vegyük ki a zacskóból, ugyanis rendkívül gyorsan befüllednek, majd megpenészednek. Ugyanígy záros határidőn belül neki kell látnunk az ún. hasításnak, amely alatt a termés felvágását értjük.
Nem egyszerű feladat, ráadásul nemcsak ennyiből áll a munka, hiszen a bennük lévő magvaktól, szőröcskéktől is meg kell szabadulnunk. Aki csinálta, tudja, hogy közel sem egyszerű dolog ez, aki pedig először, az meg igen hamar rájön arra, hogy bizony, igencsak szúrós hegyűek a szőrök.
Mindez azonban senkit el ne tántorítson, hiszen, ha végeztünk, akkor rendelkezésre áll a kincs, vagyis a csipkehús. Ezt terítsük ki és szárítsuk körülbelül egy hónapig, amíg kemény, „zörgős” nem lesz. Azok se csüggedjenek, akiknek kevés tér áll rendelkezésükre, hiszen fűtésszezonban radiátor fölött is szárítható a termés.
Tegyük sűrű dróthálóból készült kisebb kosarakba a gyümölcshúst, majd azokat akasszuk fel a fűtőtestek fölé. Akár száraz padláson, akár kamrában, akár radiátor fölött szárítottuk, ha befejeztük, akkor vászontasakba tegyük a kész termékünket, majd akasszuk fel fénytől, nedvességtől védett helyre.
És akkor igyuk
Mivel a C-vitamin hőérzékeny, így a bogyókat ne forrázzuk, hanem áztassuk be fogyasztás előtt. Célszerű a reggeli adagot este előkészíteni, vagyis a szárítmányokat egy pohárba vagy kancsóba tenni, majd hideg vízzel felönteni.
Egyéni ízlés kérdése a víz és a csipkehús aránya, pár kísérlet után rájövünk, hogy számunkra melyik a leginkább megfelelő adagolás a reggeli teánkhoz. Jóval kevésbé ismert, de a csipkebogyóból bort és likőrt is készíthetünk, amelyekről ugyan már nem mondhatjuk el, hogy magas C-vitamin tartalmuk miatt fogyasztjuk, de ízük bőven indokolttá teszi ezt. Íme, a receptek:
Csipkebogyóbor
3 kg csipkebogyót szétvágunk, megtisztítjuk, 2 l hideg vízzel felöntjük, majd 2-3 napig állni hagyjuk. Ez követően 6 l vízben 3 kg cukrot oldunk fel és felforraljuk azt. Lehűtjük, „kézmelegen” a csipkebogyóra öntjük, és meleg helyiségben tartjuk körülbelül 1 hónapig. Utána lefejtjük, vásznon átszűrjük, majd palackokba töltjük. A palackokat ledugaszolva, lefektetve, hűvös helyre téve érleljük.
Csipkebogyólikőr
Akik az édesebb ízeket kedvelik, azoknak jó választás lehet a csipkebogyólikőr, amelyet a következőképpen készítünk el: 500 g bogyót megfelezünk, alaposan megtisztítunk, 1 db vaníliarúddal befőttesüvegbe teszünk. 3/4 l 50%-os alkohollal felöntjük, 2-3 hétre napra állítjuk. Ezután gyümölcscentrifugán keresztülengedjük, 150 g cukorból és 3 dl vízből készült sziruppal összekeverjük. A likőrt üvegbe töltjük és legalább fél évig érleljük.
És együnk is!
Ebben az esetben lekvárt, csipkebogyóból. A piros csipkebogyókat megmossuk, kettéhasítjuk, kimagozzuk, majd szitán, folyó vízben ismét átmossuk, hogy a magokat takaró apró tüskés részt eltávolítsuk. Főzőedénybe tesszük, majd annyi vizet öntünk rá, hogy ellepje. Lassú tűzön 3 óráig főzzük. Áttörjük és literenként 1/2 kg cukrot téve tovább főzzük, míg kellő sűrűségű nem lesz. Az üvegeket lezárjuk, száraz gőzbe tesszük.
Vadételek mellé tökéletes választás a csipkebogyószósz, amelyet gyerekjáték elkészíteni, ha már van otthon lekvárunk: 5 dkg vajban 1 evőkanálnyi zsemlemorzsát megpirítunk. 3 dl vörösborral felöntjük, és felforraljuk. 2-3 evőkanálnyi csipkebogyó lekvárt teszünk hozzá, hogy besűrűsödjön, majd citrom levével ízesíthetjük.
