Amit a palástfűről tudni érdemes

A benne lévő cseranyagoknak köszönhetően ugyanis segít keringési rendellenességek vagy női panaszok esetén, sőt vérzéscsillapításra is használják. Hazánkban a palástfű állományai a Bükkben és a Mátrában fordulnak elő. Kerek, karéjos leveleinek és apró zöldessárga virágainak köszönhetően igencsak mutatós növény, amely konténeres kiszerelésben Magyarországon is kapható, így nem csak gyógynövényként, de az ágyások díszeként is elültethetjük, akár csoportosan is, hisz ezek a finom küllemű virágok úgy mutatnak a legjobban.

Olvasson tovább, hogy megtudja, milyen palástfű-fajták léteznek, hová ültetheti el őket, vagy hogy miként kell a közönséges palástfüvet a megfelelő módon visszavágni.

Közönséges palástfű: eredete, jellemzői és virágzása

A közönséges palástfű egy lágyszárú évelő növény, amely fajtól függően 5-50 cm magasra nő. Levelei nagyok, kerekek, ujjasan karéjosak és a fonákjukon szőrösek. A palástfű egyedi nevét (Mária köpenye) különleges leveleinek köszönheti, amelyeknek Szűz Mária köpenyének alakjára hasonlítanak – ezt gyakran rakott formában ábrázolják.

Az Alchemilla nemzetség Európában, valamint Ázsiában, a Balkánon és északon egészen Oroszországig őshonos. A természetben a palástfű napos, páradús réteken és domboldalakon fordul elő. A palástfű a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik, ezért, talajtakaró jellegének, díszes leveleinek és sárgászöld virágainak köszönhetően gyakran használják dísznövényként különböző évelőkkel együtt ültetve is.

A palástfű májustól augusztusig virágzik. Az Alchemilla apró virágai sűrű virágfürtökbe, úgynevezett sátorvirágzatba tömörülnek. Apró, szinte észrevehetetlen száraz, kerek, sárgás kehelyben elhelyezkedő termésében a magjai szeptembertől kezdve érnek be, ezek a növény szaporodását és terjedését szolgálják. A palástfű rendkívül ellenálló a csigákkal szemben.

Érdekesség: A palástfű latin nevét egy másik jelenségnek, a levelein képződő harmatcseppeknek köszönheti. A druidák és az alkimisták a növény leveleinek nedvét összegyűjtötték azt remélvén, hogy mágikus gyógyszereket, aranyat vagy épp a Bölcsek Kövét tudják majd előállítani belőle, innen ered a nemzetség neve, az Alchemilla. A leveleken lévő víz azonban valójában nem harmat, hanem a növény saját maga által a levél peremén kiválasztott nedv: ezt a jelenséget tudományos néven guttációnak nevezzük.

Összekeverhető-e más növényekkel?

A palástfű valójában csak a saját fajtáival keverhető össze, ez azonban nem jelent semmilyen kockázatot, hiszen a növény egyik elterjedt fajtája sem mérgező.

Csak nagyon ritkán tévesztik össze a közönséges palástfüvet az egynyári nagy ugar-palástfűvel (Aphanes), amely gyakran megtalálható a téli gabonafélékkel bevetett földeken. Megkülönböztetésképpen a nagy ugar-palástfű levelei tenyeresen (3-5-szörösen) osztottak, érdes szőrűek, száron ülnek és nem formálnak kehelyt, vagyis a levelek legszélső spirálját nem hozzák létre.

A legszebb palástfű fajták

Számos palástfű fajta létezik, amelyeknek különböző tulajdonságaik és szükségleteik vannak. Mondanunk sem kell, hogy minden kertnek megvan a maga Alchemilla növénye. Íme néhány a legnépszerűbb palástfű fajták közül:

• Alchemilla vulgaris (réti palástfű): A közönséges palástfüvet néha Alchemilla xanthochlora (réti palástfű) néven is emlegetik. Ez a növény a nedves, napos vagy félárnyékos helyeket kedveli, és akár 50 cm magasra is megnőhet. Ezt az Alchemilla növényt leggyakrabban gyógyászati célokra használják.
• Alchemilla mollis (lágyszőrű palástfű): Ez a korábban Alchemilla grandiflora néven ismert palástfű a vályogos, homokos és enyhén savanyú talajokat kedveli. Gyönyörű, nagy és bársonyos leveleinek köszönhetően sok kertben kedvelt dísznövény.
• Alchemilla hoppeana: Ez a palástfű fajta ezüstösen csillogó lombozatáról ismert, virágai gyakran októberig virítanak. Mindössze 15 cm magasra nő, és sziklakertekben, tehát áteresztő, humuszban és tápanyagban szegény talajokban érzi jól magát.
• Ritkás lombozatú palástfű (Alchemilla epipsila): Ez az Alchemilla indivisa néven is ismert palástfű finomabb és tömörebb, mint a többi elterjedt fajta, ráadásul bizonyos előnyökkel is rendelkezik: A ritkás lombozatú palástfű nem terjed olyan kontrollálatlanul, és esős időben nem roskad össze a földön. Ez különösen alkalmassá teszi arra, hogy keskeny ágyásokba vagy cserepekbe ültessük.
• Alpesi palástfű (Alchemilla erythropoda): Mint ahogy a neve is mutatja, az alpesi (törpe) palástfű alacsonyabb és lassabban növekszik, mint a nagyobb méretű rokonai. Ezenkívül nem terjeszkedik olyan gyorsan, valamint jobban tűri az árnyékot és a szárazságot. Ez kitűnő alternatívát jelent azok számára, akik a többi palástfű fajtát túl nagynak és kezelhetetlennek találják.
• Alchemilla faeroensis ssp. Pumila: Egy másik kis termetű palástfű fajta, amely a Feröer-szigetekről származik. Az Alchemilla faeroensis ssp. Pumila mindössze 2-5 cm magasra nő. Ez a fajta a miniatűr növények és a cserepes növények kedvelőinek fog tetszeni. Ez az Alchemilla fajta a napos, köves helyeken érzi magát a legjobban.

A palástfű termesztése: termőhely, ültetési távolság és egyéb tudnivalók

Az Alchemilla növények megfelelő helye elsősorban a növény fajtájától függ. Ami a talajt illeti, ez a nedves és tápanyagban gazdagtól a köves, jó vízelvezetésű és viszonylag tápanyagszegény talajig terjed. Azonban minden palástfű fajnak szüksége van napfényre. A palástfű cserépben is nevelhető, de különösen a nagyméretű fajokkal vigyázzunk, mert gyorsan megnőnek, és idővel kúszógyökeret növesztenek. A palástfűféléknek ezért ideális esetben nagyméretű cserepekre van szükségük.

A palástfüvet tavasszal vagy ősszel érdemes elültetni. A tavaszi ültetés a legalkalmasabb az Alchemilla számára, mivel ilyenkor általában nem olyan száraz az időjárás, és ez elegendő ahhoz, hogy a növény még a tél beállta előtt szépen meghonosodjon. A növénytávolság a fajtól függ, ami a törpenövésű palástfű esetében 25 cm-től az Alchemilla vulgaris és az Alchemilla mollis esetében pedig 40 cm-ig terjed. A palástfű akkor mutat a legjobban, ha csoportosan ültetjük el.

A nagy tápanyagigényű palástfű fajokat, mint amilyen például az Alchemilla mollis, ültesse előre megtrágyázott talajba. A jobb vízáteresztő képességű, tápanyagban szegényebb talajt igénylő fajok talajának előkészítése érdekében szükség esetén keverjen homokot a talajba.

A palástfű gondozása: öntözés, visszavágás és trágyázás

A palástfű a gondozás szempontjából ugyancsak igénytelen. Mivel meglehetősen tápanyagigényes növény, időnként meghálál egy kis trágyázást. Erre tökéletesen alkalmas egy általános növénytáp, de jól megrothasztott trágya vagy komposzt is használható. A legjobb, ha tavasszal trágyázunk, amikor a növény sok új levelet hoz. Hosszabb száraz időszakokban rendszeresen öntözze a palástfű növényeit.

A palástfű hamar elterjed a kertben egy nagyobb területen. Ennek megakadályozása érdekében vágja vissza a növényt közvetlenül virágzás után, mielőtt a termések megérnének és a magok szétszóródnának. Ez a módszer a következő évben egészséges növekedésre ösztönzi a növényt. Ne habozzon visszavágni a növényt közvetlenül a tövénél, mivel a levelek úgyis elszáradnának, ráadásul a palástfű nem örökzöld, így tavasszal biztosan újra kihajt a gyökereiből.

A palástfű szaporítása

A palástfű magról és osztással is szaporítható, bár a növények osztása általában egyszerűbb. Ha osztani szeretnénk a növényeket, akkor ezt a legjobb ősszel vagy tavasszal megtenni.

A palástfű osztása

• Először ásóval vájja körbe az átültetendő darabot. Mivel a palástfű a gyökerein keresztül terjed, a növény gyökereinek egy részét is el kell vágnia.
• Ha ez a rész szabadon van, az ásóval emelje ki a talajból. Ne a leveleinél fogva húzza ki, mert azok könnyen letépődnek.
• Most vágja szét öklömnyi nagyságú darabokra az évelő részt az ásóval vagy egy régi késsel.
• A felosztott darabokat ültesse el a kívánt helyre. Fontos, hogy a növényeket alaposan öntözze meg, amíg jól meg nem telepednek, és erős gyökérzetet nem fejlesztenek.

Magról való nevelés

A palástfű magokat október és január között kell elvetni, hogy a hideg időjárás ösztönözze a csírázást. A palástfű magokat szórja szét egy sekély tálban elhelyezett virágföldre, majd nyomkodja le őket, és csak enyhén fedje be földdel. Helyezze a tálcát egy védett, napos helyre (a szabadban). Elegendő nedvesség mellett a magok a téli hidegnek való kitettség hatására kicsíráznak, amint ismét melegebb lesz. Tavasszal ültesse át a palántákat a kívánt helyükre.

Teleltetés

A nálunk elterjedt palástfű fajok szívósak, így akár a -20 °C-os hőmérsékletet is túlélik. Az alchemilla lombja télen elszárad, de tavasszal a növény újra kihajt. A nagyon hideg teleken azonban ügyeljünk arra, hogy a gyökérzetet néhány gallyal vagy levéllel takarjuk le a védekezés jegyében.

A palástfű betakarítása és felhasználása

A palástfű levelei és virágai egyaránt betakaríthatók és felhasználhatók. A téli palástfű-készlet felhalmozásához szárítsuk meg a termés egy részét. A palástfű betakarításának legmegfelelőbb időszaka a késő tavasz és a kora nyár. Az enyhén kesernyés, savanykás ízű palástfüvet elsősorban gyógyászati tulajdonságai miatt termesztik, és csak nagyon ritkán használják konyhai fűszernövényként annak ellenére, hogy a növény fiatal levelei alkalmasak levesek és saláták ízesítésére. Erre azonban csak a fiatal, friss levelek jók igazán, mivel kiszárítva erősebb az aromájuk. A palástfű felhasználható gyümölcslevekbe keverve és frissítő italok készítéséhez is. Ehhez a gyógynövényt először forrázzuk le vízzel, és a felhasználás előtt hűtsük le.

A palástfűnek számos előnye van: emésztésjavító, görcsoldó, gyulladáscsökkentő, antibakteriális és fájdalomcsillapító hatása van. A növényt már a középkor óta használják a nőgyógyászatban, például menstruációs görcsök kezelésére vagy a menopauza időszakára. A növény leveleiből vagy virágaiból főzött tea megfázás vagy enyhe gyomor-bélrendszeri panaszok esetén is segíthet. A palástfű gyógyhatása a benne található tanninokból, flavonoidokból és egyéb anyagokból fakad. Terhesség alatt azonban kerülni kell a használatát, mivel a gyógynövény görcsoldó hatása miatt komplikációk léphetnek fel a méhben.

A palástfű mérgező?

A palástfű egyetlen fajtája sem mérgező. Ez az emberekre és az állatokra egyaránt igaz. Ha azonban túl sokat fogyasztunk belőle, a magas tannintartalma émelygést okozhat.

A palástfű különösebb gondozás nélkül is felvirágoztatja a kertet, ezért érdemes adni egy esélyt ennek a csodaszép gyógynövénynek.

Forrás: https://plantura.garden/uk/flowers-perennials/ladys-mantle/ladys-mantle-overview