Szeretjük vagy sem, de a bálványfa jelen van az ország legtöbb szegletében, és egy igen invazív fafaj, mely gyorsan terjed.
A bálványfa (Ailanthus) a szappanfafélék rendjébe és a bálványfafélék családjába tartozó fafaj. Eredetileg Kelet-Ázsiában és Indonéziában őshonos, mára már az egész világon elterjedt.
Neve az indonéziai ambonéz nyelvű nevéből ered: ailanto, melynek jelentése mennyország-fa, vagy égig érő fa.
A bálványfa nem ecetfa!
Sokan összekeverik a két fajt, bár az ecetfa is a szappanfafélék rendjébe tartozik, de a szömörcefélék családjába és ez alaktanilag is jellegzetes eltéréseket hoz magával.
A bálványfa nem szőrös, szöszös, mint az ecetfa, ha csak az egyik legfontosabb eltérést kéne kiemelni.
Az ecetfa ráadásul Észak-Amerikai származású, és jellegzetes szaga miatt kapta elnevezését.
A bálványfa értéke
Tőlem már megszokható, hogy nem mondok egy növényfajra sem olyat, hogy irtsuk ki. Így a bálványfánál is megkerestem azokat az ismérveket, ami miatt akár haszna is lehetne. Mivel a selyemhernyók egyik fő tápláléka, így akár még hasznosnak is mondható. Viszont erősen invazív, gyorsan terjed és nehéz megállítani, így tudott teret hódítani már a világ legtöbb pontján.
Az égig érő fa elnevezést azért kapta, mert szinte elpusztíthatatlan. Mivel rendkívül sok tápanyagot képes elraktározni, így hamar regenerálódik is. Rengeteg hajtást és gyökérsarjat nevel, évente akár 200 nm-es területet is képes a gyökérsarjaival benőni, ráadásul 50-60 évig él.
Nem csak a diónak van allelopatikus hatása
A bálványfa is allelopatikus hatással rendelkezik. A fa gyökerei és levelei is képesek olyan biomarkerek kiválasztására, melyek negatív hatást fejtenek ki a környezetében élő lágyszárú, de még a fás szárú egyéb növényekre is.
Ezek a biomarkerek leállítják a káliumfelvételt és leállítják a fotoszintézist is. Ennek köszönhetően megritkul a bálványfa közelében minden növényzet és könnyebben teret tud hódítani. A bálványfa körül nitrofil növényfajok telepednek meg, mint a nagy csalán, ragadós galaj vagy a fekete bodza.
Ez egy érdekes együttműködés a fafaj és más, nitrofil növények között, hiszen évtizedekig gátolják a természetes erdősülést, teret adva nekik a térhódításra.
Kínában a haszna is ezért volt figyelemre méltó, mert az eperfalevéllel táplálkozó selyemhernyónál a bálványfa leveleivel táplálkozó selyemszövőhernyó sokkal ellenállóbb és erősebb selymet sző, így gazdasági értelemben volt hasznos a növény terjedése.
Az első növényeket Franciaországba telepítették Európán belül, majd onnan került át Magyarországra a 19. században.
Hogy ezek után ki lát benne jót és ki rosszat, az gazdasági kérdés inkább. Az biztos, hogy eredeti haszna ma már aligha fontos egy intenzíven terjedő fafaj esetében, így ha be is engedik a kertekbe, vagy netán csak az marad meg adott kertekben, akkor már értjük ennek az okát.
