Most, hogy szinte mindenkiben buzog a lelkesedés, hogy gerillamódon fákat ültessen akár szabad adott helyre, akár nem, egy pár szélsőséges fafajról muszáj beszéljünk kertész szemmel is. Ilyen a papíreperfa, a császárfa és sok más olyan külhoni fafaj, melynek ültetését tiszta szívvel nem tudom ajánlani.
Változik az időjárás, igen nagyok a szélsőségek, új növényfajok jelennek meg és egyre több tud inváziós fajként is viselkedni, ami miatt megfontolandó a telepítésük. Bár az tény, hogy gyorsan nőnek és sokfelé még első ránézésre hasznosak is lehetnek, azért bőven megvannak azok az ellenérvek is, mely miatt nem tudom könnyű szívvel ajánlani mindet. Sőt! Szívem szerint sokakat távol is tartanék adott fafajoktól, pont az invázióssá válásuk miatt.
A medvetalp kaktusztól az éghajlatváltozásig
Az éghajlatváltozás nemcsak a fák esetében hoz változást, hanem olyan egyéb dísznövényeknél is óva intenék mindenkit, mint az Opuntiák. Sajnos egyre divatosabb a medvetalp kaktuszok ültetése is, mi is örököltünk az egyik házunkkal pár tövet és azóta elképesztő módon elszaporodott a homoktalajunkon, az Alföld mellett, közel a nemzeti parkhoz, ami szintén nagy probléma ott is.
De ne térjünk el persze a tárgytól, mert nem csak a kaktuszfélék tudnak hihetetlen módon felszaporodni, inváziós jelleggel, már-már a természetes meglévő növényzetet kiszorítani. A klíma változása hozza azt is magával, hogy a papíreperfa például elképesztő terjedésre képes. Eddig is jó volt a túlélőképessége, de ezek a száraz időjárási viszonyok és melegek még inkább rátettek egy lapáttal.
A kezdetben jó ötletnek tűnő díszfa erőszakos terjedése sok más hazai fafajtól is elveszi a teret, nehezen kiírtható módon ráadásul.
A papíreperfa és amit tudni kell róla
A papíreperfa (Broussonetia) az eperfafélék (Moraceae) családjába tartozó faj. A nemzetség mintegy 40 fajjal van jelen és számos kertészeti változata is elérhető. Fajai a trópusi, meleg éghajlaton élnek elsősorban, legalábbis eredeti élőhelyük Kelet-Ázsia (Kína és Japán), de két faja él még Polinéziában is és Észak-Amerikában. A kínai papíreperfa a nálunk is elterjedten ültetett fafaja. Az Európában megjelent, áthozott fajai eltörpülnek, eredetileg közepes termetű fák. Hajlékony és rugalmas fája miatt ültették eredetileg, a japán papíreperfa kérgéből készítik a kozo papírt. A kínai papíreperfát meg inkább látványos termése miatt szeretik.
Veszélye abban rejlik, hogy gyökérsarjakról is intenzíven terjed, ami miatt még akácos területen is tud inváziós fajként jelen lenni, hátráltatva a többi növény terjedését ezáltal. A gyökereivel átjárt talaj nehezen fenntartható, talajmunkát végezni is nehéz benne, de szép díszkertet ápolni is a papíreperfa alatt, pont az erőteljes terjedése miatt.
Van egy másik hasonlóan kérdéses külhoni fafaj, melyet előszeretettel ajánlanak manapság a hobbikertészek egymásnak. Ez nem más, mint a császárfa.
A császárfa: illatos virágú divatfa lett
A császárfa (Paulownia tomentosa) a császárfafélék családjába tartozó lombhullató növényfaj. Közép- és Nyugat-Kínából származik, de Európa kevésbé fagyos területein lett kedvelt díszfa.
Manapság folyamatosan ajánlják mindenhova. Ebben a mindenhova elvben van az alapvető probléma, mert a fent említett igényei végett például a fagyzugosabb országrészekbe és területekre nem kellene, hogy ajánlott legyen. Ugyanígy bár nem reklámozzák, de talajra is érzékeny. Felénk, ahol erőteljesen homokos a talaj, a császárfa ültetések szinte mind senyvednek, nem fejlődnek, főleg nem ezekben a nagy aszályos években. Bár a tél enyhe az Alföldön is, a fagyzugosság pont a területek kitettsége miatt igen gyakori.
Praktikus lenne azokon a területeken, ahol az alapvető igényei kiszolgálhatók. Szép példányokat látni arborétumokban és gyűjteményeskertekben, mint például az Erdőteleki Arborétum hatalmas fái. Általában 10-15 méter magasra növő fafaj, de ha jól érzi magát, akkor eléri a 25 méteres magasságot is. Gyakran keverhető össze a szívlevelű szivarfa levelivel, de jóval nagyobbak annál a császárfa levelei. Virágai bugákban nyílnak a hajtásvégeken. Hazánkban kb. április magasságában nyílnak élénklila virágai.
Azért kezdett elterjedni az ajánlása, mert a talajeróziót csökkenti a gyökérzete, de ehhez természetesen kell az is, hogy megfelelő talajba kerüljön, hogy tudjon is fejlődni megfelelően. Mivel könnyen visszafagynak a fiatal hajtásai, így fagyérzékeny is az első években.
Amerikában hamar inváziós faj lett. Gyökérsarjakról, dugványról és magról is jól szaporítható.
