Hatalmas változások következtek be a hazai szántóföldi növénytermesztésben az elmúlt 34 évben, melyek alapvetően megrendítették ennek a relatíve megfelelő jövedelemtermelő ágazatnak a helyzetét.
A korábbi évek, évtizedek meglehetősen lassú, fokozatos technológiafejlesztése már nem elegendő a növénytermesztési ágazatok versenyképességének fenntartásához, esetleges növeléséhez. Újfajta gondolkodásra, agrotechnikai megoldásokra van szükség már a jelenben is, ha pozícióinkat a hazai és külföldi piacokon meg kívánjuk tartani, sőt még inkább, ha expanziót kívánunk elérni.
Különösen a figyelem középpontjába kerültek a tavaszi vetésű, őszi betakarítású kapásnövények (elsősorban a kukorica és napraforgó), amelyek meghatározó súllyal szerepelnek a hazai szántóföldi növénytermesztés szerkezetében.
Ennek egyik meghatározó okát a klímaváltozás hatásainak hatványozott mértékű érvényesülése jelentette az idei és az elmúlt években. Ennek következtében a kukorica vetésterülete látványosan csökkent az elmúlt időszakban. Míg korábban a szemes kukoricát 1 millió hektáron, vagy azt meghaladó területen termesztették, addig a kukorica vetésterülete az elmúlt 23 évben 800 ezer ha-ra csökkent.
A 2024-es GOSZ-VSZT-NAK Kukorica Posztregisztrációs kísérletek legfontosabb éréscsoportjában (a korai csoport – FAO 300-399) első helyezett a KWS OLTENIO! Egy igazi vezérhibrid, melyre bátran alapozhatjuk az éves kukoricatermesztésünk sikerét. További részletekért KATTINTSON A KÉPRE!
Termésingadozás
Ugyanakkor a jelentős termésingadozás az elmúlt másfél évtizednek a legfontosabb jellemzője. Periódustól függően ez az évenkénti termésingadozás 2,5–5,0 t/ha között változott, amely egyértelműen a kedvezőtlen időjárás hatásának tudható be.
Miközben hazánkban a kukorica vetésterülete jelentősen visszaesett, addig a világban – a nagy vetésterületű növények közül – a kukoricáé növekedett a legdinamikusabban (1970-ben 113,1 millió ha, 2022-ben pedig 203,5 millió ha).
A kukoricatermesztésünk agronómiai és ökonómiai versenyképességének növelése érdekében jelentős mértékben változtatnunk kell az eddig alkalmazott termesztéstechnológián, alkalmazkodva a megváltozott környezeti feltételekhez (elsősorban a klímaváltozás negatív hatásaihoz), illetve alkalmazva azokat az agrotechnikai elemeket (precíziós technológia, levéltrágyák, növekedésszabályozók, bioaktív anyagok stb.), amelyek már rendelkezésünkre állnak.
Szakmai körökben folyamatosan felvetődik az a kérdés, hogy a kukoricának mint C4 fotoszintetizáló növénynek mennyi a genetikai terméspotenciálja és meddig érdemes, illetve meddig lehetséges ennek a genetikai potenciálnak a kihasználása a hazai ökológiai és technológiai feltételek mellett.
Jelenleg az országos termésátlagot (évek átlagában 7,0 t/ha) mind a gyakorlatban, üzemekben realizált kiemelkedő szintű termése (18,0 t/ha), mind a kisparcellás kísérletek rekordtermése (22,0 t/ha) lényegesen (2,53-szorosan) meghaladja, nem beszélve az USA-ban elért maximális terméshez (41 t/ha) viszonyítva.
Korszerű kutatások 40 éves alapokon
A környezeti, genetikai és agrotechnikai tényezők hatását a gyakorlat számára leginkább adaptálható módon tartamkísérletekben modellezhetjük. Debrecentől 15 km-re található Látóképi Kísérleti Telepen 1983-ban kiváló mészlepedékes csernozjom talajon állítottunk be tartamkísérletet.
Ennek irányítása az 1983-2003. években dr. Ruzsányi László egyetemi tanár, majd 2003-tól napjainkig dr. Pepó Péter egyetemi tanár vezetésével történt, illetve jelenleg is folyik. A tartamkísérlet több, mint 40 éves fennállása óta több százezer kísérleti adattal rendelkezünk, amelyek feldolgozása, értékelése soksok hasznos, a gyakorlatban is alkalmazható kutatási eredményt adott.
A tartamkísérlet lényegét jelentő alapkezelések (vetésváltás, trágyázás, öntözés) stabilan megmaradtak egy tényező kivételével (a talajművelésnek /szántás lazítás/ nem volt kimutatható hatása). Az alapokat meghagyva ugyanakkor mindig olyan technológiai modelleket alkalmaztunk, amelyek valós elméleti-gyakorlati kérdésekre keresik a válaszokat.
Ilyen kísérletsorozatot kezdtünk el a 2024. évben, melynek lényegét egyrészt az jelenti, hogyan tudunk hatékonyan alkalmazkodni a klímaváltozás negatív hatásaihoz, másrészt az, hogyan tudjuk agrotechnikai beavatkozásokkal az adott hibrid genetikai potenciálját a lehető legnagyobb mértékben realizálni.
Ennek a kísérletsorozatnak az első éves eredményeit jelentik a 2024. évi kísérletek, amelyek nagyon sok és érdekes eredményt adtak. Ezek az egyéves eredmények tájékoztató jellegűek, annál is inkább, mert ezeket az eredményeket rendkívül jó víz- és tápanyag-gazdálkodású csernozjom talajon értük el.
Dr. Pepó Péter
Debreceni Egyetem, MÉK, Növénytudományi Intézet
Dr. Vad Attila, Török Tamás
Debreceni Egyetem, AKIT
A cikk teljes terjedelmében az Agrofórum 2024. novemberi Extra számában olvasható.
