A kukorica kétségkívül a világon az egyik legnagyobb felületen termesztett kultúrnövényünk, mely egyben a gazdasági állatok takarmánybázisának alapjául is szolgál. Az utóbbi években megfigyelhető termésingadozások okai elsősorban klimatológiai tényezőkre vezethetők vissza, azonban nem elhanyagolhatók a károsítók okozta hatások sem.
A betakarított gabonatételek tekintetében napjaink egyik legkifogásoltabb és legnagyobb humán- és állategészségügyi aggályait hordozó jelensége a különböző toxintermelő mikrogombák megtelepedése, és a tárolt terménytételekben az egészségügyi határértéket meghaladó mennyisége.
E fajok fellépése az utóbbi évtizedekben növekvő tendenciát mutat, mely főként az időjárási szélsőségek gyakoribbá válásával, illetve a kártevő, ízeltlábú szervezetek térnyerésével magyarázható.
E mikotoxikózisokat előidéző mikrogombafajok főként a legyengült, sérült és stressz által sújtott növényeket támadják sikerrel. Jelentős képviselőjük a Fusarium nemzetségbe tartozó fajok közül az úgynevezett liseola szekció tagja, a tipikus sebparaziták (Fusarium moniliforme, F. moniliforme var. subglutinans, F. polyferatum).
Az általuk termelt veszélyes toxinok a zearalenon (F-2 toxin, ZEA), a trichotechének (T-2 toxin, HT-2 toxin, nivalenol /NIV/, a deoxynivalenol /DON/, a diacetoxyscirpenol /DAS/, a fusarenon-x /FX/) valamint a fumonizinek (FB1-FB6).
Emellett jelentős és aggodalomra okot adó fontos, mikotoxintermelő fajok az Aspergillus flavus, A. parasiticus, A. nomius és A. ochraceus, valamint a fekete Aspergillius fajok is, melyek általuk termelt aflatoxin és ochratoxinok révén súlyos betegségek kiváltói lehetnek.
E jelentős humán- és állategészségügyi kockázattal járó mikrogombafajok jelenléte a döntéshozókat arra kényszerítették, hogy különböző rendeletekkel meghatározzák a takarmánytételekben maximálisan megtűrt mikotoxinok mennyiségét.
Nevezetesen a 856/2005EU direktíva taglalja a kalászos és kukoricatételek megengedett toxintartalmát. Ezen intézkedést 2007-ben újabb toxinokra is kiterjesztették (DON: 1,25 ppm/g/t termény/, zearalenon /ZON/: 0,2 ppm, fuminozin: 2 ppm).
Sem a termést súlyosan veszélyeztető aszály, sem a potenciálisan csúcstermő évjárat nem jósolható előre, de a KWS TOP4 modern hibrid rendszere lehetőséget nyújt a magyarországi kukoricatermesztőknek, hogy felkészüljünk és megosszuk a kockázatot az eltérő érésidő, terméspotenciál-karakter, különböző virágzási idők és tőszámhasználat segítségével. A részletekért KATTINTSON A KÉPRE!
Szántóföldi védekezés
A mikotoxintermelő fajok szántóföldi fellépése mérsékelhető a helyesen megválasztott talajművelési rendszer alkalmazásával, valamint a megtelepedésüket elősegítő, rágó szájszervvel rendelkező, ízeltlábú szervezetek elleni sikeres védekezési eljárások megvalósításával.
Az elmúlt évtizedben az extenzív takarmánykukorica-termelésben is kezdett terjedni az állományvédekezések gyakorlata, melyek főként a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) és a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) ellen irányulnak.
E kezelésekhez elsősorban a piretroid hatóanyagcsoportba tartozó vegyületeket használják fel (mint a lambda-cihalotrin, a cipermetrin vagy a deltametrin), mellettük felhasználható hatóanyag még az acetamiprid is, mely a neonikotionidok csoportjának képviselője.
Továbbá Bt-toxin analógok és a diamidok hatóanyagcsoportjába tartozó vegyületek közül kukoricában elsősorban a klórantraniliprol kerülhet felhasználásra. Az említett vegyületek növényen belüli szállítódása viszont csekély, így hatékonyságuk sikere mindenekelőtt a kijuttatás pontos előrejelzésének és megvalósításának függvénye, melyet a frissen kikelt lárvák megjelenésére célszerű időzíteni.
Az állománypermetezések hatékonyságát nagymértékben növelhetné egy felszívódó, hosszabb hatás-időtartamú vegyület, mint a diamidok hatóanyagcsoportjába tartozó ciántraniliprol, mely tárgyalt körülmények közötti hatékonyságának megismerése szabadföldi kísérletes vizsgálatunk célját is képezte.
Szabadföldi vizsgálatok
A különböző alapművelések és az állománypermetezés formájában kijuttatott, eltérő hatóanyag-összetételű (rovarölő, gombaölő és rovar+gombaölő) állománykezelések a kukorica mikotoxin-terheltségére gyakorolt hatásának megismerése érdekében 2023-ban szabadföldi vizsgálatokat állítottunk be.
Célunk volt feltérképezni a forgatásos (továbbiakban konvencionális) és forgatás nélküli (továbbiakban konzerváló) alapművelések, illetve az említett állománypermetezések extenzív termesztéstechnológiájú, kukoricaállományokban élő rágószájszervű kártevőkre gyakorolt hatását is.
A kísérleti terület Somogy vármegyében, Barcs külterületén helyezkedett el. A területen egyöntetűen 2. évre visszavetett kukorica (DKC5206, FAO 420) szerepelt, melynek vetésével egy időben egységesen teflutrin hatóanyagú talajfertőtlenítő készítmény lett kijuttatva 15 kg/ha dózisban.
E vizsgálatban 8 db 1 ha-os parcellát alakítottunk ki, melynek köszönhetően a kezeletlen kontroll, a gombaölő szerrel kezelt, a rovarölő szerrel kezelt, valamint a gomba- és rovarölő szer kombinációjával kezelt területeken elemeztük mind a konvencionális, mind pedig a konzerváló talajművelésben részesített parcellák növényegészségügyi állapotát.
Binder Antal, Gerbovits Bálint / MATE, Növénytermesztési-tudományok Intézete, Kaposvári Campus
Schieszl Tamás / MATE, Élettani és Takarmányozástani Intézet, Kaposvári Campus
dr. Keszthelyi Sándor / MATE, Növénytermesztési-tudományok Intézete, Kaposvári Campus
A cikk teljes terjedelmében az Agrofórum 2024. novemberi Extra számában olvasható.
