Az ősz az egyes kapás kultúrák (kukorica, napraforgó, cirok,stb.) betakarítása mellett egy másik, igen fontos teendővel látja el a gazdálkodókat. Ez az időszak a különböző őszi vetésű, áttelelő kultúrák, így a különféle őszi kalászosok és az őszi káposztarepce vetésének az ideje is.
Fontos folyamat ez, hiszen az elvetett fajta tulajdonságai döntő mértékben határoznak meg igen sok mindent a jövő évi teendőink közül. Ugyanakkor a vetés idejének is igen nagy hatása van az elvetett magokból fejlődő állományra.
A korai vetések problémái
Sajnos hazánkban részben az időjárási szélsőségek által előidézett kényszerből is nagyon gyakori hiba az őszi kultúrák esetében az optimálisnál korábbi, esetenként jóval korábbi vetés. Érvényes ez szinte minden őszi vetésű növényre a repcétől kezdve valamennyi gabonaféléig.
Az őszi káposztarepce esetében a korai vetés és a növények kora őszi kilombosodása elsősorban olyan veszéllyel jár, hogy egyes károsítók „szokásos” nyár végi rajzására „rávetjük” a repcét. Tipikusan ilyen károsító a repcedarázs (Athalia rosae), amelynek harmadik nemzedéke jellemzően augusztus végén, szeptember elején rajzik. A légtérben mozgó, peterakó helyet kereső imágók hamar összegyűlnek a tágabb környék leghamarabb kizöldülő repce állományain.
Ilyenkor akár szélsőséges mértékű imágópopuláció is kialakulhat, amelynek utódai szintén hatalmas létszámban fogják fogyasztani a repce lombozatát. Ez a kártevő eleve hírhedt arról, hogy főleg az idősebb lárvák étvágya szinte korlátlan és képesek akár egyetlen nap alatt is megsemmisíteni a korábban még zöldellő repceállományt.
A repce, illetve esetenként az őszi árpa esetében is előfordulhat a korai vetések esetében a túlfejlődés jelensége. Ekkor a növény a hideget jól tűrő vegetatív fázisból átlép a generatív fázisba, szárba indul, ugyanakkor elveszti hidegtűrését. A leggyengébb fagy is végezni fog vele. Egyre melegebbé (és szárazabbá) váló időjárásunk alapvetően a tél és a fagyok mind későbbre tolódásában is megnyilvánul, amely óhatatlanul nyújtja a vegetációs időszak őszi periódusát. Ezt még a nyárutó irányában is kitolni egy túlzottan korai vetéssel nem éppen szerencsés dolog.
A korai vetés következménye sok esetben az is, hogy az ősz folyamán hatalmas vegetatív felülettel rendelkező növényállomány alakul ki. Ez jócskán elhasználja az ősszel kijuttatott tápanyagokat. Viszont a téli fagyok során elpusztuló lombozatból a tápelemek egy része (főképp a nitrogén és a kén) elvész a légkörbe, így azt később, tavasszal újból ki kell juttatni.
A korai vetés több olyan károsító számára is elnyújtja az őszi aktivitás időszakát, amelyek közvetett kártétele jelentős. Tipikusan ilyenek a kalászosok vírusos megbetegedéséért felelős levéltetvek, valamint a kabócák. Hosszabb ősz esetén – nyilvánvalóan a kártevők egyedszámának folyamatos megfigyelésére alapozva – több inszekticides védekezésre lehet szükség, hogy a gabonáink vírusos fertőződését (amely majd csak tavasszal, április környékén fog látszani) elkerülhessük.
Az idei év jellegzetességei
Az idei esztendő a maga rendkívül száraz és forró nyarával igen sok kártevő és kórokozó esetében drasztikusan megváltoztatta azok életlehetőségeit. Szerencsére sokuk esetében kedvezőtlenül. A szélsőségesen forró és száraz nyári időszak következményeként idén gyakorlatilag eltűntek az árvakelések. Még a megjelenésüket segítő tarlóhántások is elmaradtak. Ez döntő mértékben korlátozta igen sok károsító nyári túlélési esélyeit.
A kalászosok vírusainak átviteléért felelős levéltetvek egy része a kalászos árvakeléseken vészeli át a nyarat. Erre idén nem volt lehetőség. A kukoricán és cirkon élő zelnicemeggy levéltetű (Rhopalosiphum padi) állományai is rendkívüli mértékben megritkultak.
Ennek következményeként az ősz folyamán a vírusok átviteléért felelős rovarok csoportjából a levéltetvek társasága csak csökkentett létszámban lesz jelen, legalábbis az ősz első felében. A sokkal jobb szárazságtűrésű kabócákról ugyanez sajnos nem mondható el, belőlük hasonló mennyiség fogja támadni az őszi vetéseket, mint a korábbi években.
A kalászosok kórokozói közül a bioptróf életvitelű fajok, mint a gabonalisztharmat (Blumeria graminis) és a különféle rozsdafajok (Puccinia sp.) sínylették meg leginkább a nyári aszályt és az árvakelések hiányát. Ezek a kórokozók csak élő, zöld növényeken képesek fennmaradni. Ezek hiányában szinte valamennyi biotróf életmódú kórokozó esetében a fertőzőanyag mennyisége olyan alacsonyra csökkent, hogy érdemleges fertőzések kialakulására az ősz folyamán kicsi az esély. A nekrotróf életmódú kórokozók (pl. a levélfoltosságok) esetében ez a visszaesés szintén fennáll, de kisebb mértékben.
Ezek a kórokozók az elhalt növényi részekben fennmaradnak, termőtesteiket is ott alakítják ki. Esetükben döntően a nyári felszaporodás hiányzik, amely korábban az árvakelések lombozatán megtörtént, de idén erre nem volt lehetőség.
Szerencsére a kártevők esetében is sok esetben hasonló a helyzet, ezek döntő hányadát is igen érzékenyen érintette az idei nyár szélsőséges jellege. A gabonafutrinka imágói nyáron hiába kerestek nedvesebb, puhább talajt a peterakáshoz, mivel alig találtak ilyet.
Ezért ahol mégis valamilyen okból volt alkalmas talaj (lokális csapadék, szalmaborításból származó árnyék) ott nagy tömegben gyűltek össze. Ennek eredményeképp idén ősszel csócsárló károsításra általában alig kell számítani, de ahol a kártevő megjelenik, ott nagy valószínűséggel hatalmas lárva populációval és kártétellel kell számolni.
A repce károsítói is eléggé pórul jártak az idei nyári időjárással. Az évente három nemzedéket nevelő fajok esetében, mint a repcedarázs vagy a kis káposztalégy (Delia radicum) az átlagos években a második nemzedék túlélését az árvakelések biztosították. Idén ezek híján az érintett nemzedék tömegesen pusztult és éppen ezért az idei év őszén általában kisebb fertőzési nyomásra lehet számítani.
Ugyanakkor mind a kártevők, mind pedig a kórokozók esetében fennáll az a probléma, hogy a határban legelsőként kizöldellő állományok lesznek kénytelenek elviselni a károsítók támadásának zömét. Különösen igaz ez a nagyon mozgékony rovarokra, amelyek akár hatalmas távolságokról is megtalálhatják az érintett állományt.
Hiába kicsi a károsító populáció és a fertőzési nyomás. A mozgékonyabb kártevők – ha életben akarnak maradni – kénytelenek sokat „utazni” ahhoz, hogy életben maradhassanak és szaporodhassanak. Ezt meg is teszik, így a legkorábban elvetett és vélhetően leghamarabb kilombosodó repce- és gabonaállományok az idei év őszén is a korábbi évekéhez hasonló fertőzési nyomásnak lesznek kitéve.
A képek a szerző felvételei.
