Áttelelt kórokozók támadása

A kiskertekben sok olyan növényfaj él, amelyeknek van lisztharmatgombája. A lisztharmatok döntően monofág, ektoparazita gombák, amelyeknek nincs nagyon „átjárásuk” egyik növényfajról a másikra. Ugyanakkor szinte minden növényfajnak van „saját” lisztharmatgombája, amelyek a telet alapvetően kétféle módon vészelhetik át.

Az egyik, szinte magától értetődő áttelelési lehetőség az ivaros termőtestek, a kazmotéciumok formájában a növények felületén történő áttelelés. Kazmotéciumot szinte mindegyik lisztharmatgomba képez, ennek morfológiai bélyegei fontos határozóbélyegek a lisztharmatgombák népes családján belül az egyes fajok azonosítása szempontjából. Ráadásul ez egy meglehetősen ellenálló képlet, így eleve képes a zordabb körülmények átvészelésére.

Ugyanakkor a kazmotéciumos áttelelés és az utána következő lassú felszaporodás hátrányt is jelenthet a kórokozónak. Éppen ezért meglehetősen sok lisztharmatfaj ivartalan alakban, micélium formájában telel át a megfertőzött növények rügypikkelyei alatt, a rügyek belsejében. Jelen időszakban döntően az ilyen módon áttelelt lisztharmatgombák tüneteivel találkozhatunk.

A rügyek belsejében telelő lisztharmatgombák közül az alma lisztharmat (Podosphaera leucotricha), a rózsa lisztharmat (Sphaerotheca pannosa f. sp. rosae), vagy pl. a mahónia lisztharmat (Microsphaera berberidis) az ismertebbek. Mindegyik ilyen életmódú faj esetében meg lehet különböztetni ugyanakkor egy primer és egy szekunder fertőzést.

A primer fertőzés direkt a megfertőzött rügyből növő hajtáson és az ott fejlődő leveleken jelentkezik. Általában erős fehéres bevonat jellemzi és sok esetben rövid, pár hetes időszak alatt az adott rügy és a belőle fejlődő vegetatív szervek pusztulását eredményezi.

A kórokozó ezzel ugyan „lábon lövi magát”, hiszen biotróf életmódú parazitaként csak élő növényi szöveteken képes fennmaradni. Viszont a megfertőzött rügyből fejlődő hajtás pusztulásáig iszonyatos mennyiségű konídiumot juttathat a levegőbe. A szekunder fertőzést az itt termelődött konídiumok indítják el és a megfertőzött hajtásokon, leveleken, fiatal terméseken okoznak fehér bevonatot.

A rügyben telelő lisztharmatgombák ellen egy gondos metszés is sokat segíthet, hiszen a fertőzött, lazább rügypikkelyállású rügyek némi gyakorlattal felismerhetők és eltávolíthatók. Ugyanakkor erőteljesebb fertőzés esetén napjainkban, a virágzás után általában már nem halogatható egy hatékony fungicides védelem. A kezelés során célszerű figyelembe venni, hogy vagy az adott növény, vagy a környezetében levő gyomok, virágos dísznövények virágzása miatt beporzó rovarok aktív tevékenysége is folyhat a területen, így a kijuttatandó készítményt és a kijuttatás módját, idejét ennek maximális figyelembevételével válasszuk meg!

Egyes kórokozók már a hagyományos, ivaros szaporodási folyamatot is letudták április közepére. Ilyen pl. az alma varasodás (Venturia inaequalis), amely a jelenlegi hűvösebb, de párásabb környezetben könnyedén okozhatja a fiatal gyümölcsök és a levelek fertőzését. A varasodás az alma talán legfontosabb betegsége, amely ellen szinte a teljes vegetációs időszakban célszerű lehet a fungicides védekezés. Erre főképp a fogékonyabb fajták, így pl. a Starking – Red Delicious – Starkimson fajtakör esetében lehet szükség.

Vannak kórokozók, amelyek a telet (hacsak nem szélsőségesen szigorúan fagyos télről van szó) a megfertőzött növény levelein, micélium alakjában is át tudják vészelni. Ilyen pl. a rózsa leveleinek „tintafoltosságát” okozó fabreás, vagy diplokarponos levélfoltosság (Diplocarpon rosae), amely nem csak esztétikai kárt okoz a levelek elcsúfításával. Az áttelelt levelekről kiinduló fertőzések idén már április első dekádjában megjelentek (hála a márciusi nyárnak!) a rózsák levelein.

A betegség drasztikus mértékű levélhullást képes előidézni, amely a virágok méretének és számának csökkenését okozza a nyár folyamán és rendkívül nagymértékben legyengítheti a rózsatövet. A kórokozó elleni védekezés nem nehéz, viszont figyelni kell arra, hogy a rózsa viaszos levelei miatt a kezelés hatásosságát tapadásfokozó adalék használatával segítsük.

A kártevők sem pihennek

A rózsa és szinte valamennyi más fás szárú kerti növény esetében jelenleg a levéltetvek jelentik a legnagyobb problémát. A kedvező, meleg márciusi időjárás hatására telepeik már több helyen túlnépesedtek. Ugyanakkor az április még kedvező időszak arra, hogy az alapvetően torzulásokat, gubacsokat okozó levéltetveket most még a védelmüket biztosító deformációk kialakulása előtt olcsó, kontakt hatású inszekticidekkel elpusztíthassuk.

A kecskerágón élő Aphis fabae, vagy a rózsán élő Macrosiphum rosae fajok nem ilyenek, azokat szinte bármikor elpusztíthatjuk kontakt szerekkel. De a levélpirosító alma levéltetű (Dysaphis devecta), a hajtászsugorító köszméte levéltetű (Doralis grossulariae), vagy a fekete cseresznye levéltetű (Myzus cerasi) ellen később, amikor már az általuk előidézett torzulások védelmében, „elbújva” károsítanak, csak drágább, felszívódó típusú inszekticidektől várhatunk kellő hatékonyságot. Most viszont még egy ideig kontakt hatású készítményekkel is eredményesen kontrollálhatók.

Házikertekben a rózsákon mostanság megfigyelhetők kerek levélhiányok, levélrágások. Ezek környezetében hiába is keresnénk „klasszikus” hernyót, netán levéldarázs álhernyót (a rózsán több faj is károsít!), mivel ezt a jellegzetes kártételt a rózsa szabóméh (Megachile centuncularis) okozza. Ez a magányos életmódú vadméh faj a szaporodásához, a lárvák felneveléséhez szükséges „fészket” készíti el a kirágott kerek rózsalevél-darabkákból. Általában nem okoz olyan mértékű kárt, hogy az nagyon szembetűnő legyen. Ráadásul hasznos beporzó faj, így inkább védelmet érdemel.

Ha ilyen levélkártételt látunk, ne nyúljunk azonnal a rovarölő készítmények után. Amikor levágunk pár szál rózsát, hogy vázába téve a szobában adjon esztétikai élményt számunkra, akkor igen jó eséllyel több levélfelülettől szabadítjuk meg a rózsatövet, mint amennyit a szabóméh el tudna onnan vinni. Ne tekintsünk rá kártevőként!

Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.