Az integrált növényvédelem megvalósítása valamennyi növény, így a napraforgó esetében is alapvető. A növényvédelem a fajta/hibrid megválasztásával kezdődik.
A fajta/hibrid választásban történő segítségnyújtásra hivatott a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) Mezőgazdasági Genetikai Erőforrások Igazgatóság (MGEI) Szántóföldi Fajtakísérleti Osztálya oly módon, hogy a fajtaelismerés során növénykórtani vizsgálatokra alapozottan ad információt a fajta/hibrid betegség-ellenállóságára.
Az igazgatóság nagy hangsúlyt fektet a fajtaelismerés során a kórtani vizsgálatokra. Az ország több pontján található növényfajta-kísérleti állomásokon állít be kísérleteket, melynek során többek között a fajtajelöltek betegség-ellenállóságát vizsgálja.
A fajtakísérleti módszertan szerint szántóföldi körülmények között a napraforgó fehérpenészes szár- és tányérrothadás (Sclerotinia sclerotiorum) betegségét minden esetben vizsgálja a Nébih Szántóföldi Fajtakísérleti Osztálya. A többi betegséggel annak fellépése esetén foglalkozik.
A fehérpenészes szár- és tányérrothadás és az azt okozó Sclerotinia sclerotiorum nagy jelentőségű, tekintettel arra, hogy minden évben jelentkezik (hol kisebb, hol nagyobb mértékben), az egész ország területén megtalálható, és megfelelő infekciós nyomás esetén jelentős károkat okoz.
Az ARNOLDES CL HO nagyon jól alkalmazkodik az intenzív és félintenzív évjáratokhoz, így Magyarország napraforgótermelő térségeiben megbízható teljesítményt nyújt! Alacsonyabb hibridek közé tartozik. Szárstabilitása ennek köszönhetően is nagyon jó, növényvédelmi munkák könnyen elvégezhetők az állományban. A részletekért KATTINTSON a képre!
A Sclerotinia sclerotiorum gombaképletei jellemzően kétféleképpen fertőzhetik a gazdanövényt:
- egyrészt a talajból kiinduló micéliumos csírázás során a szártövet fertőzik (ennek eredményét láthattuk nagyrészt a kísérleti felvételezés során);
- másrészt ivaros úton apotéciumot fejlesztenek, aszkospórákat hoznak létre, melyek szárközép- és tányérinfekciót okoznak. Az ivaros úton történő szaporodáshoz szükséges a csapadék, valamint a fényszegény viszonyok megléte, mivel a kontakt fény elpusztítja az apotécium-kezdeményeket.
Környezeti igény tekintetében kedvező számára a hűvösebb, 20 ℃ körüli hőmérséklet, a csapadékos időjárás, a párás környezet. A párás környezet a túl sűrű vetés miatt is létrejöhet.
Agrotechnikai hibának minősül a túlzott nitrogénműtrágya-kijuttatás is, hiszen a hirtelen növekedés miatt a növény szövetei lazábbak lesznek, és ezáltal sokkal fogékonyabban reagál majd a kórokozókra.
(Hozzá kell tennünk, hogy a túlzott N-ellátás valamennyi kórokozónak „remek táptalajt”, könnyebb fertőzést biztosít). Fontos megemlíteni, hogy a csapadék jelenléte sokkal meghatározóbb, mint a hőmérséklet.
Tüneteit tekintve a szklerotíniás tő hervadt, barna színű, és minden esetben megjelennek rajta a fehéres színeződésű koncentrikus körök. A szártő-szklerotínia a talajban elfekvő szkleróciumok micéliumos csírázásának a következménye.
Ezzel szemben, amikor a szkleróciumok ivaros úton csíráznak, apotéciumot képeznek, majd az abból származó aszkospórák a meleg légáramlattal felfelé szállnak, és a leveleket fertőzve, a levélnyélen keresztül a szárba jutva megfertőzik azokat. Még később – mikor a fejek már bókolnak –, a tányért is ez utóbbi módon fertőzi a kórokozó.
Mindkét esetben – a szár megbontását követően – megtaláljuk a szár belsejében a fekete színű, tömött szkleróciumokat, melyek a szár bélszövetét gyakorlatilag „eltüntetik”. Ennek következtében a tápanyagfelvétel előbb csökken, majd megszűnik, ezáltal a növény idő előtt elszárad, termés nem, vagy csak csökkent mértékben képződik.
Czakó Zsófia, Kovács Blanka, Dr. Gergely László
Nébih, MGEI, Szántóföldi Fajtakísérleti Osztály, Budapest
A cikk teljes terjedelmében az Agrofórum újság 2022. novemberi számában olvasható.
