Napjainkban a víziközmű cégeknél kiemelt feladat a szennyvíziszap hasznosítási lehetőségeinek felkutatása. Ennek oka, hogy a szennyvíziszap és a szennyvíziszapot tartalmazó komposzt termékek, termésnövelő anyagok hasznossága, még mindig nem eléggé ismert és elismert a mezőgazdasági felhasználók körében. A másik ok, hogy a műtrágya árak jelentősen emelkedtek, és most itt a lehetőség, hogy annak részbeni vagy bizonyos esetekben teljes pótlására alkalmazzák a szennyvíziszapot. Sütő Vilmossal, a BÁCSVÍZ Zrt. nyugalmazott csatornaszolgáltatási főmérnökével a mezőgazdasági hasznosítás lehetőségeiről beszéltünk.
Mielőtt a felhasználás lehetséges módjairól beszélnénk, mondja el kérem, hogy miként keletkezik a szennyvíziszap.
A szennyvíztisztítás során a befolyó szennyvízből az előülepítőkben kiülepedő szervesanyag a nyersiszap. A biológiai tisztítás során az utóülepítőkben kiülepedő anyag az eleveniszap. Ez nagyrészt élő anyag, baktériumpehely, amely kvázi megeszi a szervesanyagot, amelynek következtében egyre több és több lesz belőle. A szükségesnél nagyobb mennyiséget elvesszük a rendszerből, ezért is nevezzük ezt fölösiszapnak, és a nyersiszappal együtt tovább kezeljük valamilyen iszapkezelési módszerrel. A szennyvíziszap nyersiszap esetében 70-80 százalék, az eleveniszap esetében 85-90 százalék a szervesanyag, amely kolloid méretű, hiszen a baktériumok „testében” található. Ez az anyag kiváló a homok, csernozjom és barna erdőtalaj humusztartalmának kialakításában és megőrzésében is. A szennyvíziszapban lévő szén a legfontosabb tápanyaga a talaj termékenységét fenntartó mikroszervezeteknek. Mivel az eleven iszap egészen a fölösiszapként történő kivételig „élő anyag”, ezért az élő szervezetekre jellemző tápanyagok, makro,- mezo- és mikroelemek, illetve nyomelemek találhatóak bennük.
Meghatározó-e az, hogy az ország melyik területén keletkezik? Van-e olyan régió, ahol a területi adottságok miatt előfordulhatnak nehézfémek a szennyvíziszapban?
Nem meghatározó. A szennyvíztisztítás a szennyvízkibocsátásnál kezdődik, amely folyamatot a víziközmű szolgáltató az elejétől a végéig, tehát a tisztított szennyvíz kibocsátásáig felügyel. A jelenlegi szabályokat betartva/betartatva nem kerülhet mérgező anyag a szennyvízbe. A kötelező iszapvizsgálatoknál a „szennyező nehézfémek” górcső alá kerülnek. Ilyenek például a Mo, Cu, Cr, Mn, Zn.
Éves szinten mekkora mennyiségű szennyvíziszap keletkezik hazánkban?
Megközelítőleg 250 ezer tonna szárazanyag-tartalmú iszap.
Amennyiben a mezőgazdaságban nem hasznosítják, mi történik vele?
Régebben a szeméttelepekre rakták le, de 50 évvel ezelőtt még Angliában is a nagy részét a tengerbe szórták. A környezetvédelem hatalmasat fejlődött az elmúlt 40 évben ezen a téren is, és egyre kiemeltebb jelentőséggel bír. A nagyobb gazdasági potenciállal rendelkező országokban (pl.: Németország) a nagy részét elégetik, de Portugáliában, Görögországban jelentős a mezőgazdasági felhasználás. Magyarországon kis arányú mezőgazdasági hasznosítása mellett szeméttelepek rekultivációjára, kültéri bányák által ejtett tájsebek feltöltésére használták/használják.
Egyre inkább előtérbe kerül – a szabályokat betartva – a követlen mezőgazdasági és a komposztálás utáni mezőgazdasági hasznosítás. Az 50/2001-es Kormányrendelet rendelkezik a hasznosításának a jelenlegi lehetőségeiről, annak korlátairól.
És akkor elérkeztünk a korlátokhoz…
A szennyvíziszapok mezőgazdasági területeken történő hasznosítását szabályozó jelenlegi rendelet (50/2001. kormányrendelet) szerint csak olyan növény esetében használható, ahol a termés nem érintkezik az iszappal. Erdőtelepítés előtt jelenleg még nem lehet alkalmazni, de ipari faültetvényeknél már igen. Ezentúl a magas, élő szervezetekre jellemző nitrogéntartalma miatt évente csak 2,4 – 3,7 t/ha szárazanyagban kifejezett szennyvíziszap hasznosítható hektáronként. A nitrátérzékeny területeken nem helyezhető ki szennyvíziszap, egyéb területeken maximum 170 kg N-hatóanyag tartalmú iszap helyezhető ki egy hektárra.
Hogyan vélekedik erről?
A nitrátérzékenység nagyrészt a mezőgazdaságban korábban ellenőrizetlen, a profit érdekében, a kelleténél lényegesen nagyobb mennyiségű műtrágyahasználatból alakult ki. A jelenben már a műtrágyahasználat is szigorúan ellenőrzött, így a nitrátérzékeny területek nagysága reményem szerint csökkeni fog.
A növények szempontjából a korlát érthető, hiszen nem ismerünk olyan növényt, amelynek az igénye nagyobb lenne, viszont a fizikai talajjavításhoz és a talajpusztulás megállításához inkább a szerves kolloidokra, így például szennyvíziszapra van szükség. Ami azonban az engedélyekben meghatározott 1 mm kihelyezési vastagságot illeti, ez nem életszerű. Azt gondoljuk, hogy a megfelelő vastagság, amely már a humuszmegőrzést is támogatja, ennek a minimum négyszerese kellene, hogy legyen. Véleményünk szerint, a szervestrágya-szórási gyakorlatnak megfelelően, 3-4 évente célszerű ugyanarra a területre nagyobb mennyiséget kijuttatni.
A nehézfémekről beszéltünk már, de a szennyvíziszap felhasználása elleni érvek között szerepel annak fertőzőképessége is. Mi a véleménye erről?
Nem lehet a szennyvíziszapra azt mondani, hogy nincs fertőző képessége. Az emberi szervezetben (az emésztő rendszerben) több kilogramm baktérium található, amelyek a magunkhoz vett táplálékot („élelmiszereket”) felhasználva szolgálják az egészségünket. Szénhidrátok, fehérje és zsírok bontásához az enzimtermelő szerveknek, szervezeteknek szabadítják fel az összetett tápanyagokból az energiát, az ásványi anyagokat. A bifido- és lacto baktériumoknak a vitamintermelés a szerepük. Az Escherichia coli baktérium K vitamint (véralvadást gátló anyag) termel és az emberi szervezet egyik legfontosabb baktériuma, immunrendszerünk alappillére. A szervezetünkből bélsárral kiürülve van fertőzőképessége, de a termőföldbe bedolgozás után ez a baktérium is csak egy táplálék lesz. A bélféreg pete, és a streptococcus az élet vele járója, a Salmonella pedig a nyár slágere. Termőföldön az alapvető higiéniai szabályok betartása mellett a tápláléklánc következő szintjébe nem kerülnek be. Az iszaphasznosítási rendeletben előírtakat betartva tehát nincsen kockázat.
A lehetséges gyógyszermaradványok kérdése szintén gyakran felmerül…
A szennyvíziszapban a gyógyszermaradványok mértéke a nanogrammos tartományban van, ami azt jelenti, hogy például 5 köbméter szennyvíziszapban összesen 0,740 gramm Ibuprofen, 4000 köbméter tisztított szennyvízben (amiből az 5 köbméter iszap keletkezik) összesen 92,3 gramm Ibuprofen található. Tehát az iszapban két nagyságrenddel kisebb mennyiség van, mint a tisztított szennyvízben.
Fontosnak tartom kiemelni, hogy mindent összevetve a szennyvíziszap felhasználása előnyösebb, mint a műtrágyáé, hatásuk között lényeges különbség van.
Ismertetné ezeket a különbségeket?
A teljesség igénye nélkül a következőket emelném ki. Ahogy azt korábban már említettem, az iszap a humuszmegőrzésben, az erózió- és defláció elleni védelemben segíthet, a talaj fizikai-, kémiai-, és biológiai javítására alkalmas, de nem minden talajtípusnál. A szennyvíziszap esetében a fehérjében és aminosavban kötött a nitrogén, illetve a foszfor nagy részét is a baktériumon belül találjuk. Mivel a nyersiszapban is ’kicsapva’ van jelen, ezért nem tud gyorsan bomlani, szennyező forrássá válni. Az iszap összeragasztja a talajszemcséket, kitölti a nagyobb pórusteret, és a szántóföldön lévő táplálékláncban tápanyagként funkcionál. A tápláléklánc résztvevői a szén felhasználásával a biogén elemeket beépítik, és ennek eredményeképpen szén-dioxid keletkezik. A talajlevegő szén-dioxid-koncentráció emelkedésével a szervesanyag-bontás lassul, vagyis a humusz nem fogy olyan gyorsan. Ezekből következik az, hogy az iszap szemcsemérete révén fizikai talajjavító-anyag elsősorban szénforrás, másodsorban tápanyag.
A műtrágyák a nagyobb terméshozam érdekében a növény tápelem-igényeit tudják fedezni, de a nitrogén műtrágyák hasznosulása csekély. Ha kevés a talaj szervesanyag-tartalma, akkor a műtrágyáknak csak kis hányada hasznosul, akár 70 százalékos veszteség is lehet, amely egy része a talajvízbe oldódik be. De nemcsak a talajvíz szennyező forrása, hanem a levegőé is. A nitrogén műtrágyával biztosítani lehet a növény fejlődéséhez szükséges igényt. Ha ezt a nitrogén közvetlen hatásának nevezzük, akkor a közvetett hatása az, hogy a biológiailag (légkörből) fixált nitrogén helyett a kiszórt műtrágya „felpörgeti” a talajéletet, ami a szén (humusz) ellélegzésével is jár. A talajból kikerülő szén-dioxid szerencsés esetben a sűrű növényállomány alatt marad, így a magasabb koncentráció is a fotoszintetizáló növény „táplálását” szolgálja. Mint az köztudott, a nitrogén műtrágyázásnak tudható be a környezeti háttérérték emelkedése, a talajvizek magas ammónium-ion és/vagy nitrát tartalma. Emiatt a szennyvíziszap hasznosítása jogszabályilag, hatóságilag gátolt, pedig az iszappal, ami a környezetszennyezés szempontjából stabilabb az állati hígtrágyánál, javítani lehetne a helyzeten…
A talajoknak elsősorban szénre van szüksége, a mikroelemek és nyomelemek, nem beszélve az ásványi anyagokról jellemzően rendelkezésre állnak a szántók művelt rétegében. A probléma csak az, hogy a szervesanyag hiánya miatt halott a talaj, így az nem szolgáltatja a növényeknek szükséges mikro- és nyomelemeket. A növények táplálkozási zavarral küszködnek és növényi károsítók támadják meg őket. A növénybetegségek valamilyen esszenciális elem gátolt felvétele miatt alakulnak ki, és ennek következtében szükséges növényvédő szereket alkalmazni.