Hangja jellegzetes, színezete összetéveszthetetlen, viszonylag gyakori, és zöldes tollazatával, piros "sapkájával" egyértelműen a legszebb magyarországi fajok közé tartozik. Gyakran láthatjuk a talajon keresgélni, de a harkályfélékre jellemző módon a fák törzsén is előszeretettel kutat élelem után. Fasorokkal, ligetszerű, erdős foltokkal tarkított agrártájakon gyakori, de a városi parkokban is szívesen fészkel. 2022-ben az év madara a zöld küllő.
Gyerekkorom óta a kedvenc madaraim közé tartozik a zöld küllő. Jellegzetes, „klü-klü-klü-klü-klü” hangját akár már február végén hallani lehet, jelezve, hogy lassacskán hátunk mögött hagyjuk a telet, és közeleg a kikelet, a tavasz. Március közepétől az egyre gyakoribb és hangosabb lármázása mellett mind többször láthatók az egymással veszekedő példányok is.
Gyakori harkályféle
A zöld küllő gyakori harkályfélénk, szinte egész Európában előfordul, hazánkban is találkozhatunk a fajjal sík- és hegyvidékeken egyaránt. Leggyakrabban a ligetes erdőkben, ártereken, fasorok közelében látni, de jól urbanizálódott, így nem ritka a városokban sem. Parkokban, temetőkben nagy számban fészkel, ha talál magának idős fát, ahova odúját készítheti. Ezen tevékenysége egyébként a biodiverzitás szempontjából kiemelten fontos, hiszen a harkályfélék odúiba mérettől függően számos más madár-, de akár emlősfaj is menedéket, valamint szaporodóhelyet talál. Gondolhatunk például a sárganyakú erdei egérre vagy a pelékre.
A zöld küllő fő tápláléka a hangya, ezért is látható gyakran a talaj felszínén kutakodva, de más harkályfélékre jellemzően a zöld küllő is fogyaszt fák kérge alatt megbúvó lárvákat, bábokat. Télen gyümölcsöt és magokat is eszik, ezért előszeretettel keresi fel a madáretetőket. Ha az elég nagy a számára, akár percekre is „beköltözik” a napraforgó-magok közé a széncinegék, zöldikék és egyéb madarak nagy bosszúságára.
Harkályfák
A harkályfélék állományának megőrzéséhez, populációjuk esetleges növeléséhez (például a fekete harkály esetében) a legfontosabb tényező az úgynevezett harkályfák, vagyis a lábon álló vagy már kidőlt holtfák megőrzése egy adott területen. Ha a mezőgazdasági táblák szomszédságában álló fasorokból, foltokból nem távolítjuk el a kiszáradt, pudvás fatörzseket, a különböző harkályfajok, többek között a zöld küllő is előszeretettel látogatja majd a területet.
Az év madarának egyik rokona, a fekete harkály, az erdős területek fontos biodiverzitás-indikátora. A faj kiemelt figyelmet kapott a NATURA 2000 programban, állománya a természetközeli erdőgazdálkodás elterjedésének köszönhetően az elmúlt időszakban növekedett.
Így írtak róla majdnem 150 éve
Ha pedig erdőgazdálkodás: az Erdészeti Lapok 1876. évi, 6. számában találtam egy cikket „Erdeink harkály-féle lakói és azok erdészeti jelentősége” címmel, amiben a zöld küllőről, pontosabban az akkor csak zöld harkályként emlegetett madárról is írt Kriesch János műegyetemi tanár.
„A zöld és szürke harkálynak főtápláléka a hangyák, de ezeket a fekete harkály is szereti. A hangyákat pedig becsüljük azért, mert sok oly hernyócskát pusztítanak el, melyek részint bebábozás végett a földre kerülnek, részint pedig magoktól a hangyáktól az ágakon ragadtatnak meg. A hangyabolyoknak a zöld harkály által való szétrombolását tehát érdemnek tekinteni éppen nem lehet”.
A jól érzékelhetően korabeli felfogásban (Herman Ottó „A madarak hasznáról és káráról” című korszakos könyve például 1901-ben jelent meg) készült írás szerint egyébként a harkályfélék „igen nyughatatlan, mozgékony madarak, melyek éles hangjuk és dobolásuk által az erdőt elevenítik”.
A zöld harkály és a szürke harkály (mai nevén hamvas küllő) példányai egyébként eszerint is
„inkább az erdőszéleken, egyes fákon, mintsem a sürü erdőben tartózkodnak, gyakran a földre is ülnek. Minkettőnek testök főszinezete zöld. A zöld harkálynál a fejtető- és a nyakszirttollak hamvaskékek piros csúcsokkal, a hímnek vörös, a nőstényeknek pedig fekete pofasávja van. … Mindkettő állandó madár melyek nyáron a tölgy- és a bükkfaerdőkben, télen pedig a kertekben, az emberi lakásokhoz közel tartózkodnak”.
Mezővédő erdősávok, fasorok
Az elmúlt években tapasztalhatjuk, hogy erős a kormányzati törekvés a mezővédő erdősávok, fasorok területének országos szintű emelkedésére, amihez a következő KAP-ciklusban talán komoly pályázati források is társulhatnak. Ezek a területek idővel kedvezőek lesznek a harkályfélék, így a zöld küllők számára is, ami pozitív hatással lehet az agrártájak egyelőre inkább csak pusztuló biodiverzitására.
