Egy kutatás szerint a paradicsom gyökerében lévő „vízálló” anyag védi a növényt aszály idején.
A növényeknek szükségszerűen alkalmazkodniuk kell a környezetükben bekövetkező változásokhoz, és ennek a folyamatnak legalább olyan gyorsan kell történnie, mint ahogy az éghajlat és az életfeltételeik változnak.
Aszály idején a gyökerek egyfajta biopolimert, úgynevezett szuberint állítanak elő.
A szuberin ismert anyag, a magasabb rendű növények epidermiszének egyik alkotója, erősen víztaszító tulajdonságú, és fő feladata, hogy lassítsa a víz és az abban oldott anyagok mozgását.
A gyökérben megakadályozza, hogy káros anyagok szívódjanak fel a növény felsőbb részeibe, illetve segít kontrollálni, mennyi víz jusson a levelekbe. A szuberin nélkül némi túlzással úgy jutna keresztül a víz a növényen, mint a nyitva hagyott slagon.
Kertészeti kultúrák termesztéséhez keres gépeket? Kattintson a képre!
A szuberint sok növény gyökerében az endodermális sejtek termelik, amelyek az erek falát borítják. Más esetekben viszont, és ilyen a paradicsom is, exodermális sejtekben keletkezik, amelyek közvetlenül a gyökér bőrszövete alatt helyezkednek el.
Az exodermális szuberin szerepét sokáig nem ismerték, de a Kaliforniai Egyetem kutatói a Nature Plans című szaklapban nemrég publikált cikkükben bizonyították, hogy az exodermális szuberin ugyanazt a célt szolgálja, mint az endodermális, és a paradicsom enélkül kevésbé tudna megbirkózni az aszály okozta stresszhatással. Ez a felismerés segíthet a jövőben a szárazságot jobban elviselő növények nemesítésében.
A kutatók most arra a kérdésre keresik a választ, hogy a génállományban hol kódolódik ez a genetikai tulajdonság, és ha ez megjelenik a növényekben, az vajon ellenállóbbá teszi-e.
(Fotó: Katharina N./Pixabay)
