Aki válaszol:
Csorba Virág kertészmérnök, növényorvos

Kedves Kérdező!

A nyugalmi állapot az élőlények sajátossága, amely a faj fennmaradását segíti kedvezőtlen körülmények között is. Az ízeltlábúak esetében általában kétféle nyugalmi állapotot különböztethetünk meg, az egyik a merevség (kvieszcencia), amit a környezeti tényezők gyors, az állatok számára kedvezőtlen változása idézi elő. A másik pedig a nyugvás (diapauza), mely olyan nyugalmi állapot, amely akkor is bekövetkezik, ha a környezeti feltételek optimálisak lennének további fejlődéshez.

Valódi diapauzának nevezzük azt, amikor a faj valamennyi egyedén bekövetkezik és örökletesen meghatározott. Ez az évente egy nemzedéket létrehozó fajoknál fordul elő (pl. máktokormányos). Feltételes diapauzának nevezzük azt, amikor egy faj első egy-két nemzedéke a tenyészidőszak alatt nyugalmi állapot nélkül fejlődik ki, majd megjelenik egy olyan nemzedék, amely egy része nyugalmi állapotba vonul. Ezt az állapotot legtöbbször a fotoperiódus pl. a nappalok rövidülés váltja ki, melyet a diapauzáló fejlődési alakot megelőző fejlődési alakja észlel. Ilyen nyugalmi állapot jellemző az almamolyra és a lombosfa-fehérmolyra is.

Vannak olyan rovarfajok, melyek a házak rejtett zugait keresik fel telelésük helyéül, ilyenek a mindenki számára kéretlen vendégek a harlekin katicák, vagy a nagymértékben elszaporodott különböző fajú poloskák. A fás részeken telel a gyümölcsmolyok egy része, pl. az almamoly és a barackmoly lárvája, valamint a szőlőmoly bábja is. A kártevők egy része a talaj védelmét választja a hideg ellen. A cseresznyelégy és a dióburok fúrólégy bábjai a talaj felső rétegében vészeli át a téli hónapokat, de a májusi cserebogár lárvája a pajor a mélyebb rétegekbe ássa be magát, miközben a talaj hőmérséklete hűlni kezd.

A burgonyabogár a tél beálltával sekélyen, 10-15 cm mélyen, kifejlett bogár állapotban telel át. A levéltetvek közül a levélpirosító almalevéltetű tojásait a kéregrepedésekben, míg az őszibarack levéltetű és a zöld alma levéltetű pedig a rügyek tövéhez helyezi. A szőlő levélatka kifejlett egyedei is a fás részeken, esetleg rügypikkelyek alatt keresnek menedéket, míg a bodza levélatka a rügyek védelmében telel. A polifág takácsatka nőstény egyedei a fák kéregrepedéseiben és növényi maradványokon is fennmaradhatnak.

A telelő kártevők közül a fás részeken fennmaradó pl. levéltetvek és atkák ellen tudunk védekezni, főként a tavaszi olajos lemosó kezelésekkel, melyekkel ezen alakok hatékonyan gyéríthetőek.