Jó vagy káros, ha ősszel újra kihajt a diófa?
Diófám leveleinek nagy része lehullott, a korona felkopaszodott. Nagy örömömre viszont új hajtások nőnek a fán, kezd bezöldülni. Ilyet még nem tapasztaltam. Jó ez vagy káros?
Aki válaszol:
Dr. Némethy Zsuzsanna, ny. egyetemi adjunktus
Kedves Kérdező!
Az idei tavasz és nyár időjárása merőben eltért a szokásostól. Tavaly extrém szárazság és hőség volt szeptemberig, idén pedig késői, fagyos, hűvös tavaszt szokatlanul esős nyár követett. A rendszeres esős, felhős időszakok kedveztek a levélfoltbetegségeknek, és szinte minden gyümölcsfajnál súlyos levélfoltbetegségek terjedtek el. Bár a foltok ránézésre hasonlóak, fafajonként más-más gomba okozta a foltosságot. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy mindez a szüret után következett be.
Cseresznye-, meggy-, kajszibarack-, őszibarack-, dió-, eperfa, valamint körte- és birsalmafa stb. levelein kisméretű, barna foltok fejlődtek ki, a foltok között a levelek elsárgultak, hamar és tömegével lehullottak. Kerttulajdonosok panaszkodtak, hogy bokáig járnak az avarban, mintha október lenne. Mindez a meleg nyári időszakban történt, a fák anyagcseréje nem állt le, a fák éltek. Ilyen esetben a rügyek kihajtanak, új, fiatal hajtásokat nevelnek az erősen felkopaszodott fák. Nemcsak a diófák viselkednek így, hanem mindegyik hasonló levélvesztett állapotba került más fafaj is.
Sok levélkárosodott fa másodvirágzásba kezdett, gyümölcsfák és sorfák egyaránt. Ez a jelenség sem egyedi, közismertek az utcai sorfaként nevelt vadgesztenyefáknál a nyár végi rendellenes virágzások. Aki nyitott szemmel jár, és alaposabban megnézi ezeket a fákat, megállapíthatja, hogy a tavaszi levélzetükből már nem sok maradt a fákon, és azok is vörös foltosak, kártevőktől, betegségektől fertőzöttek, a megmaradt levélfelületeken alig található élő, zöld terület. A nyár végi „másodvirágzás” is lombvesztés következménye, rendellenes élettani állapot.
A lombjukat vesztett fák növekedése, anyagcseréje nem áll le, hiszen még kellemes meleg van, továbbra is felszívják a vizet, vele együtt a tápanyagot. Emiatt a következő évi rügyek aktív állapotba kerülnek, megduzzadnak, kihajtanak. Ősz végéig a fiatal hajtások szövetei nem lesznek képesek kellően megfásodni, hogy a téli fagyokat károsodás nélkül átvészeljék. Elfagyásuk valószínű. Emiatt a nyár végi új hajtások felesleges energiát vonnak el a fától, gyengítik azt. Káros a fákra, de befolyásolni érdemben nem tudjuk. A teljes lombhullásig, a fagyok beköszöntéséig nem javasolt a fák öntözése, sem trágyázása, mivel ezek a beavatkozások a faszövetekben a tartalék tápanyagok lerakódását lassítják, ami a fagyállóság feltétele.
