Aki válaszol:
Dr. Csorba Virág kertészmérnök, növényorvos

Kedves Kérdező!

A csíkolt lándzsarózsa (Aechmea fasciata) Brazília déli vidékeiről származik, ahol trópusi és szubtrópusi körülmények között él, mint epifita, fán lakó növényfaj. Virágzó állapotban kb. 50 cm magasságra nő meg, melyen merev, 30-40 cm hosszú és 4-5 cm széles bőrnemű levelek képződnek. Ezek széle tüskés, felszínük pikkelyszőrös, ettől lesz színezetük ezüstszürke. Széles tölcsért képeznek, amelyből tobozszerű virágzata emelkedik ki. Fellevelei szélesek, fogazottak és rózsaszínűek, virágaik pedig világoskékek. Magyarországon az egyik legnagyobb mennyiségben termesztett broméliafajnak számít. 

A broméliafélék családjába tartozó fajok többségénél az elvirágzás után az adott tő általában elpusztul, ezelőtt még azonban jellemzően több vagy kevesebb sarjat fejleszt. Az utódnövények az anyanövény pusztulása után szétültethetők, és egyesével virágzásukig továbbnevelhetők. Természetes körülmények között kb. 3-5 éves korukban kezdenek el virágozni a broméliák, többségük a nyári hónapokban. A nagyüzemi termesztésben virágoztatásuk kémiai készítményekkel történik, de ebben az esetben is csak kifejlett töveket lehet ezzel a módszerrel kezelni, hiszen a fiatal példányok nem fognak teljes értékű virágokat képezni még kezelés hatására sem.

A broméliák nem kedvelik a közvetlen napfényt, inkább árnyékos helyen tartsuk, főként fiatalabb egyedeiket. Trópusi faj lévén a csíkolt lándzsarózsa egyenletesen meleget, 20 fok körüli hőmérsékletet kíván. Víz- és páraigényes növényfaj. Gyökérzete lombozatához képest meglehetősen gyérnek mondható, ezért vízfelvételében a leveleken található pikkelyszőrök is segítségül vannak. Gyakori és rendszeres párásítást igényel, valamint a ciszternás fajoknak szükségük van arra is, hogy a levelek által képzett ciszternájukban mindig álljon a víz. Az öntözést lehetőség szerint a levegő hőmérsékletével megegyező, valamint ne túl kemény vízzel végezzük. Talaja legyen laza szerkezetű, jó vízáteresztő képességű, levegős és savanyú. A tápanyagok utánpótlását virágzás idején mindenképp, de tavasztól őszig is érdemes rendszeresen, legalább kéthetente elvégezni.