Milyen pajzstetvek károsíthatnak a gyümölcsfákon? Hogyan védekezzünk ellenük?
Aki válaszol:
Dr. Csorba Virág kertészmérnök, növényorvos
Kedves Kérdező!
Nemcsak a gyümölcstermő növényeken, hanem a díszfákon és bokrokon egyaránt gyakori és nemkívánatos vendégnek számítanak a pajzstetvek. Jelenlétüket a növények átvizsgálása során, kis pajzsaikról is felismerhetjük, később a már kialakult kártétel, a mézharmat és az azon megjelenő korompenész árulkodik károsításukról, mely meglehetősen feltűnő. Sokféle pajzstetű károsíthat gyümölcsfáinkon, közülük a legtöbb polifág, vagyis sok tápnövényű faj, de vannak olyanok is, melyek csak egy-egy gyümölcsfaj szívogatását részesítik előnyben.
Az almafákon pl. a kaliforniai pajzstetű a legelterjedtebb, de a közönséges kagylós pajzstetvek, valamint a piros körte pajzstetű is jelen lehetnek, akárcsak a körtefákon. Az őszibarack fáit a közönséges teknős pajzstetű, a szilva pajzstetű, a kagylós pajzstetvek, az eper pajzstetű, de a kaliforniai pajzstetű egyaránt szívogathatja. A kajszi nem kimondottan egy pajzstetvek által kedvelt fa, jelenlétükre csak akkor számíthatunk, ha alanya szilva, a kártétel pedig csak az oltás helyéig terjed. A cseresznye- és meggyfákat, valamint a szilvafákat, a szilva pajzstetű, közönséges teknős pajzstetű és a kaliforniai pajzstetű kedveli.
A védekezés alapját a megelőzés képezi, vagyis az, hogy olyan szaporítóanyagot vásároljunk, mely mentes a pajzstetvektől. A fák ápolása során a fatisztogatási munkálatok elvégzésével is több egyedük elpusztítható. A kémiai védekezésekkor a leghatékonyabban a lemosó kezelésekkel tudunk védekezni. Az olajos készítmények pajzsukra jutva ugyanis azok fulladását okozza, mely az áttelelt populáció számát jelentősen csökkenti.
A kaliforniai pajzstetű ellen a szellős korona kialakításával, helyes metszéssel is védekezhetünk, hiszen ezzel számára nem ideális mikroklímát hozunk létre. A kémiai védekezést a mozgó lárvák ellen szükséges időzíteni, nemzedékeik számától függően tavasszal vagy nyáron egyaránt (acetamiprid). Később, a lárvakelés után a kártevők viaszpajzsot képeznek, amik megfelelő védelmet nyújtanak számukra a különböző rovarölő szerekkel szemben. Egyes fajok esetében a hímek rajzása szexferomoncsapdák segítségével nyomon követhető, mellyel a kémiai védekezés is jobban időzíthető.
