Aki válaszol:
Csorba Virág kertészmérnök, növényorvos

A szilvafákon elsősorban a közönséges teknős pajzstetű (Parthenolecanium corni), a szilva pajzstetű (Sphaerolecanium prunasti) és a kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciosus) jelenléte okozhat gondot. A kaliforniai pajzstetű élő és elpusztult egyedeinek pajzsai teljesen beboríthatják a fák kérgét. A szívogatás hatására a fák növekedésükben visszamaradnak és csökken a termésképződés is. Először az egyes ágak majd a fa teljes pusztulása is bekövetkezhet.

A gyümölcsökön, leveleken és a kérgen károsításuk hatására piros foltok képződnek. A teknős pajzstetű esetén a nőstények és a hímek a vékonyabb ágakat lepik el, a lárvák pedig a leveleken szívogatnak. A szilva pajzstetű nőstényei és lárvái csak a fás részeken szívogatnak. E két faj táplálkozásával bőséges mézharmatot ürít, mellyel szennyezik a növényzetet. A mézharmaton megtelepedő korompenésszel pedig tovább gyengül a növények fotoszintézise. A kártétel hatására a hajtásnövekedés és a termésmennyiség is csökken. A pajzstetvek lárva alakban telelnek a fák kérgén, míg a kaliforniai két, addig a szilva- és a teknős pajzstetűnek évente egy nemzedéke fejlődik.

Védekezés:  a legfontosabb védekezés a pajzstetvek ellen a kártevőmentes szaporítóanyag vásárlása. A faápolási munkák során tisztító eszközökkel a lárvák egy része sikeresen elpusztítható. A rügypattanáskor végzett lemosó permetezés az áttelelt lárvapopulációt ritkítja (olajos tartamú készítmények). Biztos védelmet a pajzstetvek esetében is a kémiai védekezési módszer biztosít (pl. acetamiprid, tiametoxam). A kaliforniai pajzstetű esetében a mozgó lárva állapot sebezhető könnyedén, ezért ebben a stádiumban szükséges rovarölő szerekkel védekezni. A helyes metszéssel, szellős korona kialakításával a kaliforniai pajzstetű számára nem ideális mikroklíma hátráltatja megtelepedésüket. A teknős- és a szilvapajzstetű lárvái ellen tavasszal a vedlés idején, ill. nyáron célszerű a kémiai védekezést elvégezni.