Aki válaszol:
Dr. Némethy Zsuzsanna, ny. egyetemi adjunktus

Kedves Kérdező!

A fekete és erdei fenyőkön, valamint a törpe (mungó) fenyőkön gyakran előfordulnak a farontó darazsak lárvái. A felsorolt fenyőfajok a Pinus nemzetségbe tartoznak, 2 db hosszú tűlevéllel rendelkeznek, házikertekben, parkokban, közterületeken, valamint erdészetekben találkozhatunk kiültetett egyedeikkel. Tavasszal okoznak ezeken elrettentő tarrágást a fenyőrontó darázs (Neodiprion sertifer) lárvái. Kutatók szerint a klímaváltozás következtében terjednek, és válik egyre súlyosabbá invazívnak tekintett károsításuk.

A fenyőrontó darázs tojásalakban telel, a nőstény darázs tojásait a fenyőlevelekbe helyezi. Általában április végén kelnek ki a károsító lárvák, idén a természet több héttel is a szokottnál előbbre jár, az idei évben korábban számíthatunk károsításukra. A darázs álhernyóinak feje feketés, testük szürkés-zöld színű, oldalukon csíkkal. Csoportosan élnek, sajátos mozgásukról biztosan felismerhetők: fejüket gyors mozdulatokkal hátra hajtják, majd ugyanolyan gyorsan felveszik eredeti egyenes testtartásukat.

Jellemző, hogy nem a hajtásvégi, nem a legfiatalabb leveleket, hanem az előző évben kifejlődött leveleket rágják meg. Kezdetben a kikelő, fiatal lárvák a bőrszövetet, a levelek felszínét rágják le, ezt a típusú rágást nevezik „hámozgatásnak”, később a tűleveleket teljes egészben elfogyasztják, az ágon a levél csonkja marad csupán vissza. Gyorsan növekednek, és mivel csoportosan élnek, nagy egyedszámuk esetén súlyos kárt, úgynevezett tarrágást idézhetnek elő. Néhány nap alatt egyes ágakat képesek megfosztani leveleiktől. Több kárt szenvedett kerttulajdonos szerint a lárvák tömegének rágása hallható is. A darázslárvák bábozódása után nyár végén bújnak elő a kifejlett darazsak, melyek mérete 6-10 mm és 2 pár hártyás szárnnyal rendelkeznek.

A lárvák kártétele áprilistól nyár elejéig szokott tartani, jellemző, hogy foltokban jelennek meg hernyócsoportok a fákon. Ezt a tulajdonságukat a védekezésnél érdemes figyelembe venni. Lombrágásuk következtében legyengülnek a fák, a rágás okozta lombhiányt – enyhe fertőzés esetén – a fenyők nyár végére általában pótolni tudják.

Védekezés lehetősége: Ahol egyszer már a fenyőrontó darázs előfordult, a következő években számítani lehet újbóli megjelenésére. Mivel a fákon foltokban jelenik meg, a védekezésnél elég csak ezekre a fertőzött helyekre koncentrálni. Házikertekben, és a lárvák kezdeti fejlődésük idején, hatékony szokott lenni a fák ágainak finom ütögetése. A hirtelen, impulzusszerűen megmozdított ágakról az álhernyók levetik magukat a fa alá. Ezt a tulajdonságukat érdemes kihasználni.

A művelet előtt a fakorona alatti talajt takarjuk le fóliával, amiről a lehullott álhernyók könnyen összegyűjthetők, majd megsemmisíthetők. Egyedi fáknál tapasztalat szerint ez a megoldás eredményes védekezési módszer. Kis foltokban észlelt lárvacsoportot a fertőzött ág levágásával is hatástalanítani lehet. Erős vízsugárral is leverhetők a fenyőrontó darázs álhernyói a fenyőkről, ez esetben is biztosítani kell azok felfogását a talajfelszín takarásával. 

Rovarölő szerekkel végzett lombpermetezéssel a következő készítmények használhatók ellenük: a Bacillus thuringiensis hatóanyagúak (pl. Dipel), valamint a cipermetrin (pl. Cyperkill), a deltametrin (pl. Belem), a lambda-cihalotrin (pl. Lamdex extra), ezek valamennyien kontakt hatásúak. A rovarölő szerek hatóanyaga után zárójelben tüntettem fel a készítmény nevét.

Az azadirachtin hatóanyagú (pl. Neemazal) és az acetamiprid (pl. Mospilan) hatóanyagú rovarölő szerek is ajánlhatók. Minél fiatalabb állapotában permetezi az álhernyókat, annál biztosabb a szerek ölő hatása, nem érdemes halogatni a kezelést. Feltétlenül tapadásfokozó anyagot is kell adni a permetléhez, anélkül a permetlécseppek lefolynak a levelekről, nem képesek megtapadni felületükön.