Az átoltásnak, ami a termő növényeket illeti ekkor van ideje. Akár citrusfélékre gondolunk, akár kerti gyümölcsfajtákra, az átoltáshoz bár kézügyesség és gyakorlat kell, ha megtanuljuk, nagyon jól tudunk profitálni belőle.
Mit is jelent az átoltás?
Az átoltás egy olyan kertészeti művelet, amely segítségével az azonos fajtájú, de nem azonos minőségű, nem azonos termést vagy gyümölcsöt hozó fák teljesítményét feljavítjuk, vagyis megújítjuk őket. Az átoltással a nehezebben termő fajokra un. nemest, nemes szemet oltunk, amivel bő és jó minőségű termést remélhetünk. Az átoltásnak két fő típusa van. Az egyik, amikor az oltandó alanyt teljes egészében átoltjuk a nemessel, másik esetben csak részlegesen oltjuk át a fánkat, az alanyt.
Egy fára többféle nemes is oltható?
Miért is ne! Igen régi történet, még az én nyerekkoromba nyúlik vissza. A Nagypapám nagy kertrajongó volt – ezért is lettem kertészmérnök, és ha látott egy különleges almafajtát vagy körtefajtát, akkor a már meglévő fájára ráoltotta, de csak 1-1 ághoz. Így a mi kertünkben van olyan almafa, melyen akár 10 eltérő almafajta van a rétesalmától kezdve a borízűig. Ennek az volt a nagy előnye, hogy háztáji léptékben folyamatosan volt olyan alma, ami beért, szedhető volt.
Nemes, alany és az átoltás folyamata
Egy fa növekedési erélyét alapvetően az alany fogja meghatározni. Erre oltjuk rá a nemest, ami adja az értékes gyümölcsöt majd az alanyon.
A nemestnek és az alanynak célszerűen illeszkednie kell egymáshoz, legalább növekedési erélyben, mert az a későbbi fa életét fogja meghatározni.
Ha olvasunk sok szakmai anyagot pl. az almafajtákról, akkor ott is gyakori a fogalom, hogy „M9-es alanyra oltott xy fajta”. Az alany megválasztása azért felelősségteljes feladat, mert az alanyt viszont a talajadottságokhoz választjuk mindig. Ha a talajunk tápanyagban gazdag, netán még víz is bőven van, akkor az erőteljes növekedési erélyű alany hatalmas fákat fog eredményezni átoltás után is.
Az oltáshoz életerős oltógallyakra van szükség, melyekből oltócsapokat vágunk. Az átoltás ideális időszaka az lesz, amikor megindul a nedvkeringés a növényekben. Az oltandó fa törzsén vágunk egy kis „zsebet” és beleillesztjük az oltócsapot, majd lekötözzük, hogy ne tudjon kiszáradni. A nedvkeringésnek köszönhetően hamar beforr a beoltott rész és elkezd növekedni az oltóvesszőnk is.
A sikerhez az is kell, hogy míg az alany fájában a nedvkeringés beinduljon, addig az oltóvesszőben pihenőidő legyen még. Így az oltóvessző nem tud kiszáradni a forradás során. Az alanyon lévő szemeket (rügyeket) érdemes kivakítani, vagyis lecsipegetni, hogy ne ott induljon meg a keringés, hanem a nemes oltóvesszőnk környékén.
Eszközként a kacorkés lesz a szükséges, mert annak a pengeállása olyan, amivel szép vágási felületet lehet készíteni.
