Amikor extra újdonságok kerülnek be egy kertbe, akkor nem árt ismerni az igényeit, netán a télállóságát is. Tegnap piacon jártam és pár újdonsággal jöttem haza.
Nagyon kedvelem az újdonságokat, mi több gyűjtöm őket a gyógy- és aromanövény kertemben, mert rendkívül izgat az, hogy milyen rovarvilágot vonzzanak maguk köré, hogyan viselkednek kerti körülmények között, vagy netán mennyire aromásak, ha illóolajat párolnék majd belőlük kísérletezésekhez. Mivel az illóolajos növényvédelem technológiai kidolgozásán dolgozom immáron 10 éve, így nem is csoda, ha megakad a szemem olyanokon, ami nekem esetleg még nem fordult meg növényként a kezemben.
Az egymást segítő növények rendszerébe is megpróbálom beleilleszteni ezeket a felfedezetteket, természetesen csak azután, hogy jól kitanulmányoztam a kertben való viselkedését az újoncnak.
Kólanövény, ami nem a kóladió
A kólanövény másik neve istenfa. Artemisia arbotanum, ha pontosabban akarok fogalmazni. Ürömcserjeként is ismert, de a kólanövény elnevezést onnan kapta, hogy a leveleit megsimítva valóban kólaillata van, mint az üdítőitalnak. Évelő, télálló, napfényigényes növény, a szárazabb kertek növénye lesz. Ezért választottam ki magunkhoz is.
De mire jó? Szószokba, salátáknak, szörpnek, likőröknek lehet az alapanyaga.
Citronella – amit a szúnyogűző gyertyáról ismerhetünk
Aki meghallja a citronella kifejezést, az rögtön citrusfélére gondol, majd amikor találkozik a növénnyel, akkor egy fűcsomót tart a kezében. Más néven citromcirokként ismert, vagy a nyugat-indiai citromfű elnevezés lehet még ismert. Illóolaj-kedvelőknek meg a Cymbopogon citratus az ismerős név inkább, mely a latin neve.

Jellegzetes citrusos illatáról hamar megismerhető, de kezdő kertészek hamar összekeverhetik valami klasszikus fűfélével. Talán éppen ezért érdemes dézsába ültetni, mert akkor véletlenül sem gyomlálja ki az ember kerti munka során.
Trópusi évelőként teleltetni kell, még egy ok, hogy dézsába ültessük. Napfénykedvelő és közepesre nő, így virágágyi összeültetések kiemelt dézsáiban kifejezetten jól is mutat. Az ázsiai konyha kedvelt alapanyaga, teákban is gyakran találkozunk vele.
Aztékzsálya, avagy a chia
A chiamagot a tányérból ismerjük, emlékszem első élményemre amikor kipróbáltam, mint egy “klasszikus halszempüré“, “vagy mi” nézett rám ezernyi mag egy ragacsos valamiben. De akkor még nem is gondoltam rá, hogy simán el is ültethetném a kertbe. Pedig teljesen természetes ez a kíváncsiság más növény esetében, valahogy a chia más világot képviselt sokáig. Aztán a kertész énem előbújt, és csak elvetettem egy tasak chiamagot, lesz, ami lesz alapon.

A chia az árvacsalánfélékhez tartozik, Dél-Mexikóban őshonos. Hát az alföldi klíma messze nem olyan, de a próba meglepően jól sikerült!
Az aztékzsálya (Salvia hispanica) élénk kék virágaival a kert egyik kedvence lett. Rengeteg pillangót vonz magához, mert rendkívül mézelőnek tűnik a rovarvilágot megfigyelve. A kék virágok nagyon látványosak, így jó színkontrasztja lesz a sárga virágú vagy színes levelű fajoknak a kertben.
Fényigényes, így napos helyre ültessük, ahol jó vízáteresztő a talajszerkezet. Erőteljes növekedésű, így hagyjunk neki elegendő helyet a terjeszkedésre. A magja ugyanúgy megszedhető az elvirágzott virágfejekből, mint bármelyik másik egynyári virágzónak.