Milyen anyagok használhatók mulcsozásra? Melyik mulcsot, milyen célra használjuk? Bemutatjuk a kéregmulcs, a fenyőmulcs és társaik előnyeit és hátrányait.
A mulcs a legtöbb ember kertjének szerves részét képezi. Sokan elsősorban a különböző mulcsfajták látványát kedvelik. A mulcsozás azonban nemcsak esztétikai szempontból kedvező, hanem a növények fejlődését is elősegítheti: csökkenti a talaj felszínének párolgását, így megakadályozza a növények kiszáradását, megvédi a talajt az eróziótól, és kiegyenlíti a hőmérséklet-ingadozásokat. Ezenkívül számos mulcsozó anyag, például a fenyőkéreg a gyomok ellen is használható: csökkenti a gyomosodást azáltal, hogy gátolja e hívatlan vendégek növekedését. Különösen télen azonban a mulcs valóságos életbiztosításnak számít: megvédi a fagytól azokat a növényeket, amelyek nem tudják a telet bent tölteni, így biztosítva, hogy sértetlenül köszöntsék a következő tavaszt. A mulcsozásra alkalmasnak tartott anyagok egész sora létezik már. Az alábbiakban eláruljuk ezen anyagok előnyeit és hátrányait, valamint azt, hogy melyik növényhez milyen típusú mulcsot érdemes használni.
Lássuk hát, hogy a mulcsozás pontosan milyen előnyökkel jár a kertünkben!
Kéregmulcs
A kéregmulcs valószínűleg az egyik legismertebb mulcsfajta, mely elsősorban vonzó megjelenése miatt örvend nagy népszerűségnek. Ez a szerves anyag különböző tű- és lombhullató fák kérgéből áll, és kiválóan alkalmas évelőágyások mulcsozására, de ösvények felületének betakarására is használják. A páfrányok, a hortenziák (Hydrangea) és a rododendronok (Rhododendron) különösen szeretik a kéregmulcsot. Ez rendkívül megbízhatóan elnyomja a gyomokat, és a talajt is hatékonyan védi a kiszáradástól és az eróziótól. A kéregmulcs ráadásul talajaktiváló hatással is bír, mivel lassan rothadva humuszt képez, emellett pedig különböző hasznos rovaroknak is menedéket nyújt. Sajnos a kéregmulcsnak számos hátránya is van: a friss fakéreg gyakran tartalmaz gyomirtó csersavakat, amelyek nitrogént vonnak el a talajból. Ez a probléma csökkenthető, ha már megtisztított fakérget használunk, és gondoskodunk a megfelelő nitrogén-műtrágyázás biztosításáról is. Ezenkívül gyakran előfordul, hogy a megvásárolt kéregmulcs magas kadmiumkoncentrációjú. Emellett nemcsak a hasznos rovarok, hanem a falánk csigák is kifejezetten jól érzik magukat a kéregmulcsban, ezért a zöldségágyás talajtakarásához jobb, ha más típusú mulcsot használunk.
Fenyőmulcs és fenyőkéreg
A fenyőkéreg vagy fenyőmulcs és a kéregmulcs nagyon hasonlóak – azzal az apró, de finom különbséggel, hogy az előbbihez csak Mandulafenyőt (Pinus pinea) használnak alapanyagként. Ennek eredményeképpen a fenyőkéreg-mulcs a kéregmulcs számos előnyével rendelkezik. Például jól elnyomja a gyomokat és védelmet nyújt a kiszáradás ellen. A fenyőmulcs vonzó vörösesbarna színével és kellemes illatával vizuálisan semmivel sem marad el a kéregmulcs mögött.
Ezenkívül a fenyőkéreg sokkal lassabban rothad, így nem kell olyan gyakran cserélni, kevésbé mohásodik, és kevésbé valószínű, hogy káros anyagokkal szennyezett. A fenyőmulcs azonban a rothadási folyamat során nitrogént von el a talajból (bár kevesebbet, mint a kéregmulcs), amit további trágyázással kell ellensúlyozni.
Ezenkívül a fenyőmulcs gyakran jelentősen drágább, mint a normál kéregmulcs, és az általában hosszú szállítási útvonala miatt rosszabb a CO2-mérlege. A fenyőkéreg különösen alkalmas évelőágyások mulcsozására, de cserepes növényekhez is használható. A zöldségágyások mulcsozására viszont sajnos nem alkalmas.
(Házi) Faapríték
Akár metszéssel, akár egész fák kivágásával – de fa anyag szinte minden nagyobb kertben keletkezik. Ahelyett azonban, hogy egyszerűen kidobnánk a levágott fadarabokat, hasznosíthatjuk őket: aprítógép segítségével ledarálva remek mulcsozó anyagot készíthetünk belőle. Az előnyök itt egyértelműek, hiszen a fa-darálék olcsó, könnyen hozzáférhető és (legalábbis ha a saját kertjéből származik) fenntartható is. Ugyanakkor a faapríték sokkal lassabban rothad, mint a kéregmulcs, így ritkábban kell megújítani a mulcsréteget. Ezen túlmenően a faapríték mint mulcs megbízhatóan elnyomja a gyomokat, és megakadályozza a talaj vizesedését és kiszáradását is. Sajnos azonban a faapríték nitrogént von el a talajból, ezért kevésbé alkalmas a zöldségágyás mulcsozására. Ezzel szemben alkalmas az évelő ágyások mulcsozására, ha gondoskodunk arról, hogy a trágyázás révén kompenzáljuk a fatörmelék által elvont nitrogénmennyiséget. A faapríték különösen népszerű a gyermekes kertekben is – dús rétegben használva a játszótereken vagy a sétányokon ütéscsillapító felületként szolgál, amely minimálisra csökkentheti az esetleges sérüléseket.
Mulcsozásra szánt levelek
Sok kertész számára az ősszel lehullott levelek összegereblyézése csak egy kellemetlen feladat, pedig ezeket okosan is fel lehet használni. Sőt, a viszontagságokat akár még pozitívummá is változtathatjuk egy ügyes húzással. A levelek ugyanis kiválóan használhatók mulcsként, ami így egyetlen fillérünkbe sem kerül. A lombréteg ugyanis megvédi a talajt a kiszáradástól, és gyomirtóként is funkcionál. A tél folyamán aztán a leveleket lassan lebontják a különféle mikroorganizmusok, tápanyagokat juttatva ezzel a talajba. A levelek fagy elleni védőhatása azonban különösen jó, ez elsősorban ősszel és télen fontos – a levelek tehát ideálisak az évelő ágyások mulcsozására, mivel megbízhatóan védik a hidegre érzékeny növényeket. A levelek a zöldségek ágyásának mulcsozására is használhatók, mivel az olyan fás növények, mint a málna (Rubus idaeus) vagy az eper (Fragaria) különösen pozitívan reagálnak a gyökérzóna védelmére. Egyedül a levelek látványa zavarhatja a kertészeket, mert emiatt rendezetlennek tűnhetnek az ágyásaik, noha nem azok. Nem szabad elfelejteni, hogy csak egészséges leveleket szabad mulcsozásra használni, különben olyan betegségek terjedhetnek el a kertben, mint a lisztharmat. Jó tanács: fordítson kiemelt figyelmet a kiválasztott levelek fajtáira – egyes levelek ugyanis, mint például a diófa (Juglans regia) lombja olyan tanninokat tartalmaz, amelyek akadályozhatják más növények fejlődését.
Mulcsozásra használt tűlevelek
Egy tűlevelű fa mesésen mutat a kertben, csak ne bosszantaná úgy a kerttulajdonosokat az a sok évről-évre lehulló tűlevél, amely évről évre felhalmozódik. De ahogy a levelek, úgy szinte minden tűlevelű fa tűlevelei is kiváló mulcs-anyagnak számítanak. Egyrészt megakadályozzák a talaj erős hőmérséklet-ingadozását és csökkentik a talaj tömörödését, másrészt – sok más mulcsfajtához hasonlóan – jobb vízelvezetést tesznek lehetővé. A tűlevelek ugyanakkor nagyon sokáig nem rothadnak el, így ritkábban kell cserélni őket. A tűlevelekben található terpének késleltetik más növények csírázását, így hatékonyan elnyomják a gyomokat. A tűleveleket azonban nem szabad mulcsként használni a palánták vagy fiatal növények körül, mivel ez őket is negatívan érintheti. A kifejlett növényekre viszont nincsenek negatív hatással. Ezenkívül nem szabad elfelejteni, hogy a tűleveleknek alacsony a pH-értéke, ami azt jelenti, hogy különösen jól használhatók a fűszernövények mulcsozására, de a rododendronok és a hortenziák is nagyon kedvelik.
A közhiedelemmel ellentétben azonban a fák tűlevelei a zöldséges ágyások mulcsozására is alkalmasak: a legtöbb zöldségféle számára ugyanis az ideális pH-érték az enyhén savas tartományban van, így a fenyőtűvel való mulcsozás nem jelent problémát, ha a talaj pH-értéke korábban nem volt túl alacsony. A fekete áfonya (Vaccinium myrtillus) és a vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea) a savanyú talajt is kedveli, így a tűlevelekből álló mulcsréteg számukra is kiváló választás.
Mulcsozásra szánt szalma
A szalmával történő mulcsozás sok kertben hagyománnyá vált – nem csoda, hiszen a szalma nemcsak olcsó és könnyen hozzáférhető, hanem mulcsozó anyagként számos előnnyel is jár. A szalma lehetővé teszi a talaj megfelelő szintű szellőztetését, elnyomja a gyomokat, és az eső révén tápanyagokat juttat a talajba. A szalma különösen népszerű a zöldséges ágyások mulcsozása kapcsán, mivel az olyan növények, mint az eper és a cukkini (Cucurbita pepo var. giromontiina) ezáltal nem fekszenek közvetlenül a talajon, és szép tiszták maradnak. A szalma különösen alkalmas a hosszú tenyészidejű növények – például a paradicsom (Solanum lycopersicum) vagy a sütőtök (Cucurbita) – mulcsozására, mivel nagyon lassan rothad. Az évelő cserjék is hasznát veszik, ezért a szalma ugyanolyan jól használható az évelőágyások mulcsozására.
A szalma azonban nitrogént is kivon a talajból, ezért ügyelni kell a megfelelő tápanyagellátás biztosítására. Ezenkívül a konyhakertben arra is figyelni kell, hogy mulcsozáshoz csak kezeletlen szalmát használjunk, mivel a kezelt szalma vegyi anyagokat tartalmazhat.
Mulcsozásra szánt fűnyesedék
Akár kis kertje van, akár nagy birtoka, a fűnyesedék szinte minden kertben felhalmozódik. Akinek elege van abból, hogy egyszerűen kidobja a lenyírt zöldet, az még mindig segíthet a fűnyesedéknek, hogy az egy második életet kapjon, mulcsként ugyanis megakadályozza a kiszáradást és a vizesedést, javítja a talaj egészségi állapotát és gátolja a gyomok növekedését. A fűnyesedék különleges előnye abban rejlik, hogy gyorsan rendelkezésre áll és lassan rothad. Mindazonáltal a fűnyesedékkel történő mulcsozáskor néhány dologra oda kell figyelni. Mindig csak egy vékony réteg fűnyesedéket terítsünk szét, és ügyeljünk arra, hogy ne legyen túl nedves, különben gyorsan rothadásnak indulhat. Ha némi szalmát keverünk a fűnyesedékhez, akkor a mulcsréteg szellőzésének javításával minimálisra csökkenthetjük ezt a kockázatot. A fűnyesedék a bomlás során nitrogént von el a talajból, ezért a megfelelő tápanyag-utánpótlás elengedhetetlen. A fűnyesedék különösen alkalmas a zöldséges ágyások mulcsozására -. a fiatal zöldségfélék között idővel stabil mulcsréteget képez, amely megtartja a nedvességet a talajban.
Szakértői tipp: A levágott fű tökéletesen alkalmas a gyep mulcsozására is: az úgynevezett mulcsozó fűnyírók közvetlenül a fűnyírás alatt aprítják fel a füvet, majd finom mulcsként a gyepen hagyják, ahol az elrohad, és tápanyagokat juttat vissza a talajba.
A cikket fordította: Ordódy Eszter
