Esőkert kialakítására bármilyen, jó vízelvezetésű talajjal rendelkező kertben van lehetőség, ahol a ház tetejéről vagy a melléképületről a lecsorgó esővizet össze tudjuk gyűjteni. Fontos még, hogy a kert lejtése nem lehet 10%-osnál nagyobb, mert itt nem fogjuk tudni megtartani a csapadékot.
A kialakítására legmegfelelőbb időszak az ősz vagy a tavasz, amikor a talaj elég száraz ahhoz, hogy dolgozni lehessen vele, és nem tömörödik.
Mik azok az esőkertek?
Az esőkert egy sekély földterület vagy mélyedés, amely a tetőkről és más szilárd felületekről lefolyó vízmennyiséget befogadja. Ezt olyan növényekkel ültetik be, amelyek akár 48 órán keresztül is kibírják, hogy vízben állnak, ugyanakkor a terület szélére szárazságtűrőbb növények is ültethetők.
Az ereszcsatornát valamilyen cső vagy csatorna köti össze a mélyedéssel. Más összekötő elem beépíthető, például vízgyűjtő tartály, esőlánc vagy akár egy kerti tó.
Az esőkertek előnyei
- Alacsony karbantartásigény, nem szükséges öntözni, ha már a növények megeredtek
- Akár 30%-kal több vizet képes elnyelni, mint a gyep
- Lehetőséget nyújt évelők széles választékának ültetésére
- Csökkenti az eróziót a heves esőzések lassításával
- A növényzet vonzza a rovarokat és madarakat
- Nem a csatornába jut az esővíz, hanem helyben hasznosul
Hová telepítsük az esőkertet?
Először is győződjünk meg róla, hol húzódnak a föld alatti vezetékek, például a gáz és a villany. Az esőkert telepíthető teljes napsütésbe vagy félárnyékba; jó vízelvezetésű területre, nagyon enyhe lejtőre (10%-os vagy kevesebb).
Ha az esőkertet 5 méternél közelebb szeretné telepíteni a házához, fontos építész vagy statikus véleményét kikérni, hogy ne a házalap alá folyjon a víz. Érdemes az esőkertet a szintje alá helyezett cső segítségével bekötni a csatornába, hogy a heves viharok esetén ki ne öntsön.
Jelentős szempont, hogy milyen gyorsan vezeti le a talaj a vizet. Ennek érdekében ásson egy körülbelül 25 cm mély gödröt, és töltse meg vízzel. Ha kiürült, töltse újra, és figyelje meg, mennyi idő alatt folyik le a víz.
Az ideális esőkert legalább 1,25 cm/óra sebességgel vezeti el a vizet, de akár az 5 cm/óra is megfelel. Ha ennél több időre van szükség, a helyszín nem alkalmas erre a célra, például agyagos talaj esetén, vagy ahol magas a talajvízszint.
Mekkora legyen az esőkert?
Ez a talaj típusától, a tető méretétől és a talaj vízelvezetési sebességétől függ. Ez határozza meg, hogy milyen mély legyen az esőkert. A rendelkezésre álló hely szintén meghatározza a méretet. Még egy kisebb esőkert is jó hatással van a vízgazdálkodásra; csak gyakrabban telik meg.
Az esőkert a tetőfelület 20%-át teheti ki. Ennek tudatában mérje meg a tetőfelületet, amelyre az eső érkezik (amely aztán a lefolyócsövön keresztül lefolyik a tetőről). Szorozza meg a tető területét 0,2-vel (20%), hogy megkapja az esőkert területét az esőzések befogadására.
Például egy 10×10 m-es tető területe 100 négyzetméter. Az esőkert területe 100 x 0,2 = 20 négyzetméter.
Olyan talajon, amely óránként 5 cm sebességgel engedi át a vizet, az esőkertnek 15 cm mélynek kell lennie, a legalacsonyabb pont alatt pedig további 5-10 cm mélységben alakítsuk azt a pontot, ahol az esővíz távozhat. Kevésbé jó vízelvezetésű talaj esetén mélyebb esőkertre lesz szükség.
Az esőkert készítésének alapjai
- Használjon kerti slagot vagy karókat és zsinórt a kívánt forma kialakításához. A vese alak például jól mutat.
- Távolítson el minden növényt a területről
- Ásás közben törekedjen a csészealj alakra, lapos alappal, és alakítson ki szinteket.
- A kiásott földet felhasználhatja a három oldalról kialakítandó peremhez.
- A perem tartja meg a vizet az esőkertben, ezért jól tömörítettnek kell lennie, körülbelül 30 cm szélesnek és 10 cm magasnak.
- Legyen egy bevágás a peremen, amit kaviccsal bélel, ez vezeti majd a vizet a vízelvezető rendszerbe.
- Ha a terület lejtős, akkor a felső részen többet kell ásni, mint az alsón. A felső részen kiásott föld felhasználható az alsó rész feltöltésére, hogy az esőkertet vízszintessé tegye.
- A talaj szerkezetének javítása érdekében szerves anyagot kell a kiásott talajba keverni, majd az eredeti szintre visszatölteni. A házi komposzt, a talajjavító vagy érett trágya is megfelelő közeg.
- A talaj ne legyen tömörítve.
Az esőkert megtervezése
- Készítsünk téglából vagy térkőből csatornát, hogy a víz a csatornából az esőkertbe jusson.
- A víz esőkertbe való bejutási pontjánál kavicsok segítsék a talaj kimosódásának megakadályozását.
- Az esőkertet úgy tervezze meg, hogy minden oldalról esztétikus legyen.
- A nedvességet jobban tűrő növényeket a bevezetőcső közelébe és az legmélyebb pont körülre ültesse.
- Használjon olyan növényeket, amelyek vonzzák a beporzókat és eltérő ütemben virágoznak.
- A fűfélék jó búvóhelyet biztosítanak a rovaroknak.
- A növényeket valamilyen tárolóedénybe ültesse.
- Mulcsozza az esőkertet szerves anyaggal, például újrahasznosított zöldhulladékkal.
- Az első két nyáron mindenképpen öntözze a területet.
Problémák megelőzése
Jobb megelőzni a problémákat, mint megpróbálni megoldani őket, ha már beütött a baj.
- Győződjön meg róla, hogy az esőkert területe alacsonyabban van, mint ahonnan a vizet összegyűjtik.
- Ellenőrizze, hogy a víz-, gáz- és villamosvezetékek és -csövek áthaladnak-e a tervezett területen.
- Ne tervezzen esőkertet fák közelébe.
- Ahhoz, hogy az esőkert az optimális mennyiségű csapadékot gyűjtse össze, a hosszabbik oldalnak a lejtő felé kell néznie.
- Ha a talaj kevésbé jó vízelvezetésű, tegyen bele kavicsot vagy sódert.
- Biztosítsa, hogy az esőkert legalacsonyabb pontjáról a túlfolyó víz egy lefolyóba vagy más esőkertelemhez jusson.
- Győződjön meg róla, hogy az esőkert alja vízszintes.
- Hagyjon elég helyet a víznek, hogy összegyűlhessen, miután beleteszi a mulcsot vagy a kavicsokat.
- Változó víznyomással tesztelje az esőkertet, hogy lássa, hogyan működik a gyakorlatban. Ha a talaj kimosódik, tegyen még néhány követ a be- és kiáramlási pontokhoz.
Növényválasztás
A kevésbé jó vízelvezetésű (agyagos) talajon vagy a rendszeresen heves esőzésekkel sújtott területeken a nedvesebb talajt jól tűrő növényekre lehet szükség. Ez azonban nem egy mocsárkert (azaz nem garantálható, hogy egész évben nedves lesz).
A befolyórészhez és a legmélyebb pont környékére évelő lágyszárúak kerüljenek:
- mocsári nőszirom, békaszittyó, lecsüngő sás, tűzpirors lobélia, fehér kála
A kevésbé mély részekre a nedvességet és szárazságot is jól toleráló növények kerüljenek:
- Cserjefélék, mint a fekete bodza, veresgyűrű som, cserjés hortenzia ’Annabelle’, japán rózsa
- Évelő lágyszárúak, mint az indás ínfű, csomós harangvirág, kerti sáfrányfű, gólyaorr ’Rozanne’, sásliliom, szibériai nőszirom
- Fűfélék, mint koreai nádtippan, gyepes sédbúza, virágosnád
Fotó: Pixabay