A tiszafa (Taxus baccata) az egyik legmegbízhatóbb, egész évben zöld sövénynövényünk. Ősszel nemcsak a karbantartás ideje jön el, hanem az ültetésé és a szaporításé is.
Ilyenkor lehet a legszebbre igazítani a felületét, előkészíteni a télre, és biztosítani a gyökérzet jó kondícióját. Az alábbi útmutató az őszi teendőket foglalja össze gyakorló gazdáknak és kerttulajdonosoknak.
Miért „ősz-kompatibilis” a tiszafasövény?
A tiszafa sűrű, árnyéktűrő és hosszú életű, sövényként évente akár ~30 cm-t is gyarapodhat, miközben a nőivarú egyedek őszi-piros áltermései (arillusok) díszítenek és a madárvilágot táplálják. A faj várostűrő, szárazságot is elvisel, de a pangó vizet nem kedveli, ezért jó vízelvezetésű helyre való. Az őszi telepítés és alakító vágás különösen ajánlott.
Ültetés: mikor és hogyan?
A tiszafa legjobb ültetési ideje ősszel van (különösen késő ősz: október vége-december közepe), amikor a talaj még meleg, a párologtatás pedig mérsékeltebb. Nehéz, vízállásos talajon érdemes 15 cm magas, kb. 1 m széles földsáncra (rögre) telepíteni a sort, hogy a gyökérnyak ne kerüljön vízbe. Új ültetés után az első évben rendszeres öntözés szükséges. Tőtávolság sövényhez: gyakorlatban 60 cm-es ültetési távolság ad sűrű, zárt felületet.
Őszi metszés: mennyi az annyi?
A tiszafa a kevés olyan örökzöld közé tartozik, amely bátran visszavágható – még idős fás részből is újrahajt. Sövényként a legjobb egy éves fő nyírást nyár végén-kora ősszel elvégezni. A formális, „plasztik” felületeket nyáron akár többször is finomíthatjuk.

Az őszi nyírás után a felület sima marad télre, kevesebb havat fog meg. Erősen megnyúlt, elnyílt példányoknál a fokozatos, többéves ifjító vágás szükséges és biztonságos, a következő vegetációban jól tűri a növény.
Szaporítás: őszi dugványozás
Új sövényanyag előállítására az év vége ideális lehet: késő nyáron-kora ősszel. 10-15 cm-es félfás dugványokkal dolgozzunk, gyökereztető hormon használata előnyös. Alternatívaként, a késő őszi, fás dugvány 10-14 hét alatt gyökeresedik 21-24 °C talajhőmérsékleten, párás környezetben.
Talaj, víz, tápanyag – őszi finomhangolás
A tiszafa legnagyobb ellensége a pangó víz. Vízállásnál a gyökerek rothadnak, a lombozat bronzosodik, majd visszaszárad (Phytophthora-gyökérrothadás). Drénezett hely, mérsékelt öntözés és lazított talaj a kulcs. A tövek köré ősszel is teríthető vastag, érett komposzt- vagy szerves mulcsréteg, de a törzs körül hagyjunk ~10 cm „légrést”. Általános táp kijuttatását inkább tél végére időzítsük.
Mérgező növény – fontos biztonsági szabályok
A tiszafa minden része (tűlevél, kéreg, fa, mag) erősen mérgező a taxin-alkaloidok miatt; kivétel a piros húsos arillus, de a benne lévő mag különösen toxikus. Legelők, kifutók közelébe ültetni tilos, mert a kérődzők, lovak számára kis mennyiség is halálos lehet! Gyermekeknél is indokolt az óvatosság. Metszésnél viseljünk kesztyűt!
Télikár megelőzése – praktikus őszi lépések
Szeles fekvésben az őszi nyírás után érdemes szellős szélfogót kihelyezni az új telepítések elé, és a gyökérzónát mulccsal takarni a kiszáradás ellen. Karcsú, oszlopos fajtáknál (’Fastigiata’ stb.) a hajtásokat erős zsineggel körkötéssel fogjuk össze, hogy a hó ne húzza szét a koronát.
Gyors ütemterv őszre
Szeptember: friss telepítések előkészítése, talajlazítás, drénezés; félfás dugványok.
Október-november: ültetés (nehéz talajon sáncra), fő nyírás befejezése, mulcsolás.
December eleje: késő őszi fás dugványok, oszlopos formák összekötése, téli szélvédelem.
Képek: Pixabay