A kerti tó a kert egyik legvarázslatosabb eleme: élő, változó, és ha jól működik, a természet egy apró szelete válik általa láthatóvá. Azonban ez a szépség törékeny – a tó biológiai egyensúlya könnyen felborulhat, ha valamelyik tényező túlsúlyba kerül. Ilyenkor a víz zavarossá válik, az algák elszaporodnak, a halak nehezebben lélegeznek, és a víz „élete” megváltozik.
De mi állhat mindennek a hátterében? Nézzük a leggyakoribb okokat és a megoldási lehetőségeket.
Tápanyagtöbblet – a túl sok jó is árt
A kerti tó egyik leggyakoribb problémája a túl sok tápanyag, elsősorban nitrogén és foszfor felhalmozódása a vízben. Ezek a vegyületek az algák „trágyái” – ha bőséggel van belőlük, az algák robbanásszerűen elszaporodnak, zölddé és zavarossá téve a vizet.
Okai lehetnek:
- lehullott levelek, elhalt növények bomlása;
- túletetett halak maradék elesége;
- műtrágyás esővíz befolyása a tóba;
- vagy a túl sok iszap a tó alján.
Megoldás: rendszeres iszaptalanítás, a vízbe jutó szerves anyagok csökkentése, valamint vízinövények telepítése, amelyek felveszik a felesleges tápanyagot.
Algaelszaporodás – ha a tó zöldbe borul
Az algák természetes részei a tó ökoszisztémájának, de ha túl sok tápanyagot kapnak és elegendő napfényt, gyorsan elszaporodnak. Az eredmény: zöld, opálos víz, oxigénhiányos éjszakák és a halak fuldoklása.
Különösen nyáron jellemző, amikor a víz felmelegszik, és a fotoszintézis napközben fokozott.
Megoldásként érdemes:
- árnyékoló vízinövényeket (pl. tündérrózsa, békalencse) ültetni;
- UV-szűrős szivattyút használni;
- és csökkenteni a vízbe jutó tápanyagokat.
A természetes egyensúly helyreállításához idő kell – az algamentes tó nem feltétlenül „steril”, hanem kiegyensúlyozott.
Oxigénhiány – amikor a víz fulladozik
A vízben oldott oxigén mennyisége kulcsfontosságú. Ha túl kevés, a halak és a hasznos baktériumok nehezen élnek meg, a bomlási folyamatok felborulnak.
Oxigénhiányt okozhat:
- túl sok szerves anyag bomlása (éjszaka oxigént von el);
- hirtelen felmelegedés, ami csökkenti az oldott oxigén szintjét;
- vagy a víz áramlásának hiánya.
Megoldás:
- vízforgató vagy levegőztetőrendszer használata;
- a túl sűrű növényzet ritkítása;
- és a tó rendszeres karbantartása, hogy a bomlás ne haladja meg az oxigéntermelést.

Külső szennyeződések – amit a szél, az eső vagy mi magunk hozunk
A tó vízminőségét az is befolyásolja, mi kerül bele kívülről. A tetőről lefolyó esővíz, a szél által behordott por, pollen, vagy akár a közeli gyeptrágya mind olyan anyagokat juttat a tóba, amelyek módosítják a kémhatást és tápanyagtartalmat.
Tipp:
- Ne engedjük a csapadékvizet közvetlenül a tóba;
- és telepítsünk védősávot (pl. sás, nád, mocsári növények) a part mentén, amely megszűri a bejutó vizet!
Túlnépesített tó – amikor a halak is sokan vannak
Egy kis kerti tó biológiai egyensúlya csak bizonyos számú halat bír el. A túl sok hal túl sok tápanyagot termel (ürülék, eleségmaradék), ami gyorsan felborítja az egyensúlyt. Ráadásul több hal több oxigént is fogyaszt – így a rendszer leterhelt lesz.
Megoldás:
- Tartsuk be az 1 m² vízfelületre kb. 1 kisebb hal arányt!
- Időnként ritkítsuk az állományt, vagy növeljük a víztérfogatot!
A természet egyensúlya – a legjobb vízszűrő
Egy jól működő tóban a növények, állatok és mikroorganizmusok együtt dolgoznak azon, hogy a víz tiszta maradjon. A kulcs az, hogy ne avatkozzunk be túlzottan, inkább figyeljük a változásokat, és ha szükséges, finoman korrigáljunk!
A biológiai szűrés (baktériumkultúrák, kavicsos zónák, növények) sokkal tartósabban őrzi meg a vízminőséget, mint a hirtelen bevetett vegyszerek.
A kerti tó egy élő rendszer, amelynek egészsége az egyensúlyon múlik. Ha a víz zavarossá válik, nemcsak esztétikai kérdésről van szó, hanem arról, hogy a tó lakói – halak, növények, mikroszkopikus élőlények – mennyire érzik jól magukat.
A gondosan karbantartott tó azonban évekig hűségesen megmutatja, milyen csodákra képes a természet, ha mi is partnerként bánunk vele.
Kiemelt kép: Pixabay