Élősködőnek tekinthető a kertünk fáira is rátelepedő borostyán? Nem feltétlenül, de vannak olyan esetek, amikor célszerű megszabadulni tőle.
Előfordulhatnak olyan növények a kertünkben, amelyekkel egyszerűen nem tudunk mit kezdeni, hiszen azt sem tudjuk, hogy hasznosak vagy károsak-e. A fás szárú, félparazita életmódú fagyöngy például jól mutat, és akár gyógynövényként is hasznosítható, kétségtelen viszont, hogy kissé elnyomja, gyengíti a gazdanövényét.
Hasonló a helyzet a közönséges borostyánnal is? Csak látszólag, ám ez a növény – nyugodtan állíthatjuk – többnyire teljesen ártalmatlan a fáinkra nézve. Nem „lopja el” előlük a napfényt sem, hiszen a törzsükön kapaszkodik fel magasra, ezáltal a koronát és a leveleket nem takarja. Parazita pedig akkor lenne, ha a fa tápanyagaiból élne, ám ez megint csak nem igaz, hiszen a borostyán „önellátó”.
A fa csupán támasztékként, kapaszkodóként szükséges számára, és míg a talajgyökerein vizet és tápanyagot vesz fel, amellett olyan gyökerei is vannak, amelyeket csak a kúszáshoz használ. Ha a fa törzsén lévő kisebb-nagyobb mélyedésekben megáll a víz, azt is szívesen veszi fel a gyökereivel, de ezzel sem okoz kárt, hiszen arra a gazdanövénynek nincs szüksége.
Véd a napfénytől és hidegtől
A fentiekből következik, hogy a borostyán – bármennyire is látványosan tekeredik rá a fára – nem „fojtja meg” a gazdanövényt. Sőt, részben védi is azt a túl erős napfénytől, mert néha a fának is szüksége van árnyékolásra. Ráadásul az örökzöld levelek a hideg ellen is szigetelnek, amit a bükk és más, a téli fagyrepedésekre érzékeny fajták hálásan fogadnak. A borostyán nem képez hurkokat növekedés közben, ezáltal nem „fojtogat”, egyetlen célja az, hogy maga is elérje a napfényt.
Felmerülhet a kérdés, hogy érdemes-e eltávolítani a fákra növő borostyánt, de a fentiekből is kikövetkeztethető, hogy általában nincs szükség ilyen elővigyázatosságra. Bár a híre rossz, valójában nem élősködőként, hanem éppen ellenkezőleg, segítőként működik, tökéletes szimbiózisban élve a gazdanövénnyel. Előfordulhatnak olyan esetek viszont, amikor a „leszámolás” elkerülhetetlen:
- ha a borostyán a törzset folyamatosan nedvesen tartja, nem engedi kiszáradni, így fennáll a rothadás veszélye,
- ha még fiatal és gyenge a fa, vagyis nem alkalmas támasztéknak, és a vízért, tápanyagért való konkurálást sem bírja,
- vagy ha a borostyán a gyümölcsök megfelelő beérését akadályozza,
- illetve a tűlevelű fák sem tolerálják a napfényért folytatott versenyt, könnyen lekopaszodnak.
Így távolítsuk el a borostyánt a fáról, ha szükséges:
