A munkavállalót munkáltatójánál az adott naptári évben betegsége miatti keresőképtelensége idejére - ide nem értve a társadalombiztosítási szabályok szerint üzemi baleset és foglalkozási betegség miatti keresőképtelenséget, valamint a veszélyeztetett terhesként történő gondozásba vételt követő, terhesség miatti kereső képtelenséget - tizenöt nap betegszabadság illeti meg, melyre az ellátást a munkáltató fizeti.
Tekintsük át, hogy milyen szabályok vonatkoznak ennek elszámolására.
A betegszabadság kiadására a szabadság kiadására előírt rendelkezéseket kell alkalmazni.
Betegszabadság a beosztás szerinti munkanapokra jár. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén, ha a betegszabadságként elszámolható idő a beosztás szerinti napi munkaidőnél rövidebb, a teljes beosztás szerinti munkaidőt betegszabadságként kell elszámolni. A munkavállaló táppénzre csak a betegszabadságot követő naptól kezdődően jogosult.
Év közben kezdődő munkaviszony esetén a munkavállaló a betegszabadság arányos részére jogosult.
A munkáltatónak nem kell vizsgálnia, hogy az előző munkahelyén hány nap betegszabadságot vett már igénybe a munkavállaló.
A betegszabadság a munkavállalót illeti meg, ebből következik, aki tagként, egyéni vállalkozóként lesz keresőképtelen az első naptól kezdődően táppénzre jogosult.
A betegszabadság időtartamára a munkavállaló részére távolléti díjának 70 százaléka jár.
A távolléti díjat az esedékessége időpontjában érvényes alapbér, pótlékátalány, valamint az utolsó hat naptári hónapra kifizetett teljesítménybér és bérpótlék figyelembevételével kell megállapítani.
Amikor az orvos a magánszemély keresőképtelenségét megállapítja, az „Orvosi igazolás a keresőképtelen (terhességi) állományba vételről” nyomtatványon kódszámmal közli, hogy a megbetegedés milyen jellegű, ebből megállapítható, hogy a munkavállalót betegszabadság vagy azonnal táppénz illeti-e meg.
A tanulót a tanulószerződés alapján a betegsége idejére a Munka Törvénykönyve alapján tíz nap betegszabadság illeti meg. A tanuló a betegszabadságot meghaladó betegsége idejére a társadalombiztosítási jogszabályok szerint táppénzre jogosult. A betegszabadságra egyebekben a Munka Törvénykönyve szabályait kell alkalmazni.
A tanulót a betegszabadság időtartamára tanulói pénzbeli juttatásának hetven százaléka illeti meg.
A keresőképtelenséget az Mt. szerinti munkaviszonyban álló nyugdíjasok esetén is úgy kell igazolni, mint ahogy az összes munkavállalónak ,,Orvosi Igazolás a keresőképtelen (terhességi) állományba vételről” elnevezésű nyomtatványon, tartós keresőképtelenség esetén ,,Orvosi igazolás folyamatos keresőképtelenségről” megnevezésű nyomtatványon.
Az Mt. szerinti munkaviszonyban dolgozó nyugdíjas alkalmazott nem biztosított, így táppénzre nem jogosult, de jogosult a Munkatörvénykönyvben foglalt betegszabadságra, amelyhez szintén szükséges a keresőképtelenségi igazolás. A betegszabadság lejártát követően fennálló keresőképtelenség esetén – a keresőképtelenségi igazolás alapján – a munkavállalóként dolgozó nyugdíjas igazolt – nem fizetett – távolléten lesz.
Az Mt. 126. (4) bekezdése szerint a betegszabadság kiadásánál a 124. §-ban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. A 124. § (3) bekezdés alkalmazásakor, ha a betegszabadságként elszámolható idő a beosztás szerinti napi munkaidőnél rövidebb, a teljes beosztás szerinti napi munkaidőt betegszabadságként kell elszámolni. A kiadás során a fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít.
A fenti rendelkezések alapján a szabadságot főszabály szerint a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. Azaz általános munkarend esetén például december 24 – 26. napja között nem fog csökkenni a betegszabadságnapok száma (nem lehet elszámolni ünnepnapokra betegszabadságos napot).
Amennyiben azonban a munkavállaló foglalkoztatására egyenlőtlen munkarendben kerül sor, a szabadságot (betegszabadságot is beleértve) kétféleképpen lehet kiadni és nyilvántartani. A törvény a szabadságot naptári évenként határozza meg, ezért a munkáltatónak már év elején el kell döntenie, hogy melyik szabadságkiadási módot választja és ezt a naptári év során nem változtathatja meg.
Az egyik lehetősége a munkáltatónak, hogy munkanapban tartja nyilván és abban is adja ki a szabadságot akként, hogy a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaszüneti napot (jelen esetben az ünnepnapokat – azaz itt sem kell e napokra elszámolni) és a heti pihenőnapot. A szabadságnapot ebben az esetben a munkavállaló napi munkaidejével kell elszámolni, függetlenül attól, hogy a távol töltött szabadságnapra hány órára lett volna beosztva.
Ha a munkáltató a másik lehetőséget választja, akkor egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadásakor órákban kell elszámolni. Ezen megoldás választása esetén a szabadságot úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól, és a szabadságot a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani, azaz olyan óraszámban, ahogy a távol töltött szabadságnapra be volt osztva a munkavállaló.
Ebben az esetben tehát a beosztás szerinti munkaidővel kell számolni, úgy kell tekinteni, hogy a szabadságon lévő munkavállaló annyi órát teljesített, mint amennyire a távolléte napján, azaz a szabadságnapon eredetileg be volt osztva. Ennyi órára kell a távolléti díjat is elszámolni.
Munkaidő-beosztás hiányában pedig a szabadságot (betegszabadságot) az általános munkarend és a napi munkaidő figyelembevételével kell kiadni.
Ha a munkaszüneti napok körüli pihenőnapok áthelyezésre kerülnek, a betegszabadság kiadásánál ezt figyelembe kell venni, és az áthelyezés miatti pihenőnapra nem, a helyette munkanapnak nyilvánított napra viszont betegszabadságot kell elszámolni.
Ha a dolgozó fizetett szabadsága alatt megbetegszik, a szabadság kiadását meg kell szakítani és részére az éves keret figyelembe vételével betegszabadságot (ha már nincs, akkor táppénzt) kell elszámolni.
Többes jogviszonyban (több munkáltatónál) dolgozó munkavállalónak minden jogviszonyában jár a betegszabadság (ha mindegyik jogviszonyában keresőképtelen), táppénzre csak ennek lejárta után jogosult, és csak abban a jogviszonyában, amelyben az egészségbiztosítási járulék pénzbeli részét is megfizette.
Törökné Rácz Erzsébet
mezőgazdasági adószakértő
